Vissza a tartalomjegyzékhez

Szűcs Emese
Agyhártyagyulladás van, járvány nincs

A meningococcus baktériumfertőzés következtében kétféle betegség alakulhat ki: gennyes agyhártyagyulladás vagy szeptikémia, azaz vérmérgezés. Bár sokan lehetnek a meningococcus hordozói, a megbetegedés csak keveseknél következik be - ráadásul ugyanezeket a betegségeket másfajta kórokozók is kiválthatják. A szakemberek szerint hosszabb ideje érthetetlen pánikkeltés zajlik az országban, amiért a média egy része a felelős. Dr. Vass Ádám, az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) járványügyi főosztályának vezetője kérdésünkre elmondta: járványok nem alakultak ki, ezért tömeges oltások szervezése sem indokolt. Ennek ellenére a tisztiorvosi szolgálat fokozott figyelemmel kíséri a megbetegedések előfordulását, s a betegek környezetét ellátja ingyenes antibiotikumokkal. 

A meningococcus által előidézett - a köznyelvben agyhártyagyulladásnak nevezett - betegség tulajdonképpen egy baktériumfertőzés, melynek klinikai megnyilvánulására két fő forma jellemző: a szeptikémia (vérmérgezés), valamint a gennyes agyhártyagyulladás (meningitisz), melyek akár kombinálódhatnak is egymással. A köztudatban főleg az agyhártyagyulladás él, pedig a betegség szeptikus formája gyorsabb lefolyású, és nagyobb százalékban végződik halállal. 
A meningococcus baktériumnak tizenhárom szerocsoportja ismeretes. Európában és hazánkban a C típus okozta megbetegedések a korábbi évektől eltérően gyakoribbak, mint a B típus okozta esetek. Ez a változás azért figyelemre méltó, mert a C típus gyakran okoz halmozódásokat, lokális járványokat, míg a B általában egyedi megbetegedésekért felelős. Védőoltással hatásosan védekezhetünk a C és az A baktérium ellen, a B ellen azonban nem létezik oltóanyag. A vakcinák nem tartalmaznak élő kórokozót, ezért beadásuk után legfeljebb enyhe oltási reakcióra lehet számítani. 
A meningococcus leginkább a csecsemőket, a kisgyermekeket, illetve a zárt közösségekben élő fiatalokat, a legyengült immunrendszerűeket veszélyezteti. Bár cseppfertőzéssel terjed, korántsem olyan fertőzőképes, mint az influenza. Igen szoros érintkezés szükséges az átvitelhez, a baktérium jellemzően nyállal terjed. Egyes közösségekben (kollégium, laktanya) érthetően nagyobb a kockázata a meningococcus terjedésének. A népesség tíz - egyes közösségekben akár ötven - százaléka a garatüregben hordozza a baktériumot, de szerencsére 100 fertőzöttre mindössze 1 megbetegedés jut.
Jelenleg nincs járvány, s az, hogy lesz-e, nem mondható meg előre - nyilatkozta a Hetek kérdésére dr. Vass Ádám, az OTH járványügyi főosztályának vezetője. Járvány legutóbb 1999 decemberében alakult ki Bács-Kiskun megyei centrummal, helyi járvány katonák és civil lakosok között. A tavalyi és idei esetekről viszont egyöntetűen elmondható, hogy ezek csak egyedi és szórványos előfordulások voltak, ilyenkor nem beszélhetünk járványról. Míg néhány éve átlagosan 20-40 ilyen típusú megbetegedést regisztráltak Magyarországon, addig 1999-ben 82, 2000-ben 98 megbetegedés volt. Bár ez a korábbi évekhez képest jelentős növekedés, a tízmilliós Magyarországon nem jelent mindenki számára potenciális veszélyt. Gennyes agyhártyagyulladást egyébként nemcsak a meningococcus, hanem többféle egyéb baktérium is okozhat, csak most éppen a meningococcus-féle fertőzésekről hallunk naponta híreket és rémhíreket.
Egy meningococcus járvány kialakulásának több összetevője van. Függ például attól, hogy a lakosság mekkora hányada baktériumhordozó, illetve hogy milyen az immunitás általános szintje. „Arról megbizonyosodtunk - mondja dr. Vass Ádám -, hogy a különböző légúti vírusfertőzések elősegíthetik a meningococcus betegség kialakulását, ezért egyáltalán nem közömbös, hogy lesz-e vagy sem ebben a szezonban influenzajárvány.”
„Amit jelen helyzetben a legrosszabbnak ítélek - folytatja a szakértő -, az a betegség körül kialakult pánik, illetve pánikkeltés, amiben sajnos különösen nagy szerepet játszik a média egy része. Nem értem, mi a célja az egyedi esetek sokkoló bemutatásának, és miért pont az agyhártyagyulladást emlegetik, amikor az emberek naponta halnak meg számos más betegségben.” Ez a média szempontjából pusztán szenzációt jelent, de a lakosságra nézve rendkívül veszélyes manőver. A média olyan módon is segíthetné a védekezést, ha pánikkeltés helyett felhívná a figyelmet a betegség korai felismerésének módjára. Az időben születő orvosi diagnózis ugyanis lehetővé teszi az antibiotikumos kezelés korai elkezdését, ami a betegség lefolyása szempontjából rendkívül fontos tényező. 
A betegség minden esetben igen magas lázzal jár, gyakori a hányás és az apró bőrvérzés. Agyhártyagyulladásra utal a tarkókötöttség, a fényérzékenység és a zavartság. A betegség szeptikus formájánál csak bőrvérzések láthatók, idegrendszeri tünetek nincsenek. A bőrvérzés jól megkülönböztethető az egyszerű kiütéstől: üvegpoharat kell a bőrfelületre szorítani, így a kiütések eltűnnek, míg a petechiák (bőrvérzések) láthatók maradnak. A felismerésben elsődleges a szülők felelőssége: ha a láz mellett gyermekeiknél gyanús levertséget, csecsemőknél a szoptatás elutasítását, illetve a fenti tünetek bármelyi-két tapasztalják, haladéktalanul forduljanak orvoshoz, ugyanis egy-két óra is életbevágóan fontosnak számít ennél a betegségnél. Az orvosok felelőssége viszont abban áll, hogy ha meningococcust diagnosztizálnak, kezdjék el az antibiotikumos kezelést, a beteget sürgősséggel juttassák el kórházba. A megbetegedést azonnal jelenteni kell a városi tisztiorvosi szolgálatnak, hogy mielőbb megtörténhessen a környezet megfelelő antibiotikumos kezelése, megelőzendő ezzel a már fertőzöttek megbetegedését és a fertőzés továbbterjedését.