Vissza a tartalomjegyzékhez

Fekete János
Civil kérdőjelek

A közelgő népszámlás „kényes kérdéseivel” foglalkozó cikkük arra inspirál, hogy megosszam az olvasókkal egy élményemet. A tatabányai Erkel Ferenc Zeneiskolában nemrégiben egy konferenciára került sor az Európa Program által támogatott civil kezdeményezés záróeseményeként. A Van Reménység Klub szervezte fórumon az Országgyűlés kisebbségi jogokkal foglalkozó biztosa és a Roma Polgárjogi Mozgalom elnöke egyaránt arra hívta fel a népes hallgatóság figyelmét, hogy csakis a civil közvélemény - s főleg a különböző kisebbségek által inspirált igazán széles polgárjogi összefogás - képes rákényszeríteni az országot irányító politikai pártokat, hogy ne adják föl a rendszerváltáskor hirdetett liberális, demokratikus, tehát az esélyegyenlőség biztosítását mindennél fontosabbnak ítélő európai programjukat semmiféle szavazatszerző manipuláció érdekében.

A magát egyaránt egyenjogú magyar állampolgárnak tekintő német, szlovák, görög és lengyel, valamint a gettósodás nyomorában, a kilakoltatások árnyékában vegetáló roma kisebbség, de a maradék zsidóság képviselői is csakúgy bemutatkoztak és megfogalmazták jogos igényeiket, mint az evangéliumi pünkösdisták és a hetednapi adventisták helyi közösségei, vagy a tatabányai Hit Gyülekezete. A felekezeti kisebbségek aktuálisan a kormány azon tervei ellen tiltakoztak, amelyek a rendszerváltáskor az egyházat és az államot a polgári szabadságjogok szerint korrektül szétválasztó vallásügyi törvény módosítására irányulnak. 
Az előkészületben lévő népszámlálás szempontjából mind az etnikai, mind a vallási, világnézeti hovatartozás kényes kérdés, különösen hazánkban, ahol ezek állami számbavételéből már annyi baj, sőt tragédia származott. Megfontolandónak tűnik az a tatabányai konferencián megfogalmazott javaslat, amely e témákban a tervezetteknél több személyiségjogi garanciát követel. Az ugyan jogos igény, hogy a népcsoportokhoz való tartozásról, a lakosság világnézeti meggyőződéséről és a felekezetek valódi támogatottságáról hitelesebb kép alakuljon ki, ám az erre történő rákérdezést - szomorú történelmi tapasztalataink alapján - kizárólag akkor lehet összeegyeztetni legszentebb személyiségi jogainkkal, ha
1) nyilvánosan, államilag fölhatalmazott kérdezőbiztos előtt, aláírásával hitelesítve legfeljebb csupán arra kell az állampolgárnak válaszolnia, hogy akar-e egyáltalán e témákban nyilatkozni vagy sem, és 
2) egy zárt borítékba rejtendő olyan speciális kódlapon lenne módja névtelenül bejelölnie önmeghatározását, ahová minden hazai etnikum és felekezet „történelmi” vagy „szekta”-jellegű minősítések nélkül, de az ateista világnézetet is beillesztve, ábécésorrendbe szedve mind-mind felsorolásra kerül. (Természetesen a kódokat olyan garanciával kellene feldolgozni, hogy az űrlap személyre szóló beazonosítása kizárható legyen.)
Efféle komoly garanciák nélkül a népszámlálás hitelessége, sajnos, megkérdőjelezhető lesz, és bizonyos vonatkozásban csak az állampolgárok vegzálására szolgál majd. Az utolsó pillanatban sem késő még e javaslat megfontolása!
(a szerző író, a Józan Élet Egészség- és Családvédő Országos Szövetség egyik alapítója)