A Vatikán a szentév befejeződése előtt próbára teszi önnön nemzetközi tekintélyét azzal, hogy békeküldöttet irányít a térségbe - írta a La Stampa című olasz napilap arra utalva, hogy II. János Pál a Szentföldre küldi személyes megbízottjaként Roger Etchegaray bíborost, részben azzal a feladattal, hogy átadja a katolikus egyházfő békére felszólító üzenetét az izraeli és a palesztin félnek. A főpapnak ez az útja a Szentszék szándékai szerint a korábban lezajlott pápai út folytatása lenne, amennyiben a keresztények, a zsidók és a muzulmánok közötti megbékélés ügyét szolgálja. Minderre roppant kényes helyzetben kerül sor - hívja fel a figyelmet a lap, amely felidézi a pápa sikertelennek bizonyult kezdeményezéseit is az elmúlt évből.
A lap szerint ezt a missziót a Vatikán a napokon belül lezáródó jubileumi szentév méltó megkoronázásának szánja. Ez a szentév zarándokok millióit vonzotta Rómába, azonban a média „sikertudósításainak” a mélyén a Szentszék bizonyos fokú csalódottsága is meglapul. A katolikus egyház ugyanis a jubileum alkalmából eredetileg két fontos témában intézett felhívást a világ kormányaihoz: egyrészt arra kérte őket, hogy engedjék el a legszegényebb országok külföldi adósságait, másrészt pedig arra sarkallta őket, hogy enyhítsék a börtönben ülők büntetését, gyakoroljanak kegyelmet irányukban.
Az eredmény kiábrándító - állapítja meg a La Stampa, emlékeztetve, hogy az adósság egyoldalú elengedéséről szóló vatikáni kérés kevesebb mint tíz országban talált meghallgatásra. Még Olaszországban is csak ígéret hangzott el ezzel kapcsolatban, amúgy az egész ügy holtvágányra került. Ami a másik kérdést illeti, még nagyobb a kudarc. Mindössze néhány állam volt hajlandó ebben az időszakban eltörölni a halálbüntetést, Itáliában pedig a büntetéscsökkentés és az amnesztia kérdése a választási kampány ürügyéül szolgáló, „tartalmilag kiürült” témává vált. Az olasz lap mindebből azt a következtetést vonja le, hogy a katolikus prédikációnak csak korlátozott befolyása van a szekularizált világban. A mostani pápa látványos erkölcsi ereje olyan színben tünteti fel az egyházat, mintha „egyeduralkodó” hatása lenne a világi társadalomra. A pápai felhívások udvarias visszhangján túlmenően azonban a vatikáni állásfoglalások nem gyakorolnak nagy befolyást a kormányok döntéseire, az államok magatartására.
A pápa orvosa megszólal
Wojciech Jaruzelski és Augusto Pinochet egyaránt katolikusnak vallotta magát, amikor II. János Pállal beszélt, Bill Clinton volt viszont az egyetlen, akivel a pápa nem tudott szót érteni - ezeket a „háttértitkokat” maga az egyházfő mondta el egykor bizalmas orvosának, aki az Oggi című olasz hetilapnak nyilatkozott.
Gianfranco Fineschi ortopéd orvos azután ismerte meg személyesen a katolikus egyházfőt, hogy Ali Agca török merénylő az életére tört. A most hetvenhét éves professzor akkor a könyökén operálta meg II. János Pált, majd több évvel később combnyaktöréssel műtötte. Az interjúban - amelyben az orvos először ismeri be nyilvánosan, hogy a pápa Parkinson-kórban szenved - elárulja az olvasóknak, hogy akkor protézist ültetett be a törött rész helyén.
Fineschi az interjúban elmeséli, hogy a pápával lezajlott találkozásai során olykor bizalmasan is elbeszélgettek, és II. János Pál egyszer-kétszer megosztotta vele, mit gondol egyes államférfiakról. Szó szerint idézi a pápát. „Jaruzelski azt mondta nekem: én katolikus vagyok, de a Vörös Hadsereggel szemben ez mit sem számít.” Augusto Pinochet chilei diktátor is katolikusnak minősítette magát, amikor a pápa azt javasolta neki, hogy mondjon le. II. János Pál chilei látogatása után a tábornok a maga határain belül megpróbálta „puhítani” rendszerét.
A pápa egyszer így mesélt orvosának: „Az egyetlen, akivel nem sikerült párbeszédet folytatnom, Clinton volt. Én beszéltem, ő pedig egy másik irányba nézett, a freskókat bámulta. Nem is hallgatta, miről beszéltem…” (MTI)