A női divat forradalmára

Coco Chanel. Mai napig meghatározó a stílusa 

Harminc éve, 1971. január 10-én halt meg a világhírű francia divattervezőnő, Coco Chanel, az árvából lett divatdiktátor, akit a huszadik század legmeghatározóbb egyéniségei között tartanak számon. Gabrielle Bonheur Chanel néven született 1883. augusztus 19-én Saumurban. Gyermek- és ifjúkoráról nem sokat tudni, csak azt, hogy hatévesen árvaságra jutott, és az elmaradott Auvergne tartományban nevelte két nagynénje. Ők tanították meg az életében később oly nagy szerepet játszó varrás mesterségére, az illedelmes viselkedésre, és ők adták neki a Coco becenevet is, ami kis állatot jelent. 1905 és 1908 között kávéházi énekesnő volt Moulins és Vichy városában, ahol már a Coco nevet használta, majd kalaptervezőként dolgozott. 1908-ban Deauville városban főként kalapokat kínáló női divatkereskedést nyitott, később pulóvereket, szoknyákat és kiegészítőket is árusított. 1914-ben két butikot nyitott - egyet Párizsban, egyet Deauville-ben. 1916-ban megalapította divatszalonját Biarritzban, majd 1920-ban Párizsba költözött a Rue Cambonra, oda, ahol ma is található a Chanel divatház. Az első világháború alatt kezdett olyan ruhákat tervezni, amelyek éles ellentétben álltak az addig elterjedt kényelmetlen, merev, fűzős viselettel. A ruhatervezésről azt vallotta, hogy az „igazi elegancia feltétele mindig az akadálytalan mozgás lehetősége”. Kijelentette, hogy az a divat, amelyik nem terjed el, nem is divat - ezért csak olyan ruhát alkotott, amit maga is szívesen hordott, s elsőként dolgozott a párizsi haute couture tervezői közül a konfekcióiparnak. Modelljei a dolgozó nők számára készültek. Stílusának jellemzője volt az egyszerűség és kellemesség, valamint a praktikusság. Nevéhez fűződik a Chanel-kosztüm, amely ma is az egyik legelegánsabb női öltözék, a „kis fekete ruha” bevezetése, az ingruha és az estélyi stóla divatba hozása, de a rövid női frizura divatja is, mivel ő vágatta le először a modellek haját. Coco Chanel terjesztette el a kényelmes férfi kardigán, illetve pulóver használatát a nők körében, valamint a jersey anyagot a felsőruházatban, amit korábban szinte kizárólag alsóruházat céljára használtak. Merész húzással ő indította el az - elsősorban harangszárú - nadrág viseletét a hölgyek között. Mindezekkel együtt nagy érdemeket szerzett a nők egyenjogúsításáért folytatott küzdelemben. Igazi divatdiktátor volt: „serege” nők megszámlálhatatlan sokaságából állt, és parancsait azonnal teljesítették.
Chanel volt az, aki a divatékszert, a bizsut (kitűzők, nyakláncok, fülbevalók) a női ruházat meghatározó kiegészítőjévé tette. A hagyományos Chanel-kosztüm kiegészítői az aranygombok és a hozzá viselhető arany- és fémláncok, gyöngyök, illetve a steppelt kis női kézitáska, vállon hordható láncokkal, valamint a középmagas sarkú cipő, gyakran két színben, sötétkék, fekete vagy drapp orrbetéttel. Ruháin kívül illatszer is kapcsolódik nevéhez: a híres Chanel No. 5 parfüm, amelyet a húszas évek elején dobott piacra a ruháihoz hasonló egyszerű csomagolásban, s kedvenc számáról nevezte el. Gazdagságát ez az illatkreáció teremtette meg, amely ma is a világ egyik legkeresettebb parfümje. Más parfümöket is forgalomba hoztak nevével, mindet számjelöléssel - a hagyománnyal csak 1977-ben szakítottak a Cristalle megjelenésekor. 1938-ban fáradtságra hivatkozva bezárta boltját, és visszavonult, üzletmenetét Párizs német megszállása aztán egyébként is félbeszakította. Csak 1954-ben tért vissza diadalmasan: egy új kosztümtervet mutatott be, gallér nélküli, szegéllyel díszített kötött kosztümkabátot térdig érő szűk szoknyával. Soha nem ment férjhez, bár olyan híres és gazdag barátai voltak, mint Etienne Balsan lovastiszt (1908-09), vallomásai szerint egyetlen szerelme, később pedig a westminsteri herceg (1926-31). E férfiak mindegyike megismertette a gazdagság ízével; értékes ajándékokkal halmozták el, amelyeket Chanel később gyakorlatias módon lemásolt és eladott. Az öntudatos nő, a párizsi társasági és művészeti élet ismert alakja a westminsteri herceg házassági ajánlatát is elutasította, mondván: hercegné sok van, de Coco Chanel csak egy. A huszadik század olyan közismert asszonyai voltak ügyfelei, mint Grace Kelly monacói hercegné, Fabiola belga királyné, Marlene Dietrich, Ingrid Bergman, az összes Rotschild és a Rockefellerek többsége. 1969-ben életéről egy musicalt is bemutattak a Broadway-n, a címszerepben Katharine Hepburnnel. A Time magazin a huszadik század száz legnagyobb hatású művésze és tudósa közé választotta a divatszakma forradalmasításában elért sikerei miatt. Munkatársai nagyra becsülték, és tisztelték tudását. Párizsban halt meg 1971. január 10-én. Divatházának tervezője 1983-ban a német Karl Lagerfeld lett. (MTI)