November végén a londoni Millennium Dome-ban megválasztották a Miss World cím utolsó huszadik századi birtokosát. A csillogó címet ezúttal Miss India, hétköznapi nevén Priyanka Chopra nyerte el 94 riválisa elől. A világszerte kétmilliárd nézőt vonzó szépségverseny ismét indulatokat váltott ki ellenzőiből: a verseny kezdete előtt az érkező vendégeket gúnyos bekiabálásokkal fogadták a tiltakozók, és mintegy kétszáz tüntető plakátokkal és jelszavakat skandálva tiltakozott a női méltóság lealacsonyítása ellen. Az évtizedek óta éles kritikák kereszttüzében megrendezett verseny azonban szilárdan tartja magát: idén ünnepelte ötvenedik születésnapját.
A 18 éves Priyanka Chopra a Miss World cím elnyerésével azonnal mintegy 70 ezer angol font (körülbelül 30 millió forint) boldog tulajdonosa is lett - az igazi aratást azonban nem ez jelenti számára, hanem az indiai filmiparba való bekerülés lehetősége. A világ legkiterjedtebb filmipara állandóan vadászik az új arcokra, és Miss India már akkor az indiai filmesek figyelmének középpontjába került, amikor januárban megválasztották az ország szépévé. Nem volt könnyű dolga, hiszen tízezer jelentkező közül választották ki őt; most tehát elmondhatja, hogy orvos édesanyja nem hiába hozott áldozatot, amikor egy egész évre szabadságot vett ki, hogy lányát megfelelően felkészíthesse a nagy megmérettetésre. Odahaza nem mindenki ilyen lelkes: 1996-ban, amikor Indiában rendezték a Miss World döntőjét, a női méltóság megsértése elleni tiltakozásul egy huszonnégy éves férfi nyilvánosan megégette magát.
Hogy valójában mit is mérnek meg egy ilyen versenyen - nos, arról természetesen viták folynak. A londoni Millennium Dome előtt tiltakozóknak biztosan lenne néhány keresetlen szava az ügyben: szóvivőjük szerint az egész versenynek semmi köze a nők intellektusához, és az önmagukról alkotott képüket is rombolja, hiszen a nők 99 százaléka így is elégedetlen saját megjelenésével - a szépségversenyek pedig csak megerősítik azokat a sztereotípiákat, melyeknek megfelelni igyekezve a fiatal lányok egyre nagyobb számban válnak az evési rendellenességek rabjaivá.
A lányok, akik évente felvonulnak a kifutón, hogy csábos mosolyukkal és a tökéleteshez közelítő idomaikkal minél kedvezőbb benyomást tegyenek a bennük a mindenkori szépségideált kereső zsűri tagjaira, általában tizenévesek - maga a Miss World, azaz a verseny azonban már igencsak benne van a korban: idén töltötte be az ötvenet. Bizony, nehéz évek is állnak a középkorú Miss World mögött: a sikeres indulás után kemény támadásokat kellett túlélnie.
Az ötlet a nemrég elhunyt Eric Morley-tól származik, aki 1951-ben a londoni Királyi Fesztivál részeként szervezett szépségversenyt a világ legszebbjei számára. Morley élete utolsó pillanatáig lelkesedett a Miss Worldért, és remek családi szórakozásnak tartotta. A CNN-nek adott interjújában a közelmúltban kifejtette: az esemény, ami valaha 36 országban 200 millió nézőt kötött le, ma 130 ország kétmilliárd nézőjéhez jut el. Felesége, Julia szerint - aki tizenévesen maga is szépségkirálynő volt - a verseny „értelmet ad a szépségnek”.
A mai versenyzők - állítólag - orvosi, közgazdászi és üzletasszonyi álmokat dédelgetnek - az arcokat nézve némelyiknek hiszünk, némelyiknek persze nem. De hát sosem lehet tudni. Sok lány valóban több nyelvet beszél, és vannak egyéb tervei is az életben, mint a szépségiparba való bekerülés - ami persze nem fizet rosszul, ha sikerül. A nyolcvankét évesen elhunyt Morley egyik közelmúltbeli nyilatkozata szerint a versenyen induló lányok érettebbek, felnőttebbek, mint azelőtt. Az 1996-os győztes, az indiai Reita Faria például orvosi tanulmányait finanszírozta nyereményéből, az 1970-es szépségkirálynő, a Miss Grenadaként induló Jennifer Hosten pedig később nagykövet lett Kanadában.
