Sebestyén István
Harc az öngyilkosság ellen

Az illetékes minisztériumok elutasító magatartása miatt nem magyar, hanem amerikai támogatással indult el Magyarország legnagyobb öngyilkosság-megelőzési programja a Bács-Kiskun megyei Kiskunhalason. A nemzetközi keretekbe illeszkedő kísérleti program két évig fog tartani, és első lépésként a térség háziorvosait készítik fel nemzetközi hírű professzorok segítségével az önpusztítás elleni küzdelemre. Kiskunhalason és környékén egyébként évente százezer emberből több mint hatvanan lesznek öngyilkosok, ami az országos átlag kétszerese, a nemzetközi átlagnak pedig hatszorosa.

Az Open Society Institute nevű amerikai alapítvány és a Soros Alapítvány által közösen támogatott nemzetközi öngyilkosság-megelőzési program alapötlete a svédországi Gotland szigetén született a 80-as évek elején. Ekkor történt, hogy az 58 ezer lakosú sziget 18 családorvosa felkereste a körzeti főorvost egy súlyos gonddal: mint mondták, sok az apatikus ember, akinek nincs életkedve, hamar meghal, vagy éppen öngyilkos lesz. A főorvos felismerte, hogy az „apátia” nem más, mint depresszió. Tanfolyamot szervezett tehát, amelynek keretében a legnevesebb pszichiáterek oktattak a depresszió felismeréséről és kezeléséről. Az eredmény látványos volt: a következő két esztendőben az öngyilkosságok száma az addigi 11-13-ról (100 ezer főre számítva) évi 4-5-re csökkent. A program a 90-es években is folytatódott, hasonlóan jó eredményekkel.
Szakértők szerint ezzel a módszerrel azért lehetett ilyen kiemelkedő eredményeket elérni, mivel az öngyilkosságok több mint feléért a depresszió tehető felelőssé. Erre az álláspontra építik munkájukat a kiskunhalasi projekt szakértői is: dr. Rihmer Zoltán professzor, az Országos Pszihiátriai Intézet osztályvezető főorvosa, az öngyilkosság okainak és megelőzésének kutatója, illetve dr. Kalmár Sándor, a kiskunhalasi Semmelweis Kórház pszichiátriai osztályának vezetője. A szakértők pályáztak már az Egészségügyi Minisztériumnál és az Ifjúsági és Sportminisztériumnál egy hasonló projekt létrehozásának ügyében, viszont mint Kalmár Sándor elmondta: „Elutasítottak bennünket azzal, hogy fontos ez a program, de vannak fontosabb dolgok is az egészségügyben.” Ellenben a támogatást nyújtó amerikai alapítvány vezetője, dr. Herbert Hendin a téma kapcsán nyilatkozva egyenesen úgy fogalmazott: „Kiskunhalas beírhatja a nevét az orvostörténelembe.”
A program első lépéseként már meg is kezdődött az alföldi város körzetében működő háziorvosok és körzeti ápolónők továbbképzése, akik nemzetközi és hazai szakértők előadásaiból ismerkednek meg a depresszió diagnosztizálásának és kezelésének legújabb eszközeivel. A háziorvosképzés azért stratégiai fontosságú, mivel a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, az öngyilkosok többsége élete utolsó 6-8 hetében felkeresi háziorvosát vagy pszichiáterét, igen sokan közvetlenül a halált megelőző napokban is, viszont az orvosok csak az esetek 54 százalékában ismerik fel, hogy egyáltalán pszichiátriai esettel állnak szemben. (Gyakran tévesztik össze a tüneteket az alkoholizmus, a kimerültség vagy valamely más betegség tüneteivel.)
Kalmár Sándor elmondta: a projektet a megyei és a városi önkormányzat anyagi támogatásával kiegészítik más jellegű, szociológiai és pszichológiai vizsgálatokkal is, hogy azokról a potenciális öngyilkosokról is legyenek információik, akik nem orvosi esetek, hiszen az önpusztítás oka nemcsak a depresszió. A szakértő kifejtette: sajnálja, hogy a társadalom egy része elfogadható konfliktuskezelő megoldásnak tartja az öngyilkosságot. „Én ezt a küzdelmet teljesen komolyan veszem, mivel 1967 óta - mióta a megyében dolgozom - mintegy tízezren haltak meg így, teljesen értelmetlenül” - mondta végül Kalmár Sándor.