Mielőtt felcsendülne az „Oh, Tannenbaum”, az ünnepek előtt a németek alaposan
bevásárolnak ajándékokból, no meg enni-innivalóból. Az NSZK lakosságának
egyharmada részben református, és közel ennyien római katolikusok. Hárommillió iszlám
vallású (török, kurd, arab) polgár is él Németországban, valamint 350 ezer görög
ortodox, 150 ezer szerb ortodox és 80 ezer zsidó, valamint sok millió ateista. Ki-ki a
maga módján ünnepli az Európai Unió legnépesebb államában a karácsonyt. Idén valószínűleg
több pénz jut meglepetésekre, hiszen egy év alatt negyedmillióval mérséklődött a
regisztrált munkanélküliek száma az NSZK-ban. Az ajándékvásárlásról a 3,7 millió
állástalannak sem kell lemondania, noha számukra csupán pár száz márka futja karácsonyozásra.
Mivel pénzről (pláne fizetésről) beszélni Németországban tabu téma, csupán
sejthető, hogy családok milliói kötik össze a szeretet ünnepét a komolyabb bútorok,
műszaki cikkek beszerzésével. Az utolsó negyedévben hagyományosan sok új és használt
járművet is értékesítenek, famíliák százezrei „parkolnak” négykerekű ajándékot
a fa alá. A ruházati cikkek, parfümök, könyvek, CD-k és ékszerek világszerte a
standard ajándékozási tárgyak közé számítanak: tipikus meglepetés még az évente
100 millió alkalommal turistáskodó németeknél, hogy családtagjaikat, szeretteiket,
barátaikat közös külföldi vakációval örvendeztetik meg. Az ünnepi stresszt polgárok
százezrei sítúrával avagy kanári-szigeteki, afrikai, karib-tengeri, délkelet-ázsiai,
illetve ausztráliai napfürdőzéssel küszöbölik ki. Sokaknak még így is olcsóbb a
karácsony, mint ha otthon rohangásznának ajándékok után. Mivel a 4000 márkás havi
átlagbérből még decemberben és szilveszter táján is könnyen megúszható egy nívós,
két-háromhetes alpesi, tengerparti üdülés, a házon kívüli karácsonyozás mind
divatosabb Németországban. A többség persze otthon, vagy legalábbis belföldön köszönti
a (berlini fal ledőlése óta) tizenkettedik közös kelet-nyugat német karácsonyt.
(Mogyorósi Géza, Berlin)