Varga Róbert
Ártanék magamnak, ha abbahagynám

Olimpiai bajnokként indult el Sydneyben, és olimpiai bajnokként tért is onnan haza. A megállapítás Kolonics György kenusra vonatkozik, aki az 1996-os atlantai ötkarikás játékokon párostársával, Horváth Csabával aranyérmet szerzett. Négy évvel később Ausztráliában a népszerű „Kolo” egyéniben is a csúcsra ért.

Kolonics György. Hol van már a tavalyi nyár... Fotó: archív

A szakemberek szerint a tizenkétszeres világbajnok és többszörös Európa-bajnok Kolonics György Sydneyben szerzett aranyérme meglepetés volt. A remek sportemberben ugyanis többen nem hittek az olimpia előtt, hiszen eddig szinte az összes sikerét páros vagy négyes hajóban érte el. Egyéniben viszont még nem tudott a csúcsra érni. Most azonban bizonyította sportolói nagyságát. Kenu egyesben szerzett elsőségével ő is feliratkozott a kétszeres olimpiai bajnokok listájára. 
A közelmúltban megkérdezték Storcz Botond kajakost - aki társaival együtt Sydneyben kétszer állhatott fel a dobogó legfelső fokára -, kit tart a legnagyobb sportolónak, és ő erre azt felelte: Kolonics Györgyöt. Indoklásában Storcz elmondta, hogy mennyire becsüli Kolonicsot, amiért egyéniben is győzni tudott - annak ellenére, hogy sokan nem hittek a sikerében.
- Mindezek mellett nem szállt el magától, ugyanolyan szerény maradt, mint amilyen volt - jegyezte meg Storcz Botond.
Nos, ez az állítás tökéletesen beigazolódott, amikor leültem beszélgetni Kolonics Györggyel. A világklasszis kenus közvetlen, csendes, szerény ember. Sikereit is meglehetősen visszafogottan értékeli, és nem vág vissza azoknak az embereknek, akik az olimpia előtt elhamarkodottan és igazságtalanul támadták őt.
- A sors vagy a sport igazsága, hogy egyesben is nyerni tudott?
- Nem tudom, nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Maradjunk annyiban, hogy nagyon örülök ennek az éremnek.
- Fölényes olimpiai győzelme még a szakértőket is meglepte. Ennyire sima volt ez a diadal a kenujából nézve is?
- Az erős szél kedvezett nekem, mert én oldalra fordulva evezek, és így nem kap bele szemből a mellkasomba a szél. Valóban tisztán vezettem, és nyertem. Jól kijött a lépés. Ha szoros a verseny, akkor az embernek be kell rúgnia a hajót a célba. Én már a befutó előtt éreztem, hogy erre nem lesz szükség. Azt hiszem ez az én napom volt.
- Atlanta után ön már átélte egyszer, milyen az, ha az aranygép megérkezik Ferihegyre...
- Tudtam milyen fogadtatásra számíthatunk, de minden ünneplésnek sajátos szépsége van. Megvolt ez a szépség Atlanta után és most is. Nagyon lebegő érzés, de ez is elmúlik egyszer. Sajnos.
- Ön már mindent megnyert ebben a sportágban. Mit akar még elérni? 
- Innen már csak bukni lehet. Ezt tudom, de az a baj, hogy imádok kenuzni. Ezért nem tudnám most hirtelen befejezni az egészet. Ártanék magamnak, ha abbahagynám. Megpróbálok szinten maradni. 
- Elégedett a pályafutásával?
- Maximálisan.
- Ha most egy kisgyerek odamenne Önhöz, hogy kenuzni akar, mit tanácsolna neki?
- Szeresse a sportot, a vizet és a természetet. Én tízévesen úgy kerültem kapcsolatba ezzel a sportággal, hogy egy baráti társasággal jártam kenutúrákra. Aztán addig túrázgattam, míg kenus lettem. Szerintem nincs annál szebb, mikor tavasszal, nyáron és ősszel kint vagyunk a vízen, a szabadban. Igaz, télen kemény a felkészülés, de ha már versenyez az ember, akkor tudja, mit miért csinál. A szenvedést vállalni kell télen, hogy nyáron jól érezzük magunkat. 
- Meg szenvedni kell azért is, hogy a csúcsra érhessen egy sportoló, és olimpiát nyerhessen...
- Ez már csak egy plusz dolog ebben a szép sportágban is.
- Ön a kenuzáson kívül mihez ért még?
- Van egy TF-diplomám. A külker főiskolán már letettem a vizsgáimat, most már csak a szakdolgozatomat kellene megírnom. Ezekkel a végzettségekkel próbálkoznék megélni.
- Nem vonzza az edzői pálya?
- Kis szünet után talán megpróbálkoznék az edzőséggel, de ez nem biztos. Imádok kenuzni, de nem akarok mástól függeni. Ezért nem szeretném azt sem, hogy tanítványaim minősítsenek. Magam akarom ezt megtenni.