Földvári Katalin
Erzsébetvárosi címervita

Az önkormányzatok kialakulásával a fejlesztéseken túl elkezdődtek a helyi hagyományok ápolására, a kerületi lokálpatrióta szellem újjáélesztésére irányuló törekvések is. Ennek egyik megnyilvánulása volt a kerületi címerek bevezetése, amely - a heraldika szabályai szerint - a hely történeti jellegzetességeit hivatott (jel)képviselni. Az Erzsébetváros eddig a szomszédos V. kerület címerén osztozott, a közelgő millenniumi zászlóavatás miatt azonban a VII. kerület polgármestere saját címert készült terveztetni. 

A kerület története a 18. századig nyúlik vissza, amikor is a városrész a hely zsidó lakosainak tevékenysége nyomán városi szintre emelkedett. Itt épült fel a Dohány utcában Kelet-Európa legnagyobb és legszebb zsinagógája, amely ma sok turistát vonz. Mára a lakosság aránya kiegyensúlyozottabb, ugyanakkor a kerület megmaradt a zsidó hagyományok egyik központjának. Ennek jeleként a címertervező a névadót, Erzsébet királynét jelképező rózsa mellett egy menórával ábrázolta a zsidó hagyományok jelenlétét. A címerjavaslatokat kifüggesztették a polgármesteri hivatalban, melyeket a lakosság írásban vagy egy telefonos üzenetrögzítőn véleményezhetett. Az erre a célra odahelyezett ládából azonban egy ideig nem kerülnek majd elő a cédulák. A jobboldali sajtó azonnal össztűz alá vette a jelképet, amely szerinte indulatokat szít. Ez minden bizonnyal igaz is, példa erre a jobboldal indulata. A VII. kerület polgármesterének sajtófőnökétől megtudtuk, hogy Szabó Zoltán elnapolta a kérdés megvitatását, és már senkinek nem nyilatkozik az üggyel kapcsolatban. Paradox módon éppen az a felvetés antiszemita, hogy egy kisebbséget jelző szimbólum megjelenítése indulatot szülhet, hacsak nem burkolt üzenetet hordoz, miszerint ne lobogtassanak előttük vörös posztót.

Menóra szökőkút egy budapesti parkban Fotó: S. L.

A kritika mindenesetre figyelmen kívül hagyja a Bibliának, mint közös zsidó-keresztény szellemi örökségnek a szimbólumait. Az eredetileg a mózesi sátorban használatos hétágú gyertyatartót, a menórát a jeruzsálemi Templom 70-ben történt lerombolása után Rómában diadalmenetben hordozták végig - a menetet megörökítő domborművön, Titus oszlopán ma is ott látható a három félkörből felfűzött gyertyatartó képe. Az ezt követő csaknem két évezred során a zsidóknak nem volt államuk, a jelkép azonban a Templom emlékére fennmaradt. Az aquincumi ásatások során i. sz. 120-130-ból származó sírokon a héber felirat mellett szintén feltűnt a menóra jele. A térképészetben a nagyobb zsidó közösségeket, illetve a zsinagógákat szintén ez a szimbólum jelzi. A VII. kerület történetével egybeforrt zsidóságot tehát mind zsidó közössége, mind zsinagógája miatt joggal jelzi egy stilizált menóra - amely tehát nem Izrael Állam nemzeti jelképe, hiszen már a diaszpóra ideje alatt is a zsidóság szimbóluma volt. A címer keresztény jellegzetességeit hiányoló helyi vallási vezetők egyrészt figyelmen kívül hagyják a történetiség jelentőségét a heraldika - címerkészítés - gyakorlatában, másrészről elfeledkeznek a zsidókkal közös szellemi örökségnek a menórában is megnyilvánuló jeléről. A hétágú gyertyatartó ugyanis nemcsak az Ószövetségben fordul elő, hanem az Újszövetség is említi, mégpedig a Jelenések könyvében. A szimbólumokat tanulmányozó tudósok egyetértenek abban, hogy a menóra a megváltás reményét hordozó jelképek társaságában tűnik fel az ábrázolásokban, pálmaággal vagy olajoskorsóval, stilizált hallal együtt, és mind a kereszténység, mind a zsidóság értelmezésében a millenniumi békekorszak eszméjét vetíti előre. A szakadék tehát nem olyan mély, mint amilyenbe a jobboldal bele akarja lökni a polgármester kezdeményezését. Legfeljebb annyira, amennyire ők maguk kiásták.