Papp Levente
Üzletemberek a Bush-kabinetben

George Bush, az Egyesült Államok hosszú vajúdás után megválasztott új elnöke bemutatta kabinetjét, amely rekordidő alatt állt össze. Az új kormányon belül a legszembetűnőbb, hogy az ifjú Bush bizalmas emberei jórészt multinacionális vállalatok exvezérei, akik persze kormányzati tapasztalatokkal is rendelkeznek, elsősorban az idősebb Bush kormányának tagjai voltak. Néhányuk már a negyed századdal ezelőtti Ford-kormányban is szerepet kapott. 

George Bush és miniszterjelöltjei a Pentagon lépcsőjén. William Cohen leköszönő, és Donald Rumsfeld leendő védelmi miniszter, a háttérben Dick Cheney alelnökjelölt. Bizalmas belső körök a Bush-csapatban Fotó: Reuters

A Bush-kabinet egy vállalatvezetői csoporthoz hasonlít leginkább, ami jól szemlélteti, hogy az új elnök számára a gazdaság döntő fontossággal bír. Ez annál inkább igaz, mivel a Clinton-kormány alatt az egekig törő amerikai gazdaság szinte minden elemző szerint stagnálás, illetve visszaesés előtt áll. Bush ezért leginkább azt szeretné elkerülni, hogy amiként Clinton nevéhez a gazdasági növekedés, az ő nevéhez a recesszió kötődjön. Az amerikai gazdaságban mindenképp „lehűlés” várható, arról azonban, hogy milyen mértékű lesz a csúcsról való visszaesés, megoszlanak a vélemények. Egyes szakértők szerint a gazdasági növekedés az extra ütemről csupán egy normál ütemre fog lassulni, mások viszont hosszú, fájdalmas gazdasági recessziót jeleznek előre az USA számára. Az új elnöknek ez maga a rémálom, ezért minden más területnél jobban koncentrál a gazdaságra.
Bush legbizalmasabb belső körének központi figurája, Dick Cheney alelnök már a papának is jó szolgálatokat tett, és most egy olajipari óriáscég vezetői székét hagyta maga mögött a kormányzati pozícióért. Paul O’Neill pénzügyminiszter a világ legnagyobb alumíniumipari óriásánál, az Alcoánál volt a cég első embere, Donald Rumsfeld védelmi miniszter pedig egy gyógyszeripari multi vezetői tanácsában tevékenykedett. Larry Lindsay gazdasági főtanácsadó az egyetlen az elnök bizalmasai között, aki nem a vállalati szférából jött, hanem az amerikai jegybank szerepét ellátó Fednél tevékenykedett korábban. 
Az amerikaiak egyébként hosszú idő óta először ismét kezdenek bizalmatlanokká válni saját gazdaságukkal szemben. A kereskedők országos méretekben panaszkodnak a gyér karácsonyi forgalom miatt, ami egyben azt is jelzi, hogy az amerikai átlagpolgár elkezdett spórolni. Tekintettel arra, hogy az egész amerikai gazdaság a fogyasztás növekedésére épül, ez vészharang az új kabinet számára. A Bush-csapat éppen egy texasi luxushotel báltermében tanácskozott az Egyesült Államok gazdasági csúcsvezetőivel, amikor tudomásukra jutott Alan Greenspannek, a Fed elnökének fél százalékos kamatlábcsökkentése. Az üzletemberek és a politikai elit vizespoharaikkal egyből koccintottak is a számukra kedvező döntésre, hiszen ez újra elveheti az amerikaiak spórolási kedvét, sőt a tőzsdére is jótékony hatással van.
Greenspan a Reagan-korszak óta immár 14 éve az amerikai gazdaság legbefolyásosabb embere. Bár személyében közelebb áll a Bush-csapathoz, mint az előző kormányhoz, nem tartozik az elnöktől engedélyt kérni, de még számadási kötelezettsége sincs. Bush legbizalmasabb emberei egyébként szinte kivétel nélkül Greenspan jó barátai. Greenspan, Cheeney, O’Neill és Lindsay barátsága még a Nixon-kormány idejére nyúlik viszsza, amikor először lettek munkatársak. Lindsay azóta a Fednél is dolgozott Greenspan irányítása alatt.
Annak, hogy Bush első számú feladatának az amerikaiak saját gazdaságukba vetett bizalmának visszaállítását tekinti, más fontos területek isszák meg a levét - állítják a kritikusok. Nem mindenki szomorú ugyanis a közelgő amerikai recesszió láttán. Az unió már alig várta, hogy megtorpanjon az amerikai szárnyalás és végre valahára az euró mélyrepülése megszűnjön a dollárral szemben. Ehhez kapóra jött az amerikai elnökválasztás és az új kormányzat beiktatásával járó bizonytalanság. Az Európai Unió gazdasága számos komoly kihívás előtt áll, amit elsősorban a magas munkanélküliség és a népességcsökkenés okoz, ezért az öreg kontinens gazdasági stabilitásához egy amerikai recesszió a lehető legjobban jönne.