Vissza a tartalomjegyzékhez

Kovács Klára, Ruff Gabriella
Postabank-dráma utolsó felvonás

Auth Henrik félreállt, a Postabank-sztori a végéhez közeledik. Így összegezhető a kabinet minapi döntésének következménye, miszerint az OTP Rt. kizárólagos tárgyalásokat kezdhet az ÁPV Rt.-vel a Postabankkal létrehozandó „partneri viszonyról”. A kormány tehát nem kívánja eladni a bankot. A kiszemelt nyertes, az OTP vezetősége kizárta a fúziót, pedig a kormány nem tartja elképzelhetetlennek a teljes összeolvadást sem. A döntés valódi hátterét csak találgatni lehet, számtalan kérdést vet fel azonban a jó előre kiszivárogtatott eljárás. Auth Henrik, a Postabank elnök-vezérigazgatója mindenesetre nem kér az efféle átalakításból, dolga végeztével vette kalapját, és elköszönt.


Auth Henrik, a Postabank leköszönő vezérigazgatója. Nem kér a folytatásból     Fotó: V. Sz.

A Postabank menedzsmentje üdvözli a döntést, szerintük ez annak a bizonyítéka, hogy az elmúlt két év során a bank privatizálható állapotba került. A konszolidációt követően a Postabank újra átláthatóvá vált, megbízhatóan működik, tőkeerős, és likviditási helyzete stabil.
Kérdés azonban, hogy kinek származik előnye az ilyenfajta végkifejletből. Az államnak kevéssé, hiszen ha nyílt pályázaton hirdeti meg a bankot, magasabb árat érhetett volna el a tulajdonos, ugyanis számos bank kifejezte vásárlási szándékát. Így azonban vajmi keveset lát vissza abból a 172 milliárd adóforintból, amit a konszolidációra fordított. A Postabank árát a Credit Suisse First Boston (CSFB) tanácsadó cég 10-80 milliárd körülire becsülte. A tárgyalásokat az ÁPV Rt. folytatja a kiszemelt OTP-vel, az átadás mikéntje lapzártánkig nem vált ismeretessé. A vevő leszögezte: kizárt a fúzió, nem nyilatkozott azonban arról, hogy megmarad-e a Postabank név, vagy az egykori „pénzes mackó intézmény” ezzel az egyszerű tollvonással végleg elvész a süllyesztőben. Kérdés, hogy az OTP az egész bankot vagy csak egyes üzletágakat venne meg. Nem tudni azt sem, hogy mi lesz a postafiókok sorsa.
További kérdés az is, hogy mennyire erősíti az OTP pozícióit a stratégiai partnerség akár legszorosabb formájában is. Ifj. Nyers Rezső, a Magyar Bankszövetség szóvivője lapunk kérdésére úgy értékelte a szektorban esetleg végbemenő változást, hogy az OTP-nek ugyan ez nagy lépés, jó lehetőség lehet, azonban nemzetközi méretekben még így sem válik számottevő piaci részesedésű bankká. Nyers szerint az OTP a regionális listán a tizedik hely körül fog maradni, s a magyar bankszektor más, kilátásba helyezett fúziói (úgymint a K&H és az ABN Amro, valamint a Bank Austria és a Hypo Vereinsbank) jóval nagyobb jelentőségűek. „Egyedül a lakossági szektorban növekedne valamelyest az OTP súlya, de az alapvető piaci arányok nem változnának meg” - mondta a szóvivő.
A döntés meghozatalában az is szerepet játszott, hogy ezzel a régióban is erősnek számító magyar bank hozható létre. Már amennyiben az OTP a maga 35 százalékos külföldi tulajdonosi hányadával „magyarabb” a többi potenciális vevőnél.
Zdeborsky György, a CIB Bank elnök-vezérigazgatója a Népszabadságnak adott lapinterjúban örömét fejezte ki a döntést illetően, nem utolsósorban azért, mert - mint mondta - az OTP jelentős összegeket költ majd az üzletre, és ez gyengíti pozícióit - bár reális értéken (korábbi nyilatkozata alapján 20-25 milliárd forintért) ők is szívesen megvették volna a bankot. Zdeborsky az említett interjúban arra is felhívta a figyelmet, hogy abban az esetben, ha nem versenyben dől el a Postabank privatizációja, az említett tulajdonosok valószínűleg elgondolkoznak azon, hogy miért zárták ki őket a lehetőségből, miután Magyarországra hozták a tőkéjüket, és erősen fejlesztik a bankjaikat.