- Interjú Török Gábor politológussal -
- Milyen változásokkal járhat az SZDSZ új vezetésének megválasztása a párt életében?
- A pártok és a politika minőségét alapvetően két dolog határozza meg: az, hogy egy párt hol helyezi el magát a politikai palettán, és hogy milyen aktuális témákkal jelenik meg a nyilvánosság előtt. Demszky Gábor középre akarja helyezni az SZDSZ-t - a Fidesz és az MSZP közé - és az MSZP-ről megpróbál leválni. „Árokásás helyett az árkok betemetése” a cél, jól láthatóan kijelölt vonal mentén, és a mérsékelt szavazók megnyerésére tesz kísérletet.
- Ez tehát a párt elhelyezése, de mint mondta, a sikerhez a megfelelő témaválasztás is elengedhetetlen...
- Igen, az a kérdés, hogy sikerül-e ehhez a pozícionáláshoz megfelelő témákat választania, amelyek azt hitelesíteni tudják. A Fidesz például a második ciklusban megváltoztatta pozícióját, amikor végrehajtott egy jobbra történő elmozdulást, viszont csak akkor lett igazán sikeres, amikor ezt az elmozdulást témákban is meg tudta jeleníteni.
Persze lehet úgy is pozícionálni, hogy a párt célkitűzései nem jelennek meg a tartalmi politikában, azt azonban majd a választópolgárok ítélik meg, hogy a folyamat mennyire hiteles. Magyar Bálint sem az MSZP-hez akarta kötni pártja szekerét, nyilatkozataiban új SZDSZ-ről, középen állásról, függetlenségről beszélt, ugyanakkor a leggyakrabban az MSZP-vel közösen szavaztak, témák tekintetében a szocialisták mellett álltak. A jelenlegi helyzetben tehát kulcsfontosságú lehet a sikerhez Demszky és stábja számára a megfelelő „témaválasztás”.
- Konkrétan mi?
- A kötelező sorkatonai szolgálat eltörlésében például az SZDSZ egyformán különbözött az MSZP-től és a Fidesztől, azonban hiába gyűlt össze a 200 ezer aláírás, nem került a téma politikai napirendre. A Fidesz viszont ellenzéki kispártként 94 és 98 között egy csomó ügyet talált, amelyeket az emberek érdekesnek, fontosnak találtak. Nem-csak a Tocsik-ügyre gondolok, hanem például a pitbulltörvényre, amely a megszaporodott életveszélyes vagy gyilkos kutyatámadásokra reagált. Kívülről tehát úgy tűnt, hogy van itt egy kis ellenzéki párt, a Fidesz, amely őszintén meg akarja oldani a problémákat. Eközben létszámarányához mérten az SZDSZ adta be a legtöbb törvénymódosító javaslatot, mégse nagyon lehetett hallani róluk, mert az általa felvetett témák egyszerűen nem lépték át a napirendi ingerküszöböt.
- Visszatérve a Fideszre, nekik annak idején a körülmények is a kezükre játszottak: például a kisgazdák „féregirtó” beszéde, az MDF felbomlása és az MDNP létrejötte 96 tavaszán, a Giczy-Latorcai ellentét, illetve a KDNP felbomlása …
- Szerintem most is megváltozott a politikai helyzet. Amíg az első két évben az SZDSZ ellen hatottak a kormányzati eredmények és a kétpólusosság, még azt is relatív sikernek tekintem, hogy az SZDSZ megmaradt 5-7 százalékon. 2000 őszén a politikai napirendben bekövetkezett változásokkal, kisgazda botrányokkal, a népszerűségi mutatók átrendeződésével érzékelhető az igény „valami” közép,
„valami” harmadik, „valami” mérsékelt irányvonalra, és ez lehetőséget ad arra, hogy Demszky terve sikeres legyen. Azonban ez kétesélyes játszma, amelynek kudarca esetén még a parlamentből is kihullhat az SZDSZ, mert a jelenlegi politikájával elveszítheti a mostani 5-7 százaléknyi szavazó egy részét. Viszont a bizonytalanokból, a Fidesztől elpártolókból ennél lényegesen nagyobb szavazatmennyiséget nyerhet. Tehát ez egy mindent vagy semmit játék.
- Kockáztatás?
- Igen, Demszky kockáztat. Fodor Gábor politikája megszilárdíthatta volna a biztos törzsszavazók számát, de nem teljesen biztos, hogy másokat is ide tudott volna csábítani. Lehet, hogy most sokakat el fog veszíteni Demszky Gábor a „törzsszavazókból”, de ennél lényegesen nagyobb középpárti közönséget nyerhet meg.
