Interjú Hanti Vilmossal, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) ügyvezető alelnökével.
- A MEASZ a második világháború végén alakult. Mi teszi indokolttá, hogy a több mint fél évszázados szervezet jelenleg is működik?
- A fasisztoid, rasszista elemek burkolt vagy nyílt szóhasználatai, viselkedésformái sajnos ma is könnyedén belopakodhatnak a társadalomba, annyira, hogy egy idő után megszokjuk, természetesnek vesszük a létüket. Mi fontosnak érezzük azt, hogy az ilyen jellegű jelenségekre, megnyilvánulásokra mindig megtaláljuk a leghatásosabb reagálási formát. Ezért tiltakozott a MEASZ elsőként Bárdossy László „rehabilitálása” ellen, vagy szervezett a Civil Fórum keretein belül megemlékezést a Budai Várban február 13-án, hogy megakadályozza a tavalyihoz hasonló neonáci parádét. Mint most megválasztott ügyvezető alelnök azon dolgozom, hogy fellépjünk a kirekesztés hétköznapokban felbukkanó mai formái ellen.
- Konkrétabban milyen jelenségekre gondol?
- Az élet számtalan területére: a Vasárnapi Újság szélsőséges, kirekesztést sugalló megfogalmazásaitól a lakhatáshoz való jog körüli polémiáig, amelynek alapján most akár több százezer ember is az utcára kerülhet. Ez látszólag csak szociális probléma, valójában azonban a társadalom kettészakadásához és a bűnbakkereső, kirekesztő magatartás gerjesztéséhez vezethet. Egy két részre osztott társadalomban könnyebben felerősödnek a rasszizmus jelei.
Közismert, hogy a cigányság helyzete tarthatatlan, és szerintem létezik vallási kirekesztés is. A rendszerváltás után megnőtt az egyházak szerepe, jelentősége. Az emberek keresik, hogy milyen irányba forduljanak, és ebből fakad az egyházi vezetők megnövekedett felelőssége.
Érdekes jelenség az is, ami a közoktatásban történik: a holokauszt napjának bevezetése után a kommunizmus üldözötteiről is meg kell emlékezniük a diákoknak, pedig úgy gondoljuk, hogy két egészen különböző dologról van szó, a kettő nem tartozik egy kategóriába. Vagy ha igen, akkor ilyen erővel az inkvizíció napjáról is megemlékezhetnénk.
- Közszereplők, politikusok mennyire felelősek a hétköznapi rasszizmusért?
- Közírók, közszereplők, színészek, politikusok mindnyájan egyfajta példát jelentenek az embereknek, és sokan követik őket, ezért óriási a felelősségük ebben a kérdésben. Amikor parlamenti képviselők, a demokrácia legmagasabb oltárán lévő szereplők szidják egymást, hazudnak, ez az egész társadalmat demoralizálja. Míg mi október 31-én a Káro-lyi Mihály-szobornál tartottuk megemlékezésünket az első demokratikus köztársaságról, addig a kormány tagjai Debrecenbe utaztak, és a vitatott szerepű Tisza Istvánnak állítottak szobrot. Ez is jól mutatja a politikai megosztottságot az országban, ráadásul Károlyi szobrát valaki meggyalázta, piros festékkel öntötte le.
- Mekkora szervezet az önöké, mik a célkitűzéseik?
- A MEASZ már 1945-ben is működött, politikai és fegyveres ellenállókból, a nácizmus üldözötteiből alakult. Jelenleg körülbelül 6000 tagja van, ebből 1000 fő az antifasiszta fiatal, a többi pedig idősebb korosztályhoz tartozik, amelynek a létszáma sajnos folyamatosan csökken, ezért a fiatalításon dolgozunk. Valamennyi megyében és a különböző településeken összesen 85 szervezetünk működik. Legfőbb célunk a fent említett problémák elleni felvilágosítás és ismeretterjesztés, valamint az, hogy a magunk lehetőségeihez mérten a szélsőjobboldal kormányra jutását 2002-ben megakadályozzuk.