Vissza a tartalomjegyzékhez

Csereklyei Márta
Kalandra fel

Az utazási irodák most közzétett nyári ajánlatai láttán nyugodtan elmondhatjuk: idén az úti célok is lépést tartanak a huszonegyedik századdal. Mostantól mindenki kedvére utazhat a föld alá, a föld fölé, a víz alá vagy a jég alá - a kínálatban szinte minden megtalálható. Csupán két dolog számít: az első, hogy a kaland minél hajmeresztőbb, minél képtelenebb legyen. A másik, nos igen, a másik pedig, hogy a kalandra vágyó turistának minél tömöttebb legyen a pénztárcája. Összeállításunk a Time magazin írása alapján néhány ötlettel szeretne segíteni azoknak, akik még nem döntötték el, hogy felesleges százezreiket - „vagányabb” úti cél esetén millióikat - melyik utazási iroda ajánlatába fektessék be. 


Egy északi-tengeri jéghegy Grönland partjainál. Sarkköri turizmus Fotó: Reuters

Leáldozóban van a hagyományos vakációk ideje. Hol vannak már a Riviérán hassüttető vakációkat ajánló prospektusok? Hol vannak a londoni, párizsi múzeumlátogatásoktól hemzsegő, kulturális kikapcsolódást népszerűsítő kiadványok? Az utazási irodák idén új ajánlatokkal álltak elő. Bármi szóba jöhet, ami szokatlan. Az idei év jelszava: kalandra fel!

Jégmezők alulnézetben

Kezdjük talán a sort stílszerűen egy jeges téli ajánlattal. Aki a „bungee-jumpingot” (biztosítókötéllel végzett halálugrás) már egyáltalán nem találja vérfagyasztónak, az Őrült Kutya Expedíció nevű utazási társaság segítségével merülhet egy új kaland mélységeibe. Az iroda a Jacques Cousteau nyomdokaiba lépni kívánók számára Grönlandra szervez utakat, ahol is az Északi-sarkkörön belül, a több méter vastag jégbe vágott lékekbe ugorhat bele elegáns búvárfelszerelésében a felfedező kedvű utazó - az élményre azonban inkább csak azok vállalkozzanak, akiknek véredényében némi fagyásgátló is csordogál. A jeges vízben eltöltött percek valószínűleg nagyban hozzájárulnak majd ahhoz, hogy a kiruccanásért fizetendő összeg leszámolásakor is megőrizzük hidegvérünket: a kaland ugyanis hétezer dollárba (mintegy kétmillió forintba) kerül. 
A fázósabbak jobban teszik, ha hagyják, hogy a Zegrahm Mélytengeri Utazások nevű iroda az Atlanti-óceánban található Azori-szigetekhez utaztassa őket. Ott ugyanis, mintegy kétezer-ötszáz méterrel az óceán mélyén egy sor hidrotermikus „kávéfőző” található, melyeken keresztül 349 Celsius fokos víz szivárog fel a tengerfenékből. Ide nem szükséges búvárruha - a szervezők aprócska tengeralattjárókkal könnyítik meg a merüléseket. Az utazási iroda másik különlegessége a hajóroncsnéző túra. A tenger mélyén kutatni vágyók többek között a Titanic roncsaihoz is ellátogathatnak, ahol a romatikus kedvű párok akár a hajó filmből legendássá vált orrésze előtt fotóztathatják le magukat.

Napfogyatkozás Zambiában


Egy angol kisfiú a két évvel ezelőtti napfogyatkozást nézi. Idén csak Afrikából élvezhető a jelenség Fotó: Reuters

Aki mégis úgy dönt, hogy inkább szárazföldet szeretne tudni a lába alatt, az is bőven talál magának látnivalót - vagy éppen annak hiányát. Június 21-én ugyanis teljes napfogyatkozás lesz Afrika déli részein. A bizonytalan politikai helyzet miatt leginkább Zambia felkeresése ajánlott: ott lehet a lehető legnyugodtabban eltölteni azt az alig három percet, amikor minden félhomályba borul. Aki a tavalyelőtti nyári balatoni élmény után felbuzdulva szeretne újból részesévé válni a természet eme meglepetésének, ajánlatos, ha mihamarabb lefoglalja a menetjegyét és a szállását. S hogy ne csupán három perc kedvéért utazzon a földbolygó másik féltekéjére, a napfogyatkozás-nézést akár egy kellemes szafarival is összekötheti. Az afrikai országokat jellemző belharcok miatt azonban kevés a biztonságos lehetőség, s ezért ezeket alaposan meg kell fizetni: egy egyhetes luxusszafari ára elérheti a 15 ezer dollárt - négymillió kétszázezer forintot - is fejenként. 
Persze a némileg takarékosabbak is találhatnak pénztárcájuknak megfelelő afrikai utat. Ezek esetében tehát nem annyira az ár, sokkal inkább az ígérkező kalandok hajmeresztőek: az utazási irodák barátságos helyi képviselői segítségével a vállalkozó kedvű turista például egy szál szörfdeszkán vagy drótkötélen ereszkedhet le a Viktória-vízesés szikláin. A merészebbek egy mikrofény nevű járgányon - ami a gokart és a sárkányrepülő keveréke - repkedhetnek a vízesés felett. 
Az eddigi ajánlatok ismeretében a finomabb lelkületűek se csüggedjenek: az utazási irodák rájuk is gondoltak. Az Aroma Tours segítségével például különféle illatok nyomában utazhatják körbe a franciaországi Provence-ot. Meglátogathatnak olajlepárlókat vagy levendulatermelőket, s aki ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy több tonnányi rózsaszirom között heverésszen, annak a kívánsága is teljesül. 
Aki inkább mégis valamiféle kulturális élményre vágyik, keresse fel a Csendes-óceán déli részén található Wallis, illetve Futuna szigetét. A francia fennhatóság 40. évfordulóját július 29-én ünneplő szigetek színes fesztiváli forgataga nem is meríti ki nagyon az odalátogatók pénztárcáját, hiszen Franciaország részeként a gyengélkedő euró ott is érezteti „jótékony” hatását. Aki azonban szilaj duhajkodásra számít az ünnep kapcsán, annak csalódnia kell: a szigetlakók ugyanis alkohol gyanánt egy helyi fa gyökeréből készült, kava nevű italt fogyasztanak, ami egyben rendkívül hatásos idegnyugtató is.
A turizmus iparága persze sokat köszönhet a globális felmelegedésnek is: számos olyan sziget létezik ugyanis, amelyek az egyre emelkedő óceánszint következtében pár év múlva egyszerűen eltűnnek a térképről. Itt a nagy alkalom, hogy utoljára még addig felkeressük például a Maldív-szigeteket, amíg azok egyáltalán megtalálhatók. 

