Vagyim Arisztov
A Teológiai kolhoz

A kommunizmus bukása ellenére Oroszországban még mindig fennmaradt sok kommunista elnevezés, főleg vidéken. Találkozhatunk olyan mezőgazdasági szövetkezetekkel, amelyek a volt kolhoztól örökölték a nevüket: „Iljics végakarata”, „A lenini úton”, „Kommunár”, „Bolsevik” stb. Az Ukrajna melletti Belgorodi körzetben, a Gorkij-5 nevezetű faluban pedig egy igen különös elnevezésű termelőszövetkezet működik, a „Teológiai”.

Orosz kommunisták Sztálin képével vonulnak. Vörös ikonok Fotó: Reuters

Ezt a szövetkezetet nem valamiféle vallási kultusz alapította, hanem a néhai téesztagok, akik azelőtt sok éven át a párt irányításával a kommunizmust építették. Ők is, mint oly sokan mások az országban, Amerika utolérésére, illetve lekörözésére törekedtek. Nem sikerült. A termelékenység, a fegyelem és a mezők termőereje csak nem bírt felemelkedni az amerikai színvonalig. 1991-ben aztán végképp összeomlott a falu vezetési rendszere. Gorkij-5 lakói megpróbálkoztak a kapitalizmus építésével is, de ebből semmi se lett: sem a falubeliek tapasztalata, sem eszközeik, sem erejük, sem a vállalkozó kedvük nem bizonyult elegendőnek. A pártkontroll hiánya végül tömeges részegeskedéshez, lopáshoz vezetett, és a község lakosainak jó része más munkahelyet keresett. A kolhoz állami tartozásai elérték az 50 millió rubelt, míg egész vagyona nem lépte túl a kétmilliót. 
Amikor a kolhoz előző vezetőségéről bebizonyosodott, hogy képtelen az embereket a jobb élet felé terelgetni, a szövetkezet élére Mihail atya, a helyi templom plébánosa került. Meg kell jegyezni, hogy az egyház és annak képviselői Oroszországban az utóbbi években egyre nagyobb tekintélyre tesznek szert. Ez elsősorban nem azért történik, mert ők valami kiemelkedően jót tesznek - inkább azzal magyarázható, hogy emberek milliói, akik kiábrándultak a kommunista ideálokból, és nem hiszik többé, hogy a kommunista párt képes lenne Isten országát létrehozni itt a földön, Isten és a vallás felé fordultak. Mihail atyának pedig, úgy tűnik, van tehetsége a gazdasági szervezőmunkához: mióta ő a vezető, a kolhoz, a „Teológiai” szövetkezet szétesése abbamaradt. Az emberek ma már kevesebbet lopnak és részegeskednek, némelyek pedig azok közül, akik korábban elhagyták a falut, elkezdtek visszaszivárogni. Mivel a nyers hús eladása kevesebb hasznot hoz, mint a feldolgozotté, az atya kolbásztöltő üzemet épített. Feleségével együtt igyekszik kifejleszteni egy saját rendszert az öregek szociális ellátására. Létrehoztak egy otthont, melynek vezetője Xénia anya, Mihail felesége lett. 
A falusi tisztelendő jelen pillanatban alig lát ki bokros teendői közül, ezért segítségre van szüksége. Úgy vélte, erre a feladatra a legalkalmasabb Pjotr Alekszejevics, a volt kommunista párt helyi szervezetének egykori titkára lesz. A termelőszövetkezet szervezésébe nem engedte be őt az atya, inkább az egyházi gazdaság élére állította. A pártfunkcionárius sikeresen végzi új munkáját, és nagyon elégedett. Elégedett vele az atya is. Így sokkal több ideje marad a volt kolhoz számára.
Hogyan alakul a jövőben a „Teológiai” szövetkezet sorsa? Ezt az idő mutatja majd meg. Addig is érdemes megfigyelni az orosz csinovnyikok és kommunisták közeledését az orosz pravoszláv egyházhoz és képviselőihez. A Gorkij-5 falu pártfunkcionáriusának példája már sokadszor támasztja alá az utóbbi évek e tendenciáját. Napjaink államhatalma annak érdekében, hogy megőrizze a valláshoz közeledő széles tömegekre gyakorolt befolyását, egyre gyakrabban nyilvánítja ki az egyházzal való együttműködés és az Oroszországban nagy hagyományú pravoszláv vallás és kultúra felé való visszafordulás igényét. Azok, akik még tegnap ateista propagandát folytattak, és bezárták a templomokat, ma az első sorokban állnak az ikonok mellett, az ünnepi istentiszteleteken. Sőt. Küzdve az ellen, hogy Lenin testét kihozzák a mauzóleumból és eltemessék, Gennagyij Zjuganov bejelenti, hogy Lenint az orosz pravoszláv tradícióknak megfelelően helyezték a mauzóleumba. Szerinte a szentekhez mindig így viszonyultak Oroszországban, igyekezve megőrizni maradványaikat az utókor számára. Ilyen módon Lenin, minden kommunisták vezére, pravoszláv szentnek nyilváníttatott. Zjuganovot egyáltalán nem zavarja az a tény, hogy éppen Lenin volt az, aki a vallás elleni háborút elkezdte. Hogy az ő idejében verték szét a templomokat, és a templomajtókban lőtték le a papokat és a híveket. De ez már más téma. Annyit azért el lehet mondani, hogy ha Oroszországban az egyszerű emberek számára a vallás a lelkierő helyreállításának segítője, akkor a bürokraták és a pártemberek számára a politikába belefáradt emberek fölötti hatalmuk helyreállításának eszköze. 
És ami Mihail papot illeti, a volt kolhoz jelenlegi vezetője filozofikusan így magyarázza pozícióját: „Isten útjai kifürkészhetetlenek…”

