Vissza a tartalomjegyzékhez


Csontritkulás: a hallgatag gyilkos

Jó néhány éve figyelemmel kísérhetjük a nyugati társadalmakban dívó, legkülönfélébb egészségmegőrző mozgalmakat - mint például a biotermékek kultusza -, melyek nálunk csak váltakozó sikerrel tudnak meghonosodni. Pedig lassan már közhelyszámba menő alapszabály, miszerint a megelőzés, a prevenció mindig olcsóbb és eredményesebb, mint a gyógykezelés. Ez a csontritkulásra, az osteoporosisra különösen igaz.

A csontritkulás „hallgatag” betegség, mivel kialakulásának nincsenek feltűnő jegyei. A megfelelő csonttömeg gyerekkorban, legkésőbb a fiatal felnőtt korig lenne kialakítható, elegendő kalciumbevitellel. Van ugyanis az úgynevezett „csúcs-csonttömeg”, amely a második, illetve harmadik évtized első felében érhető el. Eddig az életkorig növekszik a csontállomány, ezt követően már csak „átépülés”, illetve lebomlás történik. A csonttömeg már nem növekszik, a szervezet csak feléli saját kalcium-bankját, hogy a többnyire 30-40 évig némán lapuló gyilkos hirtelen, az öregkorban fejtse ki hatását. Epidemiológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a nem megfelelő gyermekkori kalciumbevitel 5-10 százalékkal csökkentheti a felnőttkori maximális csontsűrűséget, s ezáltal akár 50 százalékkal megnőhet az időskori csípőcsonttörések valószínűsége.
A betegség legfontosabb rizikófaktorai: a nők változó kora, a magasabb életkor, kevés mozgás, vékony testalkat, családi előfordulás, alacsony kalciumbevitel, fokozott alkoholfogyasztás, dohányzás, gyógyszerek, egyes betegségek, mint például a vese- vagy a gyomor- és bélbetegségek. Azonban téves az a nézet, miszerint ez kizárólag a nők betegsége lenne!
Kezdetben a csontritkulás nem okoz panaszokat. Egy idő után azonban a csont annyit veszít sűrűségéből, hogy összeroppan vagy törik. Ha a csigolyák roppannak össze (Európában évente 270 ezer csigolya- és egyéb törés fordul elő), a beteg tartós hátfájást tapasztal. Más csontok is eltörhetnek, és ehhez kisebb ütés vagy esés is elég. A legsúlyosabb a combnyak törése (Európában évente 407 ezer esetet regisztrálnak), ami gyakori előidézője az időskori rokkantságnak vagy az önellátásra való képesség elvesztésének. Ennek következtében a csontritkulás - ha közvetve is, de - a vezető halálokok egyike. Ugyancsak gyakori a csuklótörés. A törések száma világszerte növekvő tendenciát mutat, és kezelésük költsége hatalmas összegekbe kerül.
A megelőzés lényege a csont sűrűségének fenntartása, illetve - fiatal korban - a növelése. Egyik legfontosabb elem a táplálkozás. Legnagyobb arányban kalciumot a tejtermékek, ezek közül is a sajtok, főleg a zsíros sajtok és a tej, aztán az olajos magvak, a banán, a káposztafélék, a száraz hüvelyesek tartalmaznak. A másik elem a teherviselő tornagyakorlatok, ahol a testsúlyt mozgatni kell, és jótékony hatású lehet a séta vagy a lépcsőmászás is.
A csontritkulásos megbetegedés esetén elsősorban gyógyszeres kezelést alkalmaznak, amelyet mozgásterápiával egészítenek ki.
Magyarországon is egyre nagyobb hangsúly tevődik a lassan népbetegségnek számító baj megelőzésére. Egyre jobban szervezett országos hálózat keretében igyekeznek a csont ásványianyag-tartalmát mérni (csont-denzitometria), hogy az időben történő felismeréssel a baj megelőzhetővé váljék. Országszerte osteoporosis-munkacsoportok alakultak, ahol különféle szakorvosok működnek együtt a betegség kezelésében. Az osteoporosis-szakambulanciákon el tudják végezni a szükséges vizsgálatokat azokon a személyeken, akik igénylik ezeket.
Az Osteoporosis Betegek Magyarországi Egyesülete mind szakemberek, mind egészséges és beteg emberek számára igyekszik információs anyagokkal szolgálni, a www. obme.hu címen.
Odafigyeléssel és egy kis törődéssel csökkenthetjük a kór előfordulását és következményeit! (Molnár-Erdős)


Az osteoporosis olyan, alacsony csonttömeggel és a csontszövet mikroarchitektúrájának sérülésével jellemzett betegség, amely a csontok törékenységének növekedéséhez, és így a csonttörési kockázat emelkedéséhez vezet.