A Mini útja

Anglia második világháború utáni csodaautója, a Mini begördült a történelembe a futószalagról lekerült legutóbbi modelljével. 40 évvel európai megjelenése után az 5.387. 862-es számú klasszikus kisautó újból kihajthatott a Birminghamhez közeli Longbridge autógyárból. A 20. század egyik emlékeként a Mini a modern kori környezetszennyezés megelőzése érdekében hozott törvények és a törési tesztek áldozatává vált. Tulajdonosa, a BMW 2001-ben egy új, sportos kivitelezésű modellt állít a helyébe. A Mini a maga sajátos tulajdonságaival mind az életkor, mind pedig a társadalmi osztályok állította korlátokat áttörte. Tulajdonosai - köztük a Beatles tagjai is - a 60-as évek szimbólumává tették. A futószalag utolsó darabját szintén egy akkor sikeres énekesnő, Lulu vette meg.
1959-ben a Mininek 137 különböző típusa árasztotta el világszerte az országutakat. A Mini volt az első elsőkerék-meghajtású autó. Az emberek vagy elfogadták az egyedi formát, vagy nem tudtak megbékülni a kis belső légtérrel és a nehezen működő gázpedállal. Ennek ellenére Judith Dalman Mini-tulajdonos külön web-oldalt nyitott az autó számára. Szerinte „élvezet vezetni ezt az autót, sőt a Mini több, mint egyszerű közlekedési eszköz. Szerintem az új Mini nem fogja tudni megelőzni elődjét.” Sir Alec Issigonis, a Mini tervezője olyan autót akart létrehozni, amelyik nem drága, és az üzemeltetése is olcsó. Az autó kicsi volt, emellett gazdaságos is, főleg egy, a második világháború okozta megrázkódtatásokból éppen felemelkedő ország számára. Az első szerény modellek - az Austin és a Morris - 469 fontba kerültek, ám később megszületett a Mini Minor Traveller, a Mini Clubman és a Mini Moke. Ez utóbbi eredetileg a hadsereg számára tervezett terepjáró típus volt. A megújult Mini első darabját az angol királynő édesanyjának 100. születésnapjára rendezett ünnepségre gyártották ebben az évben. Állítólag a királynő egyszer egy Minivel hajtott végig a Windsor Parkban. (Reuters)