Michael Freund
Megismétlődhet-e a jóm kippúri támadás

A jelenlegi erőszakos események némileg elvonták a közvélemény figyelmét arról, ami az 1973-as jóm kippúri háború óta a legnagyobb fenyegetést jelenti Izrael számára: egy meglepetésszerű, összevont arab támadásról. Számos tényező veszélyes egybeesése évek óta most első ízben kínál egyedülálló alkalmat az arab államok számára, hogy összehangolt támadást indítsanak a zsidó állam ellen - állítja írásában az izraeli miniszterelnöki hivatal volt kommunikációs igazgatóhelyettese.

Ahmed Jaszin sejk, a Hamasz alapítója a jeruzsálemi robbantás híreit nézi otthonában. Elégedett Fotó: Reuters

Izrael külföldi szövetségeseinek figyelmét jelenleg más problémák kötik le: Amerikában végső szakaszába ért az elnökválasztási kampány. Washingtonban a következő elnök januári beiktatásáig hatalmi vákuumhelyzet várható. Jóllehet támadás esetén az Egyesült Államok szinte teljesen biztosan Izrael segítségére sietne, a Clinton-adminisztráció csak óriási erőfeszítések árán lenne képes az erőszak mielőbbi visszaszorításához szükséges diplomáciai intézkedések kivitelezésére.
Egyedül az európai országok maradnak - ők azonban nagymértékben függnek az arab olajtól. Az olajpiac pedig meglehetősen ingatag: a 35 dolláros hordónkénti ár háromszor magasabb, mint tavaly ilyenkor.
A mostani események igen sokat ártottak az Izraelről kialakult véleménynek. Izraelnek el kell ismernie, hogy a palesztinok megnyerték a propagandaháborút. A palesztinok iránti szimpátia jelentősen tompítaná a világ közvéleményének reakcióját, ha az arab országok bejelentenék, hogy palesztin „testvéreik” védelmére kelnek.
Izrael belső állapotát a megosztott politikai helyzet, illetve az évtizedes konfliktusok és ellentétek okozta lélektani erőtlenség jellemzi. A politikai életben teljes a káosz: sokan előrehozott választásokban reménykednek. Ahogy a mostani északi lázongások is jól mutatják, egymillió izraeli arab ég a gyűlölettől. A világi és vallásos körök, illetve a jobb- és a baloldal közötti vita soha nem látott szakadékot okozott a nemzetben. A megosztottságot arab szomszédaink gyengeségként értelmezhetik, amely csak arra vár, hogy ők kiaknázhassák.
A legutóbbi izraeli akciók pedig csak tovább fokozták azt a vélekedést, hogy Izrael sebezhetővé vált. A libanoni kivonulás, József sírjának elhagyása, illetve az üres ultimátumok mind-mind erkölcsi és lélektani kimerültségről tanúskodnak.
Az izraeli hadsereg szárazföldi sorai ritkulnak: töméntelen katona védelmez egy tucatnyi települést és utat. Más csapatokat a libanoni határ közelébe vontak, hogy az északi településeket védjék a lehetséges Hezbollah-támadások ellen. Egy kairói vagy damaszkuszi stratégának nagyon nehezére eshet ellenállni az Izrael jelenlegi dilemmája kínálta csábításnak. A szövetségesek másra figyelnek, a társadalom megosztott: a helyzet megérett a zsidó állam elleni támadásra.
Mint ahogy az 1973-as jóm kippúri háború is mutatta, ezek a támadások előre megtervezettek, s részletesen kidolgozottak. A tervek egyik elemeként ügyes megtévesztéssel azt a látszatot keltik, mintha Izrael teljes biztonságban érezhetné magát. Ahogy Haim Herzog korábbi elnök az arab-izraeli háborúk történetéről írt könyvében rámutatott: 1973 közepén Egyiptom dezinformációs kampányba kezdett, hogy azt a látszatot keltse: egyáltalán nincs felkészülve egy háborúra.
Elképzelhető, hogy a közelmúltban megrendezésre került kairói arab csúcs hasonló megtévesztési kampány része. Jóllehet a csúcstalálkozó viszonylagosan egyhangú lezárása meghazudtolni látszik ezt a lehetőséget, Hoszni Mubarak egyiptomi elnök beszéde - amelyben arra célozgatott, hogy Egyiptom felkészületlen egy háborúhoz - kísértetiesen hasonlít az 1973-as helyzethez. Egyiptom éveken keresztül dollármilliárdokat költött hadserege modernizálására s amerikai technológiával történő felszerelésére, így Mubarak kijelentése sokkal inkább ködösítésnek, semmint a valóság ábrázolásának nevezhető.
Nem szabad szem elől téveszteni a helyzetben rejlő veszélyeket. Amennyiben az arab országok váratlan támadást indítanának, Izraelnek készen kell állnia arra, hogy a határokon hagyományos háborút vívjon, miközben a belső területeken gerillaakciókkal, a városokban terrorhullámmal, illetve a pártoskodó izraeli arab lakosság felkelésével kell leszámolnia. Jelenlegi erőnkhöz képest ez a feladat túl nagynak bizonyulhat. A győzelem ára nagyon magas lehet. A veszély minimalizálásának egyetlen módja, ha jó előre felkészülünk rá. Vezetőink feladata és kötelessége, hogy készen álljanak erre az eshetőségre is, nehogy az 1973-as események megismétlődjenek.
© Jerusalem Post, 2000