Vissza a tartalomjegyzékhez

Kiss Márk, Somorjai László
Torzult kapcsolat

A legutóbbi három évben hazánkban tizenháromra növekedett a halálos kimenetelű kutyatámadások száma. A csepeli tragédia, melyben egy ikerpárt tépett szét a család malamut fajtájú házikedvence január közepén, újra felborzolta a kedélyeket. A kutya saját ösztönei szerint cselekszik, az embernek ehhez alkalmazkodnia kell - vonható le az általános következtetés. Törvényi szabályozással, rendeletekkel csak részeredményeket lehet elérni. 


A csepeli kutyabaleset „elkövetője”. Gyerekként szerették, állatként viselkedett Fotó: MTI

A csepeli tragédia nem az első a „malamutok világában”. A múlt év nyarán Dunaharasztiban történt egy hasonló eset, amikor egy kéthetes csecsemőt tépett szét két malamut „házikutya”. Ezt a fajtát a szakemberek békés természetűnek tartják. „Soha nem fordult még elő, hogy az állatorvosi rendelőben egy alaszkai malamut megtámadott volna” - mondta lapunknak Bekő Csaba állatorvos. 
A szakember úgy látja, egyáltalán nem véletlen, hogy a halálos kimenetelű tragédiák áldozatai gyermekek vagy erejükben megfogyatkozott idősek, azaz mindig olyan személyek, akik lényegében nem jelentenek ellenfelet az állatnak. „A kutyák mindig falkavezért keresnek - ez az ő szemszögükből egy tekintélyt jelentő gazda is lehet - és a gyenge, sérült társukat megtámadják. A menhelyeken, ahol hatvan-nyolcvan állat van együtt, mindennaposak a verekedések addig, amíg ki nem alakul a rangsor. Ha az egyik eb lekerül a földre, akkor az összes többi ráugrik, és általában nem hagyja életben” - mondta az állatorvos, aki szerint a halálos kimenetelű tragédiák és a szakszerűtlen kutyatartás között is nyilvánvaló az összefüggés. A rendelőben sokszor az állatorvosnak kell szembesülnie a szakszerűtlenül ellátott kutyák okozta problémákkal. A törvényi szabályozás kétesélyes dolog, mert „mindig lesznek olyan emberek, akik fittyet hánynak rá. De a törvények sem mindig a legideálisabbak, hiszen Magyarországon van már pitbulltörvény, csak pitbull nincsen - egy-két ivartalanított példány kivételével” - véleményezte a jelenlegi helyzetet a szakember.
Gácsi Márta, a Nemzetközi Kutyamagazin főszerkesztője is úgy látja, hogy az embernek tudnia kell meghúzni a határokat. Mint lapunknak elmondta: nincsenek egzakt kutatási eredmények arra vonatkozóan, hogy van-e olyan eb, amelyet felügyelet nélkül lehet hagyni. Általánosságban csak annyi mondható, hogy kutyát pici gyermekkel egyedül hagyni nagyon veszélyes.
Az ember a kutyát sok esetben nem társnak, hanem státusszimbólumnak, más esetben üzleti érdekből vásárolja, avagy szerzi meg. Nem valószínű, hogy a napokban napvilágra került székesfehérvári ügyben - több tucat szakszerűen megnyúzott és nejlonzacskóba helyezett kutyatetemről van szó - valaki saját házőrzőjét áldozta volna föl. „Majdnem biztos, hogy itt befogott vagy kóbor állatokat nyúztak meg, egyértelműen üzleti érdekből” - jelentette ki a Heteknek egy szakértő. Státusszimbólum esetében más a helyzet. Itt lehetséges, hogy az a menő, ha egy fajta minél többe kerül. A divattól is nagy mértékben függhet a dolog, hazánkban például - részben a törvényi beavatkozás miatt - visszaszorulóban van a harci kutyák tartása. A választást befolyásolhatja a foglalkozási kör, például egy őrző-védő kft.-ben sikk lehet egy szépen fejlett német juhász, esetleg egy dobbermann, általában pedig menő dolognak számít a nagy testű ebek tartása (masztiff, rottweiler). Gácsi Márta szerint ez a vonzódás a nagy méretű, erős, vagány kutyák felé jelenthet egyfajta kompenzációra való törekvést is - „ketten együtt már kiteszünk egy átlag bátorságot, és bárkivel szembe tudunk szállni” - fogalmazott a főszerkesztő asszony. „Gázos eset”, amikor „sikkből” a nyolcéves gyermeket egy hatalmas rottweilerrel küldik le sétálni - póráz és szájkosár nélkül.
Sokan a legjobb szándékkal vesznek vagy ajándékoznak kiskutyust, az állat iránti szeretet azonban még nem elég ahhoz, hogy jó gazdik legyünk. Rossz tartási szokások közepette ugyanis elkerülhetetlen, hogy egy-egy eb „elboruljon”. Minden kutyának nagy a mozgásigénye. Azok a malamutok például, amelyeket szánhúzó versenyeken lefárasztanak, még kis lakásban sem valószínű, hogy gondot okoznak.
Szinte közhely, hogy Ma-gyarországon a lakossághoz mérten igen nagy a kutyák száma, az állatok fajtaismerete azonban kívánnivalókat hagy maga után. A szakértők szerint ebben a közeljövőben nemigen várható változás, elsősorban gazdasági okok miatt. A kölyökkutyák eladásából befolyt pénz egy külföldi tenyésztő jövedelmének jóval kisebb részét teszi ki, mint egy magyar honfitársunk esetében - ezért az itthoni polgárok érdekeltebbek a tenyésztésben. Egyesületi oldalról hasonló a helyzet: minden törzskönyv után bevételt könyvelhetnek el, tehát nem érdekük a tenyésztés visszaszorítása.