A közgazdasági Nobel-díjasok kiválasztása is megerősíti azt a trendet, amely
szerint az idei díjazottak között inkább a gyakorlati, semmint az elméleti kutatókat
részesítették előnyben. Az idei év Közgazdasági Nobel-díját két amerikai közgazdász
kapja, akik makroökonometriai elméleteik és a gyakorlatban is sikerrel alkalmazott módszereik
elismeréseként kapták megosztva a díjat. A Svéd Királyi Akadémia indoklása szerint
a két szakembernek olyan alapvető problémákat sikerült megoldaniuk, amelyek
mikroadatok statisztikai elemzése során merülnek fel.
Heckman és McFadden, a díjat elnyert professzorok kutatásai nagyon is
gyakorlatiasak. A kaliforniai Berkeley Egyetem tanára, McFadden olyan valószínűség-számítási
modellt dolgozott ki, amelybe a döntéseinket motiváló irracionális tényezőt is beépítette
és számszerűsítette, és amelyet például a San Francisco környéki közlekedési hálózat
tervezése során is felhasználtak. Módszerét ma már rutinszerűen használják,
amikor egyének döntéseit vizsgálják, és előrejelzik például közlekedési hálózat
tervezésével vagy a továbbtanulás, vagy akár a lakóhely megváltoztatásával
kapcsolatban.
A chicagói egyetem közgazdásza, James Heckman többek között olyan statisztikai módszert
dolgozott ki, amelynek segítségével az átképzési programok, foglalkoztatási támogatások
hatékonysága is vizsgálható, vagy például a minimálbér- vagy a diszkrimináció-ellenes
törvény hatásai megbecsülhetőek. Éles vitát váltottak ki azon kutatási eredményei,
amelynek során kimutatta, hogy a felnőttképzésnek és az átképzési programoknak
milyen kevés a gazdasági hasznuk. Amellett érvelt, hogy ezeknek a programoknak a
finanszírozása helyett a pénz egy részét az alulképzettek bértámogatására
kellene költeni, a nagyobb hányadát pedig szegény gyermekek fiatalkori oktatásának támogatására:
empirikus statisztikai eredményei hosszú távon ennek nagyobb megtérülését mutatták.
A Nobel-díjas professzorok az erkölcsi megbecsülés mellett 9 millió svéd koronát is
átvehetnek a svéd királytól a december 10-i nagyszabású ünnepségen.