Természetesen túlzás lenne azt hinni, hogy ők az átlagot képviselik, bár a verseny némely elszánt pártolója komolyan hiszi, hogy a Miss World nemsokára akár Professor World lehet majd, tekintetbe véve az indulók képzettségét. Mindenesetre a két évvel ezelőtti versenyen igen kínos helyzetet teremtett Miss Angola, aki - miután megkérdezték, mire költené a győztesnek járó pénzjutalmat - lelkesen kijelentette: „Bulira! Házra! Mercédeszre!” A tolmácsok azonban megőrizték hidegvérüket és a verseny „méltóságát”, igen tapintatosan csak annyit fordítottak: „Miss Angola nagyon büszke lenne rá, ha dicsőséget szerezhetne hazájának.”
1951 óta más is változott a Miss World világában. A lányok magasabbak lettek - ma már elvétve látni 170 centiméternél alacsonyabbat a versenyzők között. E tény néha problémákat is okoz: a tavalyi győztes, szintén Miss India filmbeli szerepeltetése komoly munkát ad az indiai filmeseknek, mivel majdnem 180 centiméteréhez hiányoznak a megfelelő magasságú férfipartnerek. Még a verseny korai éveiben szabállyá lett, hogy a Miss World címért kizárólag hajadonok indulhatnak - a rendelkezést akkor hozták, amikor egy fiatalaszszony megszökött az egyik zsűritaggal; a 17-25 év közötti korhatárt szintén az első években szabták meg, ez azonban mára szinte jelképessé lett, hiszen a felső korhatárt messze meg sem közelítik a versenyzők.
Bár a Morley házaspár - mint jó szülő a gyermekéért - minden körülmények között kiállt a szépségverseny mellett, és azt színvonalas családi szórakoztatásnak aposztrofálta, a Miss World körül mindig is voltak botrányok. A győztesek közül némelyek nehezen tudtak megbirkózni az ismertség okozta teherrel, mások az erkölcsi követelményeknek nem bírtak megfelelni. Az ausztrál Belinda Green, az 1972-es Miss World például kábítószer-túladagolásban halt meg, míg az amerikai Marjorie Wallace-nek, az 1973-as győztesnek 104 napi pünkösdi királynőség után kötöttek útilaput a talpára, mivel kijelentette: legfőbb feladatának tekinti, hogy annyi kapcsolata legyen, amennyi csak lehetséges. Egy évvel később a brit Helen Morgan már csak négy napig „uralkodhatott”, mivel kiderült róla, hogy van egy törvénytelen gyermeke. Ez persze csak a felszín, hiszen nem egy szépségkirálynőt lepleztek már le, aki korábban aktfotókat készíttetett magáról - ami szintén tilos a Miss World résztvevőinek (legalábbis a verseny előtt).
A Miss World fénykorában, az ötvenes és hatvanas években több mint húszmillió nézőt tudott a tévé elé szögezni egyedül Nagy-Britanniában. Mára ez a szám ötödére csökkent, és a kritikus hangok egyre erősebbek. Dylan Jones, a GQ férfimagazin szerkesztője inkább elkedvetlenítőnek, mint vérpezsdítőnek látja a Miss World világát. Véleménye szerint ez a fajta szórakoztatás már kiment a divatból. Lorraine Butler, a Cosmopolitan szerkesztője pedig nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy a szépségverseny szinte kultusznak számít, annak ellenére, hogy olvasóinak ma már más példaképei vannak. „Elmúltak azok a napok, amikor a tiltakozók virággal és tintával dobálták meg a résztvevőket” - tette hozzá a CNN riporterének adott válaszához. Eric Morley halála előtt kifejezett reményére, hogy a Miss World újabb ötven évet is megérhet, Butler úgy reagált: túl unalmas ahhoz, hogy ennyi ideig lekösse a nézőket.