---

Guruló templom Oroszországban

Oroszországban különleges „guruló templomokat” vetett be az ortodox egyház a távoli, nehezen megközelíthető helyek elérésére és a külföldi missziók befolyásának kiküszöbölésére. Az arannyal és festett üvegablakokkal gazdagon díszített szentélyek akár naponta máshol teljesíthetnek szolgálatot - igénytől függően. 
A díszes vonatkocsik elsősorban a fagyos északi területeket veszik célba, ahol a lakosság évtizedek óta nem részesült semmiféle egyházi szolgálatban. A múlt héten indult misszió első célpontja az észak-oroszországi Arhangelszk. Indulása előtt a vonatot áldásban részesítette és szentelt vízzel locsolta meg II. Alekszij orosz pátriárka, miközben egy kórus egyházi dalokat énekelt. 
A gyászos kinézetű kocsikat újrafestették, és színes üvegablakokkal, valamint Szűz Máriát és a gyermek Jézust ábrázoló ikonokkal díszítették. Az első kocsi fő helyén a misék számára arannyal bevont oltár áll, a mennyezetről pedig harangok lógnak, hogy a hívek egy igazi templomban érezhessék magukat. A második kocsi szállásul szolgál a papoknak, illetve azoknak a diákoknak és vasutasoknak, akik a mozgó templomot kísérik. 
Egy szokványos útján a guruló templom naponta egy falut fog meglátogatni, ahol a mise után esketésekre, keresztelésekre és különféle vallási szertartásokra kerül majd sor. A vonat éjszaka fog eljutni egyik helyről a másikra, hogy a nappalokat minél jobban ki lehessen használni a hívek igényei szerint. 
A „guruló templomok” ötletét egy pap vetette fel mintegy három éve a Vasúti Dolgozók Összoroszországi Gyűlésén. Megvalósítását az is elősegítette, hogy az orosz ortodox egyháznak komoly aggodalmat okoz a külföldi „szekták” befolyásának terjedése, és az a gyors és hatékony munka, melyet az igehirdetés terén végeznek, amióta a vallásszabadság szovjet korszakbeli korlátozása megszűnt. 
Az elmúlt években az orosz ortodox egyház komoly erőfeszítéseket tett, hogy elérje azokat a közösségeket, amelyek a távolság miatt nem tudnak részesülni az egyház áldásaiban. Már számos templom működik hajókon, amelyek Dél-Oroszországban a Volga, Szibériában pedig az Ob mentén szállítják az áldást. A nehezen megközelíthető északi területeken az utóbbi években különösen megerősödött a Jehova Tanúinak és a mormonoknak a hatása, amivel az ortodox egyház igyekszik felvenni a versenyt. A hetvenéves kommunista uralom okozta szellemi rombolás ellensúlyozására az elmúlt évtizedben mintegy 12 ezer orosz templomot építettek, illetve újítottak fel Oroszország-szerte. (Hetek-összeállítás)