Hetek - IV. évfolyam, 51. szám, 2000. december 16

Az Európai Unió történetében példa nélküli hosszúságú csúcstalálkozó ért véget a hét elején Nizzában. Az uniós vezetők megegyeztek ugyan abban a reformcsomagban, amely 2003-ra készíti elő az utat az EU kibővítéséhez, a változtatásokkal mégsem elégedett mindenki. Különösen a kis országok nehezményezték, hogy a „nagyok” igyekeztek minél nagyobb hatalmat összpontosítani kezükben. Az intézményi reform elindítását célzó megegyezést mégiscsak sikerült tető alá hozni, hiszen a nizzai fiaskó demoralizálta volna a csatlakozásra váró országokat és a közös európai valuta, a hányattatott sorsú euró is újra a támadások kereszttüzébe került volna.

Jacques Chirac beszédet mond az Európa Parlamentben. Részeredmények Fotó: Reuters

„Viszonylagos siker” - hangsúlyozta az első szót lapunknak a nizzai eredményeket firtató kérdésére Paul Poudade francia nagykövet, aki sajtótájékoztatóján elismerte: a tagjelölt országok véleményét nem kérdezték meg, mielőtt az európai testületekben most újraszabályozott szavazati arányokról döntöttek volna. Így Magyarországnak is kész tényként kell kezelnie, hogy 12 szavazata lesz a Európa Tanácsban, és a hasonló lélekszámú Görögországnál és Portugáliánál kevesebb, 18 képviselője az Európa Parlamentben.
A francia elnökséget lezáró találkozó hivatalos célja a hidegháború által kettéosztott Európa újraegyesítése volt. A tagállamok azokban a reformokban kívántak megegyezni, melyek révén kinyithatják az ajtókat az egykori kommunista országok előtt, előkészítve az utat az Írországtól Bulgáriáig, Svédországtól Máltáig terjedő unió létrehozása előtt. A megfigyelők szerint viszont a már bennlévők hatalomért és befolyásért folytatott csatájává változott a csúcs. „Ha tizenöt ország így akar megegyezésre jutni az asztalnál, akkor el lehet képzelni, mi lesz huszonhét tagország esetén” - fakadt ki az egyik uniós diplomata.
Az Európai Bizottság vezetője, Romano Prodi sem volt elégedett: „Csak csalódottságomat tudom kifejezni amiatt, hogy a többségi szavazást nem terjesztették ki bizonyos kulcsterületekre” - mondta a bizottság olasz elnöke.
A csúcsot ugyancsak meghatározta az elnökség és az Európai Bizottság közötti feszültség. Jacques Chirac francia elnök a bizottságot politikai szereppel nem bíró, alkalmazotti szervezetként kezeli, s ki is hagyta őket a többi vezetővel folytatott megbeszélésekből. Romano Prodi, a bizottság el-nöke erre külön megbeszélés-sorozat megszervezésével vá-laszolt.
Az unió kisebb országait is elkeserítették a „nagyok” törekvései. Jaime Gama portugál külügyminiszter szerint az első francia javaslatok megalázóak voltak a kisebb nemzetek számára. Kosztasz Szimitisz görög miniszterelnök rámutatott: a nemzeti szavazatok újrasúlyozása „nyilvánvalóan a nagy országok uralmának megteremtését célozza”.
A kisebb államok a bizottság megerősítése mellett kardoskodtak, a nagy országok viszont igyekeztek kiküszöböl-
ni szavazóerejük gyengülését, ami az EU bővüléséből fakadna. Mivel az elkövetkező évtizedben várhatóan sok kisebb ország fog csatlakozni, a „nagyok” úgy döntöttek, nem engedik, hogy ennek következtében hatalmuk csorbuljon.
Nizzában az is nyilvánvalóvá vált, hogy a bővítéssel kapcsolatos kezdeti heves lelkesedés számos EU-országban meglanyhult. Az 500 millió fős egységes piac vonzó számukra, ám a politikai következmények most sokkal inkább aggasztják őket.
Jóllehet a francia-német tengely leírása túl korainak bizonyult, a kapcsolat ma már nem képviseli azt az erőt, amit korábban. A Helmut Kohl egykori kancellár és Francois Mitterand volt elnök között létrejött megértés már nem jellemzi Gerhard Schröder és Jacques Chirac jelenlegi viszonyát. Schröder kancellárt - Kohllal ellentétben - nem befolyásolják háborús emlékek, és a francia vezetővel szemben kevésbé hajlandó engedményekre. Németország, amely a kibővített Európa közepén foglal majd helyet, új, független játszmát folytat. Az egész csúcs alatt ellentétek voltak a német és a francia vezetők között a szavazatok megosztása miatt. Németország több szavazatot akar, mint Franciaország, mivel nagyobb a népessége.

Uniós törvény a vallásszabadságról

A Európai Unió tagországainak hétvégi nizzai találkozóján elfogadták azt az alapvető emberi jogokat rögzítő fejezetet, amely ugyan nem emelkedik törvényerőre, ám irányelvként minden tagállam, illetve csatlakozni kívánó ország számára követendő lesz. Az állásfoglalás kiáll az egyéni és a csoportos vallásszabadság joga mellett.

A dokumentum 10. cikkelye, amely a gondolat-, lelkiismereti és vallásszabadságról szól, kimondja: „Mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismereti, illetve a vallásszabadsághoz. Ennek értelmében az egyénnek joga van arra, hogy szabad akaratából megváltoztassa vallását, illetve meggyőződését, valamint joga van arra, hogy akár egyénileg, akár csoportosan, nyilvánosan vagy magánszférában istentiszteletet tartson, tanítás vagy vallásgyakorlat formájában kifejezésre juttassa vallási meggyőződését.”
A vélemény és az információ szabadságával kapcsolatosan a dokumentum kijelenti: „Mindenkinek joga van a véleményszabadsághoz. Ennek értelmében az egyénnek joga van arra, hogy szabadon véleményt formáljon, illetve hogy a határoktól függetlenül, a közhivatalok beavatkozása nélkül információt továbbítson és fogadjon.”
A 21. cikkely, amely a diszkrimináció tilalmáról szól, kimondja: „Tilos bármiféle nemi, faji, etnikai, társadalmi, genetikai, nyelvi, vallási vagy meggyőződésbeli, politikai, illetve eltérő véleményen, eltérő nemzeti kisebbségi csoporthoz való hozzátartozáson, tulajdonon, hátrányos helyzeten, életkoron és szexuális beállítottságon alapuló diszkrimináció.”
A dokumentum 33. cikkelye a családot is védelmébe veszi: „A családot jogi, gazdasági és társadalmi védelem illeti meg. A családi élet és a hivatás összeegyeztetése érdekében senkit sem szabad anyaságával kapcsolatos okból elbocsátani. Minden anyának, illetve apának joga van továbbá ahhoz, hogy a gyermek születése, illetve örökbefogadása után fizetett gyermekgondozási szabadságban részesüljön.”