Diktatúrák kiskapui

A mindenhová bekíváncsiskodni akaró turistáknak, no meg persze sokkal inkább a zsebükben lapuló zöldhasú dollároknak ellenállni tovább nem tudó országok is lassan megnyitják kapuikat. Az amerikaiak például - ha van hozzá egyáltalán kedvük - egy rendelkezés értelmében az idén sokkal szabadabban fedezhetik fel maguknak a kis Eliánnak otthont adó Fidel Castro szomszédos Kubáját is. Az új szabályok alapján a szocializmus egyik utolsó mentsvárát felkeresni kívánóknak nem kell egyebet tenniük, mint azt az általános engedélyt igényelniük, melynek értelmében „tudományos kutatást” folytatnak a szigetországban. Így megmenekülnek egy sor űrlap kitöltésétől, s azt már senki sem ellenőrzi, hogy Kubába érve melyik strandon vagy sarki üzletben „kutatnak”. 
Kissé délebbre, Nicaragua és Panama szintén abban reménykedhetnek, hogy az idén őket is felfedezi a mindenre vevő idegenforgalom. Nicaraguába a turista mehet vulkánnézőbe, vagy szorgosan csattogtathatja fényképezőgépét, ha a tavak, kígyózó folyók mentén, vagy éppen az esőerdőből felbukkanva olyan ritka állatokkal találkozik, mint például az ocelot, a jaguár, a vidra vagy az ararapapagáj. Panama egy korábbi amerikai légitámaszpont átalakításával létrehozott turistaparadicsommal igyekszik csalogatni a vendégeket. A helyszín mindenképpen érdekesnek ígérkezik: az esőerdők lombkoronájának magasságában elhelyezkedő vendégszobákban a kíváncsi turista az ágyában heverészve fotózhatja le az ablaka előtt repkedő tukánmadarakat. A szobából kimerészkedve gyönyörűbbnél gyönyörűbb orchideafarmokat kereshet fel, valamint ellátogathat a serpentáriumba is, ahol megismerkedhet a térség összes kígyófajával. 
A föld más részén is akadnak országok, amelyek előbb-utóbb kénytelenek lesznek megnyitni a turisták áradata előtt eddig gondosan bereteszelt kapuikat. Szaúd-Arábiában a tavalyi volt az első év, amikor magánszemélyeket engedtek az országba turistaként, ám őket is szigorú előírások kötötték: a nőknek például a helyi hagyományokat követve kötelező volt fejkendőt, illetve az egész testüket elfedő ruhát viselniük. Szaúd-Arábia tehát egyelőre ugyan még rendkívül óvatosan, de résnyire már megnyitotta az ajtót, az azonban teljesen bizonyosnak látszik, hogy az iszlám két szent városát, Mekkát és Medinát a kíváncsiskodók továbbra sem kereshetik fel. 
Akik úgy vélik: a földön már mindent láttak, némi térítés - egészen pontosan 98 ezer dollár, azaz több mint 27 millió forint - ellenében a pályájukra bocsátott műholdakhoz hasonló „űreszközökön” bolygóközeli kalandokban is részt vehetnek. Jóllehet az Űrkalandok szervezésében 2001-re tervezett bolygóközeli űrutazásra máris százan foglalták le menetjegyüket, az utazás - talán időjárási körülmények miatt - 2003-ra halasztódott. A kényszerű várakozásra ítélt leendő kozmonauták addig is a Moszkvához közeli Jurij Gagarin Űrhajósképző Központban gyakorolhatják, milyen is az, amikor nem hat a gravitáció. További vigaszul szolgálhat számukra az a tény is, hogy egy igazi űrutazás jóval többe kerülne a műholdpályán történő keringésnél. Dennis Tito, egy amerikai üzletember például nem kevesebb, mint 20 millió dollárért - 5,64 milliárd forintért - foglalt öt napra „szobát” az orosz Mir űrállomáson. A földi szállodákhoz hasonlóan az űrhotelben is előfordulhat némi fennakadás: Tito vakációját veszélyezteti, hogy pénz hiányában a Mirt felügyelő vezetés úgy döntött, februárban a Csendes-óceánba süllyeszti az űrállomást. Tito most megpróbálja jegyét az épülőfélben lévő nemzetközi űrállomásra „átbukkoltatni”.