Tóth Eszter
Ingyenes képzés az édesanyáknak

Augusztus óta nagyszerű lehetőséggel élhetnek azok az anyukák (rendkívüli esetben apukák), akiknek gyermekeik nevelése mellett kedvük, ambíciójuk van arra, hogy önmaguk művelését se hagyják abba. A 2000. augusztus 23-án kelt 147/2000. kormányrendelet biztosítja, hogy akik az adott félév első napján terhességi gyermekágyi segélyben (gyás), gyermekgondozási segélyben (gyes), gyermeknevelési támogatásban (gyet) vagy gyermekgondozási díjban (gyed) részesülnek, és államilag nem finanszírozott, költségtérítéses képzésben vesznek részt, ingyen tanulhassanak. Tanulmányaik költségét az adott intézménynek az Oktatási Minisztérium átutalja. A rendelet annyira új keletű, hogy egyes oktatási intézményeknél az illetékesek csak a hallgatóktól értesültek róla.

A szakképesítést adó tanfolyamok elvégzése, a diploma vagy az előrelépést biztosító tudományos fokozat megszerzése a rendszerváltás óta anyagi okok miatt nagyon sokak számára elérhetetlen lett. Néhány hetes tanfolyamok ára húsz-harmincezer forint, az államilag elismert több féléves oktatás ára pedig félévenként meghaladja a százezer forintot. Akinek a meglévő mellett újabb egyetemi vagy főiskolai diplomára van szüksége, az már milliós nagyságrendben kénytelen fizetni azért, hogy továbbjuthasson. Ezt sajnos sokan még akkor sem engedhetik meg maguknak, ha munkahelyük átvállalja a költségek egy részét. Még inkább igaz ez a kisgyermekes családokra, ahol a létfenntartási költségek előteremtésének feladata egy személyre hárul.
Amikor a gyermekek előbb érkeznek a tervezett időpontnál, az anyukák a megnövekedett anyagi terhek mellett sokszor lemondanak a továbbtanulásról, hogy ne kelljen még a tanulmányok költségeit is előteremteni. Az említett rendelet lehetőséget ad arra, hogy ne kelljen feladni az eredeti elképzeléseket, és gyermekek mellett is hozzá lehessen jutni a képesítéshez, diplomához.
Sokan úgy érzik, hogy sem erejük, sem idejük gyerek mellett tanulni, mások viszont pontosan a szülés után döbbennek rá, hogy a cumisüvegek, pelenkahegyek és bébiételek világa, a játszótér meg a nyuszibusz fizikailag fárasztó ugyan, de intellektuálisan nem annyira kielégítő napi tevékenység. Az ő számukra ez a rendelet óriási lehetőség a kilépésre. Nyilván áldozatokat kell hozni az eredményért, összeszedett életvitelre van szükség - ilyenkor derül ki, mennyi mindenre lehet időt szakítani, ha akarja az ember -, és a vizsgaidőszakok alighanem a többi családtagot is meg fogják kicsit terhelni, de megéri a küzdelem. Az otthon töltött évek alatt még mindig jóval könnyebb megvalósítani a (tovább)tanulást, mint később, hosszú kiesés után, esetleg már munka mellett. Szülés utáni depresszióra is gyógyír lehet a tanulással járó új környezet, a monoton napi ritmus megtörése, más egyetemistákkal való találkozás, beszélgetés a nem kisbabákkal kapcsolatos dolgokról.
A kismamák nemcsak azon nyernek, hogy nem kell kifizetniük a tanulmányaik tetemes költségét, hanem azon is, hogy a tanulmányok elvégzése után egészen más minőségben állhatnak munkába. Azok az édesanyák sincsenek bebiztosítva az álláskeresés fáradalmai ellen, akik szeretnének főállású anyaként otthon maradni, hiszen bármikor előállhat olyan helyzet - akár átmenetileg is -, amikor nekik is pénzkereset után kell nézniük. Ilyenkor a képesítés meszszemenőkig befolyásolja az elhelyezkedési és kereseti lehetőségeket. Manapság egyébként is sokat emlegetett jelenség az élethosszig tartó tanulás, a „life long learning”, ami a tudás folyamatos gondozását jelenti, akár átképzés, akár továbbképzés formájában, s lassan elengedhetetlen feltétele annak, hogy a mindenkori munkaerőpiacon versenyképesek tudjunk maradni.