- Kiket?
Olyanokat, akik látva az SZDSZ tehetetlenségét a koalícióban, a Fideszre szavaztak 1998-ban, ám azóta már megváltozott a véleményük. Demszky Gábor nem azokat a szavazókat akarja megnyerni, akik az MSZP-nél vannak, hanem azokat, akik eddig azért nem szavaztak az SZDSZ-re, mert ott volt az MSZP mellett, és azt gondolták, hogy ha az SZDSZ-re szavaznak, kapják hozzá az MSZP-t is. Azok az emberek pedig, akik MSZP-szavazók voltak, azért nem szavaztak az SZDSZ-re, mert azt gondolták, hogy ha az MSZP-re szavaznak, úgyis kapják vele az SZDSZ-t is. Ezeket az embereket elveszíthetik, mert lehet, hogy átmennek az MSZP-hez, viszont ő abban bízik, hogy egy sokkal nagyobb választói bázist megszerezhet.
- Véleménye szerint a következő másfél évben miről fog szólni az országos politika?
- Aki ezt meg tudja mondani, illetve a maga hasznára tudja fordítani, az fogja megnyerni a választásokat. A nagy kérdés az, hogy ki tudja a politikai napirenden lévő témákat manipulálni, ki tudja meghatározni, hogy miről szóljon a politikai diskurzus. Az elmúlt két évben a kormánypártok kiválóan irányították, hogy miről beszéljünk vagy éppen miről gondolkodjunk. A Fidesz volt az első párt, amely tudatosan alkalmazta a politikai napirend manipulálásának technikáit, és ezt most nem feltétlenül negatív értelemben mondom. Ez mint politikai technika létezik, adott, amellyel el lehet nyomni ügyeket és be lehet hozni másokat, s mindezt tudatosan. Tény viszont, hogy az elmúlt hónapokban a korrupciós botránysorozattal a kormánypártok offenzívából defenzívába szorultak. A kérdés az, hogy ki jön ki ebből sikeresen: a Fidesz vagy egy másik párt.
- Konkrétan lehet már tudni, mi fog szerepelni a politikai küzdőtéren?
- Egyet biztosnak látok: a korrupció elleni harc, a közélet tisztaságának kérdése, ami a koalíció sorsát is jelentősen befolyásolja majd.
- Az SZDSZ új vezetői nem érintettek a Tocsik-ügyben, annak árnyéka azonban még mindig a pártra esik. Ön szerint az SZDSZ hogyan fogja kezelni ezt a kérdést, és mit fog tenni a korrupció ellen?
-„Szűz párt” nem nagyon van már a magyar politikai életben, mégis az SZDSZ-t a kevésbé korrupt pártok közt tartják számon az emberek. Ami az új frontembereket illeti, Demszky Gábor neve például nem hozható össze a Horn-kormánnyal. Nem hiszem, hogy az emberek elfelejtették volna a Tocsik-botrányt, ilyen értelemben versenyhátrányban van az SZDSZ, de most a vezetők vagyonnyilatkozatainak gyors világosságra hozatalával sokat javított a párt. Az azonban megint a következő másfél év kérdése, hogy hogyan tudják tematizálni a közélet tisztaságát, hiszen bármely pillanatban előjöhet egy olyan botrány, amelyikre senki nem számított, és egy ilyen ügyön hatalmasat lehet bukni.
- Hogyan értékeli TGM kilépését az SZDSZ-ből, illetve az SZDSZ új vezetésének és az értelmiségnek a kapcsolatát?
Abból, amilyen politikát TGM az elmúlt években követett, illetve írásaiból is következtetve, ez várható fordulat volt. Az SZDSZ bizonyos körei számára veszteséget jelent TGM távozása, arról azonban nem vagyok meggyőződve, hogy - kívülről figyelve a dolgokat - ez számukra politikailag is veszteség. Ami az értelmiség és az új vezetés közötti kapcsolatot illeti, nehéz lenne megmondani, mi lesz, hiszen az értelmiség sem homogén. Az SZDSZ számára „versenyelőnyt” jelent az, hogy komoly szakértői bázisa, értelmiségi támogatói vannak, a rendszerváltás után tíz évvel azonban már lehetőség - sőt szükség - van arra, hogy a szabad pályán mozgó értelmiség, a publicista szerepe, illetve a hivatásos politikus szerepe elváljon egymástól.