Október 30-án osztották ki a francia próza legrangosabb elismerésének számító
Goncourt-díjat, amelyet idén egy avantgárd író, Jean-Jacques Schuhl nyert el Ingrid
Caven című könyvéért.
A visszavonultan élő írónak ezt megelőzően közel 25 évig nem jelent meg
írása, ez a harmadik regénye, amelyben volt élettársa, a német színésznő és
énekesnő, Ingrid Caven sorsán keresztül a hetvenes évek világába kalauzolja el
olvasóit. A döntőbizottság ezúttal sem a várható eladási példányszám szerint
szelektált, hanem a magas művészi színvonalat tekintette a legfontosabbnak, s ezáltal
nagyobb nyilvánosságot biztosított egy rétegműfajhoz tartozó alkotásnak. A
Goncourt-díj létrehozása az azonos nevű francia írónak köszönhető, akinek
kezdeményezésére 1903 óta egy bizottság minden évben ezzel a díjjal tünteti ki a
legjobbnak ítélt francia prózai alkotást. (A korábban díjazott művek között olyan
regények találhatók, mint Emile Ajar: Előttem az élet vagy Marcel Proust: Bimbózó
lányok árnyékában című könyve.)
Schuhl regényével együtt az élbolyban végzett az elefántcsontparti Ahmadon Kouruoma
Isten nem kötelezhető (Allah n’est pas obligé) című műve is, amely végül a
Renaudot irodalmi díjat nyerte el. A kritikusok által ugyancsak megérdemeltnek
tekintett elismerés egy olyan regénynek jutott, amely nemcsak tartalmában, hanem
stílusában is sajátos színt képvisel: egy nyugat-afrikai gyermekkorú katona
történetét meséli el, aki borzalmas körülmények között él. A fiú nem képes
használni a felnőttek nyelvét, ezért négy szótárt hord magával, hogy azok
segítségével próbálja meg érzelmeit, gondolatait kifejezni.
Bár a Schuhl-regényt némelyek túl elvontnak tartják, azzal minden szakmabeli
egyetért, hogy két különböző, de ugyanakkor kiváló alkotásnak jutott az idei év
irodalmi főszerepe. (M.R.)