Vissza a tartalomjegyzékhez


Betűszerető németek

Gutenberg a XV. században forradalmasította a könyvnyomtatást. Az írástudás azonban csak fél évezreddel később lett általános az öreg kontinensen, noha a jóléti NSZK-ban még napjainkban is négymillióra becsülik az analfabéták számát. Ez a megdöbbentő statisztika sem változtat azon a tényen, hogy a németek Európa legtöbb könyvet „gyártó”, vásárló és olvasó nemzetei közé tartoznak.

Hosszú, rögös út vezetett el az 1455-ben napvilágot látott s Mainzban ma is megcsodálható „Gutenberg-Biblia” kinyomtatásától a Harry Potter-történetek 90-es évekbeli világsikeréig. A császári Német Birodalomban az első világháború előtt évente átlag 25 ezer féle kötetet nyomtattak. Az 1990-ben újra egyesült Németországban háromszor ennyi új könyvcím közül válogathat a publikum. A tradicionális, őszi frankfurti „Buchmesse” csak egy az olvasókat „kísértésbe ejtő” gigantikus európai könyv-show-k közül. Mint emlékezetes, 1999-ben hazánk volt a Majna menti metropolisz fővendége. Márai, Esterházy, Kertész, Dalos, Tar, Móra és a többi magyar író persze nem csupán a frankfurti könyvvásáron keresettek az NSZK-ban, hanem a szürke hétköznapokon is. Konrád György 2001 tavaszán veheti át az aacheni nemzetközi Karl-díjat az európai egységért kifejtett irodalmi, szociológiai munkásságáért. 
Hogy Németország könyvtermelése, kiadói szorgalma mennyire jelentős, azt jól érzékelteti, hogy az Európai Unión belül csak az évi átlag 100 ezer friss „címmel” előrukkoló Nagy-Britannia előzi meg a Szövetségi Köztársaságot. Az NSZK a XX. század végén ezen a téren maga mögé utasította az Egyesült Államokat és az EU-tag rivális Spanyolországot is. Franciaország, Itália és Hollandia mindössze a germán novum-éhség felével (úgy évi 34-36 ezer új címmel) büszkélkedhet. Érdekes tendencia, hogy míg Ibériában, Franciaországban, Olaszországban és Hollandiában a szépirodalom a legkeresettebb, addig Nagy-Britanniában a szakirodalom a legkelendőbb. Németország a második, az USA a harmadik a szakkönyvek toplistáján. A XXI. század beköszöntével a világ öt jelentősebb médiakonszernje (Time Warner, Bertelsmann, Walt Disney, Viacom, News Corporation) a könyvkiadásban is mind vaskosabb piaci tortaszelet kihasítására törekszik. Az elektronikus média az elmúlt negyed században egyre több időt „rabolt” el az emberektől, de ezzel párhuzamosan csökkent a németek munkahelyi megterhelése, nőtt a klasszikus kulturálódásra fordítható szabadidő is. A második világháború után elterjedt, olcsó kiadású, „keménypapír borítójú” kötetek mindenki számára elérhetővé, megfizethetővé tették a szórakoztató és szakirodalmat. Ausztria és Svájc a nyelvi közösség alapján, azonos áron(!) jótékonyan színesíti a germán könyvpiacot is, melynek amerikanizálódása kevésbé jellemző, mint a popzene avagy a mozi világában! Günter Grass korában, a véráztatta XX. században is olvasó nemzet maradt a német: sem könyvégetés, sem cenzúra, sem megcsonkított, kettészakított haza nem ölhette meg az írott szó szeretetét a legnépesebb közép-európai államban, Németországban. (Mogyorósi Géza - Berlin)