Kovács Klára
Új balkáni szövetség készül

A jugoszláv forradalmi napok másnapján az EU ígéretet tett a Jugoszlávia elleni szankciók feloldására. Az olajszállítási és a repülési tilalmat az unió után az USA is visszavonta. A pénzügyi szankció ezentúl csak a Milosevics, megbukott elnök köréhez tartozó üzletemberekre vonatkozik, a vízum kiadásával kapcsolatos tilalomfa majd fokozatosan szűnik meg, míg a fegyverszállítási embargó egyelőre marad. Németország 30 millió márkás, Franciaország 200 millió dolláros gyorssegélyt ajánlott fel az újsütetű jugoszláv kormánynak. Ezenkívül az EU bevonja Jugoszláviát is a délkelet-európai országok számára létrehozott gazdasági újjáépítési programba. A közel tízéves balkáni háború nemcsak a mentális, hanem a gazdasági fundamentumokat is szétzilálta: a balkáni térség ma elmaradottabb, mint 1995-ben volt. Novák Tamás, a Világgazdasági Kutatóintézet munkatársa szerint az embargó feloldása önmagában nem hoz áttörést, a helyreállítás nehéz, hoszszadalmas munka eredménye lehet.

Szerb zászlót lenget egy fiatalember a jugoszláv parlament előtt. Győzelmi mámor után a puszta valóság    Fotó: Reuters

