Vagyim Arisztov
Jelcin kínos hagyatéka

A héten Vlagyimir Putyin orosz elnök elrendelte a még elődje, Borisz Jelcin által Csecsenföldre küldött katonák egy részének hazatérését, miközben Strasbourg-ban megkezdődött a vita az orosz duma Európa tanácsi delegációja szavazati jogának visszaállításáról, amelyet tavaly nyáron függesztettek fel. 

Egy csecsen kisfiú az ingusföldi Szputnyik menekülttáborban. Fagyos kilátások Fotó: Reuters

A csecsen háborút Putyin személyesen is szükségesnek tartotta megindokolni: Mose Kacav izraeli államfővel folytatott moszkvai megbeszélésén egyetértéséről biztosította vendégét a terroristákkal szembeni, megalkuvás nélküli küzdelmükben, és ennek kapcsán utalt arra, hogy Csecsenföldön is elhangzottak fenyegetések a zsidó lakossággal szemben. Az orosz elnök szerint három tényező is meghatározó annak tekintetében, hogy Moszkva érdekelt a közel-keleti helyzet rendezésében: Oroszországnak nem közömbös a volt Szovjetunióból Izraelbe érkezettek sorsa, másrészt a konfliktus az ország közvetlen közelében bontakozik ki, s harmadsorban, ha a „háborúpárti erők megszilárdulnak a béke híveinek kárára, az óhatatlanul Oroszország bizonyos térségeire hatással lévő erők radikalizálódásához vezet, s ezt nem nézheti tétlenül Oroszország” - jelentette ki Putyin, elsősorban a kaukázusi térségben terjedő, radikális iszlám mozgalmakra utalva. 
„Mióta hatalomra került, Putyin egyfolytában hazudik”- jelentette ki a tavaly Andalúziában letartóztatott Vlagyimir Guszinszkij orosz sajtómágnás az El Mundo című spanyol lapnak adott interjúban. Guszinszkij szerint a vállalata, a Média-Moszt elleni háború akkor kezdődött, amikor 1999 decemberében az orosz kormány 48 órás ultimátumot adott 70 ezer csecsen ellenállónak Groznij kiürítésére. 
Mivel az orosz katonák idős emberekre, nőkre és gyermekekre is lőttek, Guszinszkij tiltakozását akarta kifejezni az embertelen népirtás miatt, és megpróbált telefonon kapcsolatba lépni Putyinnal. Ez azonban nem sikerült, úgyhogy a belügyminiszterhez fordult, aki közvetítette szavait Putyinnak, majd azt válaszolta neki, hogy meg kell vele szakítania minden kapcsolatot. „Az NTV bűne az volt, hogy bemutatta, mi történik Csecsenföldön, így váltunk az állam ellenségévé” - mondta. 
Guszinszkij mellett az orosz közvéleményt elsősorban a milliárdos államtitkár Pavel Borogyin sorsa foglalkoztatja, azt találgatva, hogy mi vezetett Jelcin egykori jobbkezének látványos letartóztatásához.

Pavel Borogyin egykori kincstárnok 1999-ben még moszkvai polgármesterjelölt volt. Elfogytak a támogatók Fotó: Reuters

