Papp Levente, Kovács Klára
A hit és a pénz
A zsidó-keresztény kultúrkörben a pénzhez és az anyagi javakhoz való hozzáállásnak két élesen elkülöníthető fő típusa figyelhető meg. Kissé leegyszerűsítve: az egyik az anyagi jólétet pozitív, míg a másik inkább negatív jelenségként hajlamos értékelni. A zsidó Biblián (Ószövetség) alapuló ősibb felfogás, amely Jézus korában is meghatározta a választott nép gondolkodásmódját, a gazdagságot Isten áldásaként értelmezte, s ez napjainkig érezteti hatását. A keresztény kultúrkör berkeiben azonban máig a legnagyobb vita dúl akörül, hogy az Újszövetség ezzel összhangban vagy ezzel ellentétesen foglalt-e állást.
Biblia és biznisz - nem ég és föld Fotó: CPOA különböző, kisebb-nagyobb mértékű aszkézist és szenvedélymentességet hirdető görög filozófiák (platonizmus, sztoicizmus) beépülése a kereszténységbe mindenesetre már a II-III. századtól abban az irányban hatott, hogy a kialakuló középkori kereszténység inkább a gazdagság megvetésére és a szegénység felmagasztalására buzdította híveit, ebben a gondolkodási „mátrixban” értelmezve az Újszövetség számos kijelentését, amely valóban kritikával illette az anyagi javak felhasználásának bizonyos módjait, felfogását.
A protestantizmus azonban kezdeteitől fogva felhívta a figyelmet arra, hogy a középkori tradícióval ellentétben az Újszövetség valójában nem kárhoztatja a gazdagokat és a gazdagságot, sem a pénzt, csupán az ezekhez való helytelen viszonyt. A kialakult - elsősorban katolikus - „szent hagyományt” felülvizsgálva, az Újszövetség szövegének tüzetesebb tanulmányozása által, a protestáns igehirdetők arra a meggyőződésre jutottak, hogy az eredeti kereszténység alapvetően az ószövetségi zsidó szemléletre épült, és a legkevésbé sem elutasító az Isten áldásaként felfogott anyagi gazdagsággal, valamint a fejlett pénzügyi intelligenciával és magával a pénzzel szemben; miközben ugyanakkor - az Ószövetséggel teljes összhangban - elítéli, ha valaki számára ez válik mindenekfelett a legfontosabbá, azaz istenévé.
Nem bűn a pénzcsinálás
Gazdálkodj okosan!A középkor elteltével számos keresztény gondolkodó felfedezte, hogy a pénzről való lemondás és a szegénység önkéntes vállalása számtalan baj (betegségek, járványok stb.) forrásává vált. Luther Márton a Biblia alapos tanulmányozása után arra a meggyőződésre jutott, hogy a kereszténység elszakadt az eredeti kijelentéstől: a szegénység felmagasztalását leginkább zászlajára tűző szerzetességet és annak középkori gyakorlatát teljes egészében eretnekségnek nevezte, amely ellenkezik a Szentírás kinyilatkoztatásaival és az emberi szabadsággal. A reformátorok, élükön Lutherrel és Kálvinnal már nem találták bűnös dolognak, ha a keresztények a pénzzel kapcsolatba kerülnek, és azt úgy forgatják, hogy mellette az Istennel való kapcsolatuk megmarad.
Később a puritánok alapvetően az ő nézeteiket továbbfejlesztve jutottak el egy olyan termékeny keresztény életstílus propagálására, amely Max Weber szerint az egész kapitalizmus szellemi alapjául szolgált. Weber a Protestáns erkölcs és a kapitalizmus szellemisége című, 1930-ban megjelent klasszikus művében nem kevesebbet igyekszik bizonyítani, mint hogy az egész kapitalizmus mint a mai napig az egyetlen jól működő gazdasági rendszer nem jöhetett volna létre a protestáns prédikátorok bibliai igazságokat a gazdasági életre kivetítő tanításai nélkül.
Leland Ryken A puritánok és a pénz című írásában vitatkozik Weber nézeteivel, mondván: a puritánoktól távol állt a szociális érzéketlenség, a mindenáron való meggazdagodás és pénzcsinálás eszménye, ami azonban az újkori kapitalizmust velejéig áthatja. Annyiban helyes Weber állítása - szögezte le Ryken -, hogy a puritánok teológiája, amely szerint a „pénzcsinálás” nem bűn, valóban forradalmi változásokat hozott Európában, sőt az egész fejlett világban. Nézetük szerint ugyanis a pénz forgatása és szaporítása a keresztény szolgálat egy formája, hiszen csak az tudja támogatni a szegényeket és elesetteket, aki maga is rendelkezik javakkal, és azokat Isten útmutatása szerint használja fel.
