Hetek-összeállítás
Túl az utolsó meneten
Lezajlott az amerikai elnöki székért immáron több mint egy éve zajló maratoni futóverseny utolsó közvetlen összecsapása, a két jelölt, George W. Bush és Al Gore közötti harmadik elnöki vita. A verseny ezzel átfordult a végső hajrába: ilyenkor már a legapróbb botlás, egy rosszul fogalmazott mondat is végzetes következményekkel járhat. Árgus szemek figyelik a jelöltek legapróbb reakcióit, gesztusait is.
George W. Bush üdvözli támogatóit. Fej fej mellett Gore-ral Fotó: ReutersAz első vita során Gore még túlságosan is erőszakos volt - a másodikon viszont túlságosan passzívnak bizonyult. Az ellenfelével szemben megfogalmazott kifogás szerint Bush túl sok személyes kommentárt engedett meg magának. Gore, aki szereti a feleségét és a családját - kritikusok előszeretettel mutatnak rá erre a tényre, amely egyértelmű utalást is jelent Clinton sok vihart megélt családi életére - a második elnöki vitát megelőzően megcsókolta a feleségét, mielőtt a szónoki emelvényhez lépett volna. Bush ezzel szemben csak egy mély lélegzetet vett.
Bush éles kritikái ellenére Gore azt nyilatkozta: „nem fogom megpróbálni rossz színben feltüntetni az ellenfelemet”. Egy másik mondatában azonban máris Bush kampányának módszereit kifogásolta, azt állítva, hogy „egy buddhista templomban elköltött ebéddel nem lehet pénzt szerezni”.
A harmadik vita során Bush annak előmozdítása mellett kardoskodott, hogy a munkásosztály rövid időn belül a befektetők soraiba léphessen. Bush szerint ehhez „ösztönöznünk kell azt, hogy a fiatalok idealistává váljanak”. Kifejtette továbbá: „az amerikaiak mindig is nagylelkűek voltak a szükségben levők felé, a kormánynak pedig még jobban elő kell segítenie ezt a fajta adást”.
Pengeváltás
A televíziós vita során érintett néhány fontos kérdés:
Al Gore George W. Bush „Minden egyes dollár mellett, amit az oktatásügyre, vagy az egészségügyre költenék, egy másik dollárral a középosztály adóterheit csökkenteném” „A következő tíz év során mintegy 25 billió dollár fog befolyni az államkasszába, míg a kiadásaink a tervek szerint 21 billiót tesznek majd ki. Az én tervemben ez áll: „Miért ne adnánk vissza ebből 1,3 billiót azoknak, akik kifizetik a számlákat?” „Rövid távon függetlenítenünk kell magunkat az árakat manipuláló nagy olajipari cégek dominanciájától, valamint az OPEC-től. Hosszú távon pedig ösztönöznünk kell a hazai források fejlesztését.” „Egyedül csak úgy tudunk függetlenné válni a külföldi nyersolajforrásoktól, ha belföldön tárunk fel készleteket. Alaszkában terveznék feltárásokat, hiszen akkor napi több millió hordónyi olajat tudnánk termelni. Jelenleg milliónyi hordónyit importálunk Szaddám Huszeintől.” „Én azt támogatom, hogy a nőnek joga legyen választani; az ellenfelem nem így gondolja.” „Úgy gondolom, országunknak nemes célként kell kitűznie maga elé minden gyermek - legyen akár már megszületett, vagy még meg nem született - törvény általi védelmét…, be kell tiltanunk a kései abortuszok végrehajtását.” „Úgy vélem, nem szabad elhamarkodnunk a beavatkozásokat. Más megoldás hiányában azonban, illetve ha országunk biztonsága vagy egy szövetségesünk kerül veszélybe, s ha a költségek arányban állnak a lehetséges nyereségekkel, akkor be kell avatkoznunk.” „Akkor kell komolyan fontolóra venni a beavatkozást, ha ez az ország alapvető érdeke. Ez alatt azt értem, hogy az ország területe vagy lakosai veszélybe kerülnek, ha a szövetségeseink, vagy a barátaink a Közel-Keleten veszélybe kerülnek.” „Amennyiben én leszek az elnök, minden szükséges lépést meg fogok tenni annak érdekében, hogy a hadseregünk a legerősebb maradjon a világon.” „Egyetértek abban, hogy a mi hadseregünk a legerősebb a világon. Ez nem is kérdés. A kérdés csupán az, hogy az is fog-e maradni? … Vannak problémák, és egy új vezérkari főnökre lenne szükség, aki újjászervezi a katonai erőnket.”
