Vissza a tartalomjegyzékhez

Karl Pfeifer, Bécs
Burgenland nem aggódik

Márciusban helyhatósági választások lesznek Bécsben. A kampány középpontjában a külföldiek kérdése fog állni, állítja Peter Westenthaler, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) frakcióvezetője. Véleménye szerint a Szociáldemokrata Párt és a Zöldek a korlátlan bevándorlást támogatják, az FPÖ ezzel szemben a bevándorlási kvóta csökkentését fogja javasolni. 

Egy tavaly decemberi szakmai nap alkalmával John Gudenus, a Bundesrat (Szövetségi Tanács) FPÖ-s tagja hasonlóképpen nyilatkozott: „Akik országunk állampolgárai szeretnének lenni, azok alkalmazkodjanak és hagyják magukat megtéríteni. A katolikus egyháztól is azt kellene hallanunk, hogy akik itt telepednek le, vegyék fel a keresztény hitet.” A nagy számban megjelent egyházi előadóktól ellentétes véleményt hallhattunk - vagyis azt, hogy a másik identitását el kell fogadni. Sőt Iwan Sokolowsky jezsuita atya szerint a tolerancia rendkívül nagy érték, de önmagában nem elég: a cél egymás kölcsönös megbecsülése. Terezija Stoisits, a Zöldek képviselője „szégyenletesnek” tartja, hogy Ausztriában külföldiek még mindig nem lehetnek a vállalati tanácsok tagjai: „Hogyan integrálódjanak a bevándorlók, ha néha jogfosztottakként kezelik őket?” - vetette fel. 
Az EU januárban kifogásolta, hogy a munkaügyi kamarai választásokon külföldiek nem jelölhetők. Az FPÖ várhatóan ismét előveszi tavalyi jelszavát a bécsi választásokra, és kampányolni fog az „Überfremdung” (idegenek túlzott jelenléte) ellen. 
Az Osztrák Területrendezési Intézet a bécsi Standard című napilap részére elemzést készített arról, hogy az EU keleti bővítése után milyen potenciális ingázás várható a csatlakozó országokból az osztrák határterületekre. Az eredmények relativizálják az elsősorban - de nem csupán - az FPÖ által hangoztatott fenyegető forgatókönyvet. 
A vizsgálat tárgya az volt, hogy a szomszédos Csehországból, Szlovákiából, Magyarországról és Szlovéniából Ausztria mely sűrűn lakott, erősen iparosított határterületei érhetők el egyéni közlekedéssel (pl. autóval) a mindennap ingázók számára még elfogadható, maximum kilencven perces utazási idő alatt. A rendelkezésre álló közlekedési infrastruktúrát és a jövőben Schengen külső határaként definiált átkelőknél várható átlagos tizenkét perces várakozási időt egyaránt bekalkulálták a számításokba, melyek során egyértelműen kiemelkedik a Bécs, Wiener Neustadt (Bécsújhely), Pozsony és Sopron által alkotott négyszög. 
Pozsonyban és környékén jelenleg bő félmillió a foglalkoztatottak száma. Az azonban, hogy innen mennyire várhatók majd ingázók, nemigen becsülhető meg. Pozsony ugyanis a szomszédos keleti országok dinamikus pólusaihoz tartozik, és maga is vonzza a munkaerőt a környékről. A vásárlóerő alapján számított fejenkénti jövedelem ebben a régióban még magasabb is, mint a közvetlen szomszédságában található alsó-ausztriai határterületeken. Ezért Pozsonyban és környékén a bérszínvonal is jelentősen magasabb a szlovákiai átlagnál.
Az említett területeken kívül Sopronból is kilencven perc alatt érhető el Bécs, azonkívül Alsó-Ausztria teljes déli része, Bécsújhelyet is beleértve, valamint Burgenland északi és középső része. A 60 ezer lakosú Sopron az egyik legdinamikusabban fejlődő magyar régió, ahol a foglalkoztatottak száma meghaladja a 110 ezret. Győr azonban már túl messze van ahhoz, hogy az ingázók potenciális kiindulópontja legyen. A magyar-burgenlandi határon legfeljebb még Szombathely játszik szerepet, vonzáskörzetébe Burgenland középső és déli része, illetve Kelet-Steiermark egyes részei tartoznak. Ott azonban kevés az olyan város, amely nagyobb vonzerőt jelentene. Csehországból és Szlovéniából az ausztriai ipari körzetek általában nem érhetők el kilencven perc alatt. 
Az EU külső határa mentén fekvő ausztriai régiók a keleti határok 1989-es megnyitása óta országos viszonylatban foglalkoztatottság szempontjából messze dinamikusabban fejlődnek az országos átlagnál. A jövedelmek fejlődésében is szemmel láthatólag felzárkóztak. Ez az eredmény gyakran feledésbe merül, amikor a keleti bővítéssel kapcsolatos viták során újra és újra a határ menti régiókat állítólagosan fenyegető veszélyekről esik szó. A cseh, a szlovák, a magyar és a szlovén határ mentén fekvő huszonöt körzet közül huszonkettőben az 1989-től 1999-ig tartó időszakban nagyobb ütemben növekedett a foglalkoztatottság, mint Ausztriában átlagosan. Mi több, a foglalkoztatottak száma sok esetben jóval meg is haladja az országos átlagot. 
Az elemzés cáfolja az FPÖ-politikusok azon félelmeit, melyek szerint a külföldi munkaerő beáramlása kiszorítaná a munkapiacról az otthoniakat, és a jövedelmek csökkenéséhez vezetne. Éppen a magyar határon mutatkozik meg, hogy azokban a kerületekben, ahol a legmagasabb a külföldi foglalkoztatottak aránya, a legalacsonyabb a munkanélküliség, mivel úgy tűnik, nem a munkaerőt cserélték le, hanem új munkahelyeket teremtettek. A legtöbb határterületen az éves bruttó jövedelem növekedése is átlagon felüli. 
Mindez jelentős szerepet játszott abban, hogy a 2000. december 3-i burgenlandi tartományi választásokon az FPÖ idegenellenes agitációja nem hozta meg a remélt eredményt.