- A Nyugat gazdasági embargóval operált a balkáni viszályok kezelésében. Jugoszlávia ellen 1991 óta fokozatosan „osztogatta” a büntetőpontokat. Mekkora hatásfokkal működtek a szankciók, milyen nyomokat hagynak maguk után?
- A szankciók súlyosan érintették a jugoszláv gazdaságot. A cégek nem juthattak hozzá az új technológiákhoz, a fejlesztésekhez, így meglehetősen elavult a gazdaság. A vállalatok nem exportálhattak, elveszítették a korábbi piacaikat, amelyeket mások foglaltak el, s ezeket visszaszerezni már nagyon nehéz. Ma a gazdaság teljesítménye a 90-es évek GDP-jének a 40-50 százalékát éri el, az életszínvonal ennek megfelelően rendkívül visszaesett. A balkáni régió egésze gazdaságilag elmaradottabb állapotban van most, mint 1950-ben volt. Az emberek nagy része munkanélküli.
- Mit old meg a szankciók eltörlése?
- Tulajdonképpen nem oldódik meg semmi az embargó feloldásával, és attól sem, hogy új elnöke van az országnak. A hosszú távú gazdasági fejlődés szempontjából ez csak az első, kezdeti lépés. Azzal, hogy eltörölték a tilalmakat, az egész jugoszláv gazdaságnak hasonló átalakuláson kell elindulnia, mint ami a 90-es években zajlott Kelet-Európában: privatizálni, külföldi tőkét bevonni, modernizálni kell. Az a probléma, hogy a gazdaság jelentős része annyira rossz állapotban van, hogy gyakorlatilag nincs mit privatizálni, szinte nincsenek gyárak.
- Ebben a tízéves háború, vagy az embargópolitika a ludas?
- A kettő együttes hatásáról van szó, hozzá kell még adni a NATO-bombázást is, de alapvetően az embargó a felelős a szituációért.
- Az unió és a Világbank is felajánlotta az anyagi segítséget. Vajon mennyire lesz fogadókészség a jugoszlávok körében a nyugati tőke iránt, hiszen nem olyan régen volt a NATO-bombázás, amit ők a Nyugat agressziójának tartanak?
- Ez valóban kérdés, de a dolgok ott dőlnek el, hogy mikorra épül ki Jugoszláviában a politikai stabilitás és hitelesség. Addig ugyanis a multinacionális tőke nem fog kockázatot vállalni - kivéve az infrastrukturális beruházókat. Addig csak segélyekre számíthatnak. Vojiszlav Kostunica már jelezte, hogy nem fog a Nyugat ölébe borulni: Koszovó és Montenegró Jugoszlávia része marad. Annyi bizonyos, hogy kiépülnek a demokrácia alapintézményei, de kérdés, hogy ez önmagában elegendő lesz-e ahhoz, hogy a magántőke is beruházzon Jugoszláviába. Horvátországnak sem sikerült túlságosan jó kapcsolatokat kiépítenie az EU-val és az USA-val, és nem láthattunk jelentős beruházásokat. Ez egy hosszadalmas, nehéz folyamat lesz. Nagy kérdés az is, mi lesz Milosevics szerepe a politikában.
- A forradalmat követő első munkanapon a brüsszeli kiadású amerikai The Wall Street Journal Europe kissé ünneprontó cikket jelentetett meg. Azt ajánlotta a Nyugat figyelmébe, hogy Jugoszlávia irányába ne a bibliai atyaként viszonyuljon, aki minden jóval ellátta a tékozló fiút, miután hazatért, mondván: még nem tudhatjuk, mit tanult a kalandból. Majd hozzátette: Szerbia idült nacionalista rendellenességben szenved, s az új elnök sem kevésbé nacionalista, mint Milosevics. Ugyanebben az időben pedig a ljubljanai Delo száma a Hitler utáni Németországgal példálózott, ahol a Marshall-segély feltétele a bűnös tettek vállalása volt. Mi lehet az üzenete ezeknek a cikkeknek?
- Ezek az üzenetek nem újak. Mottójuk: „Csak óvatosan a Balkánnal.” Hasonlókra számítottam, hogy amikor vége lesz Milosevics rendszerének, egyértelműen napvilágra jön: a Nyugat valójában nem akarja felépíteni a régiót, sem nagy pénzeket invesztálni. Ezek az újságcikkek ennek a szándéknak az első megközelítései. Az EU döntéshozói másokkal mondatják ezt ki. Amikor a bombázás volt, a bolgároknak és az albánoknak is megígérték, hogy óriási támogatást fognak kapni, sőt Marshall-segélyt is emlegetett a francia elnök és a német kancellár, de ahogy csökkent a feszültség, az ígéretek szertefoszlottak. Nincsen igazából politikai és gazdasági érdekeltség Jugoszláviával kapcsolatban.
- Akkor mi a Nyugat érdeke?
- Arra fognak törekedni, hogy ne legyen nyílt konfliktus a térségben, amely sértené az EU politikai, katonai érdekeit. Úgy tűnik, ha nincs nyílt konfliktus, nincsen elkötelezettség sem. Nincsen szüksége Európának egy szegény térségre, amikor saját versenyképességének a növelésével van elfoglalva, versenyben akar maradni az USA-val, és meg akarja őrizni az euró stabilitását.
- A horvátok sem túl lelkesek a jugoszláviai események láttán. Felújultak a félelmeik, miszerint a Nyugat vissza akarja őket szorítani a Balkánra, egy újabb délszláv államalakulatba kényszerítve bele országukat. Carl Bildt, a nemzetközi közösség boszniai főmegbízottja el is mondta, szerinte ehhez az első lépés egy vámunió lenne, majd más területekre is kiszélesítenék az együttműködést. Bildt szerint Belgrád lehetne az új délszláv régió központja. Jogos tehát a horvátok félelme?
- Hasonló történik most, mint a 90-es években Kelet-Európában. Akkor azt mondták a nyugatiak, hogy legyen egy regionális integráció, ami ma a visegrádi négyek és a CEFTA formájában működik, mondván, az új demokráciák először tanulják meg egymás között az együttműködést, és úgy készüljenek fel a csatlakozásra. Ugyanakkor ezzel kellő távolságban tartja az unió magától ezeket az országokat. Most hasonló a stratégia a délkelet-európai régióval is. Létrejöttek a demokratikus államok, tessék, tanulják meg egymás között az együttműködést, azután majd egyszer EU-tagok lesznek. Szóval, valós lehet a horvátok félelme, hiszen Zoran Djindjics, a Szerb Demokratikus Ellenzék vezetője azt nyilatkozta, hogy Horvátország csak Jugoszláviával együtt integrálódhat az Európai Unióba. Tehát valóban egy új balkáni társulási forma kialakulása áll a küszöbön.