Richard Baxter protestáns teológus szerint „a teremtett világ dolgaival és gazdagságával való élés nem lehet bűn, hiszen Isten a Teremtő, és Ő kezdetben mindent jónak alkotott”. Ezzel a kereszténység egyes irányzatai visz-szafordultak az eredeti ószövetségi zsidó gyökerekhez, amelyből Jézus és az apostolok korában kiindult. Egy másik teológus, Samuel Willard szerint „a gazdagság igenis összeegyeztethető az istenfélelemmel, hiszen minél többje van egy embernek, annál nagyobb a lehetősége arra, hogy jót tegyen, ha Isten arra felindítja”.
A hívők feloldása a bűntudat alól a pénzügyek törvényes kezelésére rendkívül ösztönzően hatott a termelékenységre és kreativitásra.
Négy lecke a pénzről
John Wesley, a metodista egyház alapítója nemcsak haladó prédikációival rázta meg a XVIII. századi Angliát, hanem a pénzzel kapcsolatban is merész, de tagadhatatlanul biblikus nézeteket hangoztatott. Bár szegény családból származott, könyvei eladása folytán Anglia egyik leggazdagabb emberévé vált. Élete végéig puritán módon élt, rendkívül nagy hangsúlyt helyezett a szükségben lévők megsegítésére. Olyan ember volt, aki folyamatosan adakozott, vagyona mégis egyre nőtt, már-már olyan mértékben, amely később szorongást is okozott számára. Prédikációiban nemcsak a pénz helytelen felhasználását kárhoztatta, hanem bibliai irányelveket mutatott annak helyes felhasználására.
Négy csoportba sorolta alapelveit, amelyek mind szigorúan az Újszövetség ezzel kapcsolatos kijelentéseire épültek: 1) Egy kereszténynek kötelessége biztosítania a családja számára a szükséges dolgokat a kényelmes, jó élethez. 2) Ha van élelem és ruházat, elégedjünk meg vele. 3) Minden tekintetben gondot kell fordítani anyagi értelemben is a tisztességre. A keresztények ne halmozzanak fel tartozásokat. Wesley úgy tartotta, hogy aki vállalkozást akar indítani, szükséges, hogy rendelkezzen a megfelelő összeggel, és ne kérjen kölcsönt. 4) Legyünk jótékonyak, fogékonyak a szegények szükségeire.
A vagyon sáfárai
A protestáns teológia számos európai és más kontinensbeli gazdasági vállalkozás felvirágzását eredményezte. A kvéker cégek több mint egy évszázadon át Anglia és a fejlett világ legjelentősebb vállalatai közé emelkedtek. Sikerük titka az volt, hogy visszatérve az újrafelfedezett bibliai alapokhoz, és egyszersmind dacolva a kor szellemével, bátran megvalósították azokat az üzleti és magánéletükben egyaránt. Példamutatásukkal jelentősen befolyásolták a kapitalizmus kialakulását, nagymértékben hozzájárultak erkölcsi alapjainak kidolgozásához.
A kvékerek kezdetben egyáltalán nem személyes meggazdagodásuk végett alapítottak cégeket, elsődleges céljuk a vagyonnal való jó sáfárság volt. Kifejezetten ügyeltek arra, hogy kikerüljék a gyors meggazdagodás spirituális csapdáját. Arra törekedtek, hogy igazságosabbá tegyék a társadalmat: nagy hangsúlyt fektettek alkalmazottaik szociális körülményeinek javítására, oktatásuk biztosítására. Száz évvel a megszabott munkaidő törvénybe iktatása előtt számos kvéker cégnél bevezették a 48 órás munkahetet és a vállalati nyugdíjrendszert. A Cadbury csokoládédinasztia például messze megelőzte korát: munkásaiknak iskolát, kórházat, fürdőt, pihenőszobákat, orvosi rendelőt biztosítottak. Gondoskodtak a szabadidő értelmes eltöltéséről is: futballpályát, úszómedencét, squash-, illetve teniszpályát működtettek, és természetesen krikettezni is volt lehetőség (erről bővebben: Hetek, 2000. október 8., A kvékerek csokoládéja).
