Hetek - IV. évfolyam, 47. szám, 2000. november 18

A januári lesikló-világbajnokságra készülve nyitották meg az elmúlt hétvégén az eddigi legjövedelmezőbbnek remélt osztrák síszezont. Az ünnep azonban az első napon tragédiába fordult: a Salzburg közelében fekvő, egyik legfelkapottabb síparadicsomban, Kaprunban 160 áldozatot követelt az 1974 óta hibátlanul üzemelő hegyi felvonó balesete. A tragédia pontos kiváltó okát egyelőre még vizsgálják - s az is kérdés marad, hogyan kaphattak lángra percek alatt az Ausztriában legbiztonságosabbnak tartott, éghetetlen anyagból készült szerelvények.

Több ezer síelő, snowboardozó és kiránduló indult útnak a hivatalos idénynyitó napján az ausztriai Kaprun emelkedőin. Kevin Challis nyolc éves kislányával kerekedett fel: úgy döntöttek, fogaskerekűvel jutnak a hegytetőre, az óriási tömeg miatt azonban csak Kevin kislánya fért be az első vonatba. A negyvenéves férfi ugyanis átengedte ülőhelyét egy idősebb hölgynek, maga pedig a második vonattal kívánt lánya után menni. A kislány néhány perc múlva felért a hegy mélyébe vájt 3200 méteres alagút felső végén lévő állomásra. Az apját szállító következő vonat helyett azonban hamarosan sűrű füstfelhő bukkant fel az alagút nyílásában…
Kevin Challis mellett feltehetően mintegy száznyolcvanan tartózkodtak a vonaton - közülük csak tizennyolc embernek sikerült kimenekülnie az izzó pokollá változott alagútból.
Miután elindultak az állomásról, „pár perc elteltével egy utas azt mondta, hogy füst van, de nem vettük komolyan. Aztán, amikor beértünk az alagútba, észrevettem, hogy tűz van. Néhány másodperc múlva a vonat automatikusan megállt. Ekkor már tényleg füst volt, és azonnal kitört a pánik” - meséli a 39 éves Gerhard Haneseder, akinek 12 éves kislányával együtt sikerült megmenekülnie. „Az emberek pánikba estek. A kabin megtelt füsttel. Mindenki kiabált és sikoltozott, miközben kétségbeesetten próbáltak kijutni. Megpróbáltuk felfeszíteni a bezárt ajtókat és kitörtük az ablakokat” - meséli egy másik német síelő.
A túlélők elmondták, hogy „hangos robbanásokat hallottunk, egyiket a másik után”. Az utolsó szerelvényben tartózkodóknak sikerült kimászniuk a betört ablakokon, s lerohanniuk a meredek emelkedőn. A kéményként működő alagútba beáramló levegő miatt azonban a lángok egyre magasabbra csaptak, a vonatot húzó egyik kábel elszakadt, s a menekülők attól tartottak, hogy a kocsik elszabadulnak, s megindulnak a menekülő emberek után a lejtőn. A nehéz síbakancsok, síruhák rendkívül megnehezítették az emberek menekülését. A vizsgálatok alapján kiderült, hogy a legtöbb utasnak sikerült kimásznia ugyan a kocsikból, az alagútból azonban nem értek ki; megégtek vagy megfulladtak a füsttől.
Hivatalos adatok szerint százötvenhat ember vesztette életét, négy holléte pedig egyelőre még mindig ismeretlen. A mentőalakulatok munkásainak - akik a szörnyű látvány miatt 90 percnél tovább nem maradhattak az alagútban - a hét végéig sikerült a legtöbb áldozatot megtalálniuk. Az azonosítás akár hetekig is eltarthat, mivel a legtöbb ember a felismerhetetlenségig összeégett. A hegyimentők arról számoltak be, hogy egyetlen személyes ismertetőjegy - arcvonások, korábbi sebhely vagy bőrjegyek - sem maradtak a tetemeken, így azok azonosításához DNS-vizsgálatra lesz szükség, amihez szükség van az eltűnt hozzátartozók használati tárgyaira, fogkeféjére vagy borotvájára.
A baleset okaival kapcsolatosan egyelőre még folyik a találgatás. A szakértők értetlenül állnak azelőtt, hogy a főként éghetetlen anyagból készült kocsik miként kaphattak ilyen hirtelen lángra, annak lehetőségét viszont kizárták, hogy a kocsik belsejében valamiféle veszélyes anyagot szállítottak volna. „Gyakorlatilag lehetetlennek tartottuk, hogy tűz üssön ki - mondta az ausztriai Közlekedési Minisztérium egyik vezető hivatalnoka - itt nincs motor, nincs üzemanyag, és minden éghetetlen anyagból készül.” A vizsgálatok során a pályának az alagútba vezető szakaszán olajszerű anyagot találtak, s elképzelhető, hogy valószínűleg a kocsikról lecsöpögő kenőanyag kaphatott lángra, szikra, esetleg eldobott cigaretta következtében.