„Ez az országban kevesek által ismert ember a Kreml legbefolyásosabb személyeinek egyike. Ő birtokolja, helyesebben az ő irányítása alatt áll a hatalom legfelsőbb ágazatainak egész impériuma: lakások, üdülőhelyek, közlekedés” - írta 1997-ben Pavel Borogyinról, Jelcin elnöki tanácsadójáról a „Ki kicsoda Oroszországban” című kiadvány. Borogyin nevét ma az egész világ ismeri. A svájci ügyészség kérésére egy hete tartóztatta le a rendőrség az Egyesült Államok területén, ahova Borogyin az orosz-belorusz szövetség titkáraként érkezett az új elnök beiktatási ünnepségére. 
Borogyin életének nagy pillanata volt, amikor 1993-ban találkozott Jelcinnel, aki a szibériai Jakut Köztársaság fővárosában, Jakutszkban tett látogatást. Borogyin Jakutszk polgármestereként szívélyes fogadtatásban részesítette az elnököt, aki annyira megkedvelte őt, hogy Moszkvába hívta dolgozni. Így lett elnöki ügyvivő, ami mellesleg sok közelgő kellemetlenségtől mentette meg: Jelcin szibériai látogatása előtt ugyanis Jakutföld igazságügyi szervei - a sajtóértesülések szerint - komoly visszaélésekről tanúskodó anyagot állítottak össze a polgármester ellen.
Borogyin, miután elnöki ügyvivő lett, nagymértékű tisztogatást hajtott végre a Kremlben, saját embereit állítva a kulcsfontosságú pozíciókba. Hamarosan közeli viszonyba került az orosz politikában az idő tájt nagy befolyással rendelkező Alekszandr Korzsakovval és Mihail Barszukovval. Kor-zsakov az elnök személyes testőrségének vezetője volt, ezenkívül Jelcin családi barátja is. 1991 augusztusában, a puccs idején ő védelmezte golyóálló mellényben a tankon álló Jelcint, 1993 októberében pedig egyik vezetője volt a parlament bevételének, ahol „Borisz cár” ellenségei lapultak. Miután e hőstettek által Korzsakov nagy befolyásra tett szert, igyekezett az orosz miniszterelnökök sorsára is hatni: megkísérelte elmozdítani posztjáról Viktor Csernomirgyint, a maga emberét ültetve helyére. 
A másik személy, Barszukov, a Kreml vezetője, Oroszország államigazgatási parancsnoka volt. 1996-ban Barszukov és Korzsakov megpróbálták eltávolítani a politikai színtérről Anatolij Csubajszot, a választási kampány vezetőjét, akit Jelcinre gyakorolt befolyásukban riválisuknak tekintettek. Ezért Jelcin mindkettőjüket leváltotta. Pável Borogyin azonban csodával határos módon nem látta ennek kárát. Hamarosan rábízták a Kreml restaurálásának ügyét, 1999-ben pedig elkezdett kibontakozni a restaurálással kapcsolatos botrány. A svájci ügyészség kijelentette, hogy a MABETEX svájci építési vállalat vesztegetés útján jutott hozzá a megbízási szerződéshez, és Borogyint is szélhálmossággal vádolták. Jelcin családjára árnyék vetődött.
A sajtóban egyre több szó esett a „Család” tagjainak külföldi bankszámláiról és hitelkártyáiról. A dolog odáig fajult, hogy az elnök sajtóosztálya egy különleges nyilatkozattal lépett elő, melyben cáfolták az összes ellenük (és természetesen Borogyin ellen) megfogalmazott vádat. Ez utóbbi Jelcin kormányzásának legvégéig hűséges embere maradt. 2000 végén, amikor a legsürgetőbbé vált Jelcin utódlásának kérdése, és félre kellett szorítani az útból Putyin riválisait, Pável Borogyin Moszkva polgármesterének tisztségére jelöltette magát. A Kreml abban az időben hadilábon állt Luzskovval, akit különösen veszélyesnek tartott. A polgármesteri választáson Luzskov győzött: Borogyin szavazatainak többszörösét kapta. Ezt követte Jelcin lemondása, valamint a kremlbeli apparátus részleges leváltása - amit már Putyin végzett el. Pável Borogyin többé nem volt az elnök ügyvivője, azonban - többek számára váratlanul - megkapta az orosz-belorusz szövetség újonnan bevezetett titkári tisztségét. Most pedig Amerikában letartóztatták a Kreml restaurálásával kapcsolatos pénzügyi machinációk régi vádjával. Az oroszországi hazafias hangvételű média, és persze a nem teljesen tiszta kezű tisztviselők beállítása szerint ez Oroszország és Belorusszia megsértése nemzetközi szinten. Az ő érdekük Pável Borogyin politikai áldozatként való feltüntetése az Oroszország és annak Belorussziával való szövetsége ellen irányuló nyugati intrikában. Ezzel egy időben Moszkvában az a hír járja, hogy Borogyint Putyin engedte át az amerikaiaknak és a svájciaknak. Nem kizárt, hogy ez igaz. Ha Putyin valóban rendet akar tenni Oroszországban, aligha valószínű, hogy szüksége lenne kétes hírű tisztviselőkre.