Fontos alapelvük volt, hogy ügyfeleik felé komoly garanciákat vállaltak. A manapság uralkodó „gazdagodj meg mindenáron és minél előbb” kultúra teljesen idegen volt tőlük, idővel mégis a leggazdagabbak közé kerültek. Ők alapították a Lloyd’s és a Barclay’s bankokat, ők álltak az ipari forradalom acélipari felfedezései mögött.
A Clark’s cipőket gyártó és forgalmazó kvéker cég igazgatója, Roger Pedder szerint a kvéker üzleti stílus a józan észen alapul: egy cég akkor számíthat joggal lojalitásra és szorgalmas munkára, ha jól bánik az alkalmazottaival. Ha a vállalat nagyvonalú garanciát biztosít a vevőknek, akkor a termékeinek sokkal nagyobb lesz a hitele. A kvékerek mottója a mai napig is elengedhetetlen az üzleti életben: a vállalat jó híre a feddhetetlenségen, a garantált minőségen és a megbízhatóságon (például a számlák pontos fizetésén) alapul. Nem túlzás azt állítani, hogy a hasonló bibliai hagyományból eredező zsidó vállalkozások pénzügyi viselkedése mellett a kvéker cégek alapozták meg a mai vállalatok etikai, üzletszervezési, gazdálkodási alapjait.
A Biblia már bizonyított
A XX. század közepére a puritán mozgalmak szellemi töltése folyamatosan kiüresedett, és ez a cégek sorsában is megmutatkozott: hamarosan a globalizáció áldozataivá váltak. Manapság egyre ritkább a tisztán kvéker vál-lalat: a Cadbury 1969-ben egyesült a Schweppes-szel, a Rowntreest 1988-ban bekebelezte a Nestlé, tavaly pedig a Reckitt egyesült a Colmannal.
A puritánok és a kvékerek korrekt üzleti magatartása, haladó szemlélete és gazdagsága így együtt ma már sokak számára talán nehezen elképzelhető, vagy egyenesen hihetetlen minta, de egy biztos: a Szentíráshoz való ragaszkodásuk és ebből fakadó sikerük kihívást jelent a XXI. század generációinak. Sőt: a kapitalizmus erkölcsi alapjainak megrendülése hosszabb távon az egész rendszer végzetes kárát is okozhatja.
A régimódi bölcsesség üzenete
John Ploughman nagy hatású protestáns (baptista) prédikátor volt a viktoriánus Angliában. Ploughmannak éles látása volt a pénzzel kapcsolatos bölcsességről. Következzen most néhány szókimondó, ugyanakkor megszívlelendő kijelentése:
- A pénzt sokkal nehezebb jól elkölteni, mint megkeresni.
- Az ember nem abból gazdagodik meg, amit keres, hanem amiből félretesz.
- Az élet soha nem kedvezett a lusta tékozlóknak.
- Sok embernek van pénze, de nincs okossága: amit az apjuk gereblyével gyűjtött össze, azt ők lapáttal hányják szét.
- Ha egy kis szerencsejátékkal is él valaki, pénze úgy elolvad, mint a hógolyó a tűzhely fölött. A négylábú ökröknél is nagyobb marhák ezek.
- Sajnos vannak a kétkezi munkások között - csakúgy mint az urak között - olyan emberek, akiknek alighogy kifizették a bérüket, már el is költik azt a kocsmákban. A sör nem más, mint barna szerencsétlenség. Unalmas kockafejűek ülnek a sörsöntésnél, akik azt a kevés értelmüket is kimossák a fejükből.
- Vannak, akik nem tudják hasznosan elkölteni a pénzüket. A vásárlónak legalább száz szeme kellene hogy legyen, de ezeknek csak fél szemük van, az is csukva. Ha a bolondok nem mennének a piacra, az ócska árukat soha nem tudnák eladni.
- A pénznek az a célja, hogy forogjon, nincs sok értelme felhalmozni. Nem szabad, hogy a pénzünk egy olyan szolga legyen, aki elszökik tőlünk, elhagy minket; de még ennél is rosszabb, ha magunknál tartjuk a pénzt, és mi leszünk annak szolgái. Meg kell találni a középutat, hogy ne legyünk se pazarlók, se fukarok.