Az Alpok ezer arca

Schmidt Barna
Az Európa közepén, mintegy 1200 kilométer hosszan húzódó hegylánc jelentős része Ausztriát ékesíti. Olyan csodákat rejt, amelyekkel még a Himalája sem büszkélkedhet: több mint három és félezer méteres gleccservidékek és hófödte csúcsok váltogatják egymást lenyűgöző szépségű völgyekkel tarkítva. Viharverte, rideg északi magaslatok az egyik oldalon, napsütötte déli lankák a másikon, nemegyszer pár kilométernyire egymástól.
Ez a változatos táj közel 12 millió embernek szolgál lakóhelyül, és időszakosan annak a 120 millió látogatónak, aki évente felkeresi az Alpokat. Így a régió 45 milliárd euró éves bevételhez jut, ami a világ turizmussal kapcsolatos pénzforgalmának egynegyedét teszi ki. A helybélieknek több mint a fele közvetlenül vagy közvetetten az idegenforgalomból él. Az egyébként kis falu nagyságú turistaközpontokban csúcsidőben annyi ember nyüzsög, mint egy nagyvárosban. Az egyre növekvő turistaigények kielégítéséhez újabb és nagyobb infrastruktúra kiépítése szükségeltetik. A csaknem 12 ezer lift, felvonó és egyéb kötélpálya, a 45 ezernél is több sípálya a „világ legnagyobb tornaeszközévé” teszik a hegyeket.
Ami a téli sportok lehetőségeit illeti, Ausztria valóságos eldorádó. Itt a síelés az első számú tömegsport. Ha az idelátogatónak síelni van kedve, azt megteheti az összességében mintegy 22 ezer kilométer hosszúságú, legjobb minőségben előkészített, különböző nehézségi fokú lesiklópályák bármelyikén. De bőségesen megtalálja számításait az is, aki snowboardozni, sífutni, jégszörfözni, szánkózni vagy éppen korcsolyázni szeretne. Számtalan olyan hely létezik, ahol szinte mindig szezon van, erről hóágyúk tömkelege gondoskodik. A sok helyen fényűzően kivilágított lejtőkön még éjszaka is élvezhetők a havon siklás örömei. Ilyenkor az élet éjjel sem állhat meg: szórakozóhelyek, kaszinók, holdfényes szántúrák színesítik a nyüzsgő forgatagot.
Az idei nagyszezon éppen hogy elkezdődött, de a szállodatulajdonosok, sífelvonó-üzemeltetők, utazási irodák Karintiától egészen Vorarlberg tartományig máris szuperlatívuszokban kezdenek beszélni a forgalomról és a várható mesés bevételekről. A felmérések szerint még soha nem voltak ennyire jók a feltételek a nagy téli parádéhoz, mint az idei évad előtt. A körülmények a legkedvezőbbek, és a pihenni vágyók vásárlóereje is megfelelő - állítják a turizmussal foglalkozó szakértők egybehangzóan. Ehhez még hozzáadódik, hogy a síipar a nagy léptékű fejlesztéseivel még nagyobb kedvet teremt a havas sportokhoz, valamint a vendéglők is csábító ajánlatokkal csalogatják a hideg évszakban kikapcsolódást keresők táborát.
A statisztikák azt mutatják, hogy a vendégek a magasabb jövedelmű rétegekből kerülnek ki, és átlagos napi kiadásaikra nem sajnálnak kicsengetni 1200 schillinget, azaz 24 ezer forintnak megfelelő összeget. Optimista szakemberek csak az eltöltött vendégéjszakákból és az ezekhez tartozó ellátásból 120 milliárd schilling bevétellel számolnak. És akkor még nincs említve az üzletekben otthagyott vastag summa, vagy a szórakozásra, közlekedésre kidobott pár milliárdocska. Mindezt összeadva majdnem húsz százalékos bevételnövekedés prognosztizálható a tavalyi esztendőhöz viszonyítva.
Jelentős impulzust ad az idegenforgalomnak a jövő év elején megrendezésre kerülő lesikló-világbajnokság, amelyet az Arlberg tartománybeli St. Antonban bonyolítanak le. Hivatalosan „csupán” 850 millió schillinget fordítottak a tizennégy napos rendezvény előkészületeire, ám számtalan magánbefektető épített vagy újított fel szállodákat, szórakoztatóközpontokat a környéken, ami szintén a hely értékét emeli. A befektetések pedig alighanem villámgyorsan megtérülnek, mert a hazai versenyzők várható eredményessége miatt az osztrák rajongók mindent megadnak, hogy a helyszínen szurkolhassanak kedvenceiknek.
A tömegturizmus mellett az utóbbi néhány évtizedben más kihívások is érték a hegyvidéket. Jelenleg negyvenszer hosszabb a mindent átszelő autópályák és autóutak kilométereinek száma, mint a hatvanas évek elején. Az európai közúti áruszállítások 15 százaléka érinti az Alpok vidékét. Emiatt ugrásszerűen megnőtt a zaj és károsanyag-kibocsátás mennyisége. A turizmusból megélni szándékozó helybélieknek mindenesetre számolniuk kell azzal a ténnyel, hogy a tavalyi gyilkos lavinaomlások megismétlődése vagy a kaprunihoz hasonló tragédiák megállíthatják a turistaözönt. Ausztriában az Alpok már nemegyszer bebizonyította: a síparadicsom hátborzongató is tud lenni.