Az uniós csatlakozásra várakozó országok többsége támogatja, hogy országa EU-taggá váljon. Erőteljes félelmek mellett jellemző az a vélekedés, hogy országuk profitálni fog a csatlakozásból - derül ki a Taylor Nelson Sofres (TNS) közvélemény-kutató cég legfrissebb felméréséből. A megkérdezett 11 ország a csatlakozás időpontját leginkább a 2004-2010 közötti időszakra teszi, többségük azonban úgy véli, még nincsenek felkészülve rá.
Ha most tartanának népszavazást a csatlakozásról, az érintett országok lakosságának közel kétharmada a tagság mellett szavazna, és csak 14 százalék szavazna ellene. A mellékelt táblázatból az is kiderül, hogy a viszonylag elmaradottabb országok - mint például Románia, Törökország vagy Bulgária - részéről átlagon felüli a csatlakozás támogatottsága (ez főként a kitörés reménységével magyarázható), míg a balti országok „lelkesedése” jelentősen elmarad az átlagtól. Hazánk a középmezőnyben van e téren, a támogatottsági mutató 1998-ban volt a csúcson, az elmúlt két évben folyamatosan csökken. Elsősorban azért, mert minél közelibbé válik a csatlakozás, annál kritikusabbak az emberek, s már nem elsősorban az ország, hanem a saját érdeküket helyezik előtérbe. Összességében a csatlakozás támogatottsága valamennyi országban magasabb, mint az annak elutasítására adott szavazatok mennyisége.
A megkérdezett országok többé-kevésbé reálisan látják a csatlakozás időpontját: főként az elsőkörös országok vélik úgy, hogy 2004-ben vagy 2005-ben kerülhet sor a tagfelvételre. A másodikkörös államok inkább 2006 és 2010 között időzítik a csatlakozást. (A törökök a legpeszszimistábbak, 16 százalékuk szerint soha nem kerül sor országuk felvételére.) Az aspiráns országok reálisak felkészültségük megítélése tekintetében is: a mezőgazdaság, a környezetvédelem, a törvényhozás, a piacgazdaság és az államigazgatás területén éreznek jelentős lemaradást.
A válaszadók többsége előnyöket vár az EU-csatlakozástól: meglepően leginkább az utazási és a tanulási lehetőségek területén várnak nyereséget (lásd az ábrát). Az úgynevezett „egyéni lehetőségek indexe” mutatja a személyes várakozásokat: legtöbbet a románok, a törökök, a szlovákok és a bulgárok várnak az uniós tagságtól, jellemzően az esélyesebbek - úgymint Magyarország, Csehország vagy Szlovénia - várakozásai sokkal visszafogottabbak.
Megfigyelhető egyfajta félelem is: az aspiráns országok tartanak attól, hogy a csatlakozás után emelkedni fog az árszint, 43 százalékuk úgy gondolja, hogy csökkenni fog az életszínvonal, sőt csorbulni fog a nemzeti függetlenség. Közel 40 százalékukat az aggasztja, hogy nagyobb lesz a munkanélküliség, és megfogalmazódik az a félelem is, hogy az unión belül a „nagy” országok dominanciája miatt a „kicsik” nem jutnak majd döntési helyzetbe.