Hetek-összeállítás
Válság a Közel-Keleten

Harmadik hete tart a térséget a háború szélére sodró erőszakhullám a Közel-Keleten. Miközben a válság enyhítésén fáradozó diplomaták már arról beszéltek, hogy a további viták a tárgyalóasztalnál dőlhetnek el, hirtelen tragikus fordulatot vettek az események.

Palesztin Fatah-milicista a Koránnal. Saját államot akarnak    Fotó: Reuters

Tartalékos szolgálatra behívott izraeli katonák úton támaszpontjuk felé egy útkereszteződésnél eltévedtek, és a palesztin terület határán fogságba estek. A palesztin rendőrök a katonákat a palesztin közigazgatás központjának számító Ramallahba szállították. A városban pillanatok alatt híre ment, hogy izraeli foglyokat őriznek a rendőrségi fogdában. Az összeverődött több ezres fanatikus tömeg szabályosan megrohamozta a rendőrőrsöt, és meggyilkolt legalább három izraelit. A CNN hírtelevízió a lincselésről készült felvételek bemutatása előtt felhívta a figyelmet, hogy a képek „felkavaró jeleneteket tartalmaznak”. A felvételen jól látszik, hogy az egyik katonát a lincselők az emeleti ablakból az utcán ünneplő tömeg közé dobják, ahol kitört ablaktáblákkal tovább folytatták az ütlegelést. Végül a tetemeket a tömeg diadalmenetben hurcolta végig az utcán. A maradványokat később a palesztin hatóságok átadták az izraelieknek.

Egy izraeli tank parancsnoka Ramallah térképét vizsgálja. Előkerültek a nehézfegyverek     Fotó: Reuters

Az izraeli hadsereg szóvivője lapunkhoz is eljuttatott közleményében leszögezte: a tartalékos katonák „hidegvérrel történt meggyilkolása” miatt a teljes felelősség a Palesztin Hatóságot (PH) terheli. A hadsereg válaszlépésként palesztin területen lévő célpontokat - katonai létesítményeket, rádióadókat és a PH székházait - támadta helikopterekről és a Földközi-tengeren, a gázai kikötővel szemben összevont hadihajókról. A támadások nem irányultak civil célpontok ellen.
Jasszer Arafat a büntetőakciók hírére kijelentette: „Izrael hadüzenetet intézett a palesztinok ellen.” Válaszul engedélyezte, hogy néhány kivétellel valamennyi, még fogságban lévő Hamasz-terroristát szabadon engedjenek a palesztin börtönökből.
Egy nappal a ramallahi lincselések előtt a szélsőséges iszlám szervezet politikai vezetője a Jerusalem Post rádióadásában kijelentette: „Hadban állunk Izraellel és háborúban minden izraeli célpont támadható.” Bár az összetűzések kezdete óta már számos, palesztinok által őrzött terrorista kiszabadult, immár szabadlábon vannak olyan kulcsfigurák is, mint Adnan Jaber Alghul, az 1996-os jeruzsálemi buszrobbantások öngyilkos merénylői által használt robbanószerkezetek készítője. Ezekben a terrortámadásokban 56 ember halt meg, közöttük egy magyar származású, Erdélyből érkezett vendégmunkás. Szintén kikerült a börtönből Hashem al-Malek izraeli állampolgárságú arab terrorista, aki gépkocsijával négy éve a Tel Aviv-i Dizengoff térre szállította a bombát és az öngyilkos merénylőt. A terroristák bebörtönzése az oslói és a későbbi izraeli-palesztin egyezmények alapján a Palesztin Hatóság (PH) kötelessége volt, a területi engedményekért cserébe. Slomo ben Ami izraeli külügyminiszter kijelentette: „A békefolyamat zsákutcába érkezett, az esetleges jövőbeli tárgyalásokat más módon kell folytatni.”

Palesztin tüntetők a necarimi kereszteződésnél. Veszélyes példaképek     Fotó: Reuters

Véres péntek

Az utóbbi évtizedek legsúlyosabb közel-keleti válságát kiváltó okokról eltérően vélekednek az érintettek. A PH budapesti képvislete által kiadott nyilatkozat szerint a szeptember 29-i „véres péntek” indította el az erőszaksorozatot. A felelősség ezért a palesztinok szerint - és ezt a nézetet a világsajtó nagy része is magáévá tette - Ariel Saron jobboldali pártvezetőt terheli, aki egy nappal korábban biztonsági erők gyűrűjében a Templom-hegyre látogatott. A Saron-vizit - amelyet a palesztin nyilatkozat „katonai provokációnak” nevez - egy óráig tartott és incidensek nélkül ért véget. A palesztin álláspont szerint Ehud Barak izraeli kormányfő támogatta a „provokációt”. Barak „a Camp David-i tárgyalásokat követően elhatározta az erőszak fokozását. Miután nem sikerült áterőltetnie elfogadhatatlan feltételeit, most katonai erővel próbálkozik” - állítja a PH közleménye.
Az izraeli álláspont szerint azonban éppen Jasszer Arafat volt az, aki a nyáron meghiúsította a békeegyezmény megkötését. A Camp David-i kudarcot követően a palesztin vezető kéttucat országot érintő diplomáciai világkörútra indult. A tárgyalások azonban nem hozták meg a kívánt eredményt, inkább arra világítottak rá, hogy a palesztin vezető nemzetközi tekintélye megrendült. Ennek ellensúlyozására szeptember elejétől Arafat tudatosan készült a konfrontációra, mivel - amint Judith Várnai Shorer izareli nagykövet budapesti sajtóértekezletén fogalmazott - „olyan engedményekre akarja ezzel rákényszeríteni Izraelt, amelyeket a tárgyalóasztalnál nem tudnának elérni”. A nagykövet asszony emlékeztetett arra, hogy már napokkal a Likud-párti politikus látogatása előtt támadás ért izraeli katonákat, így „a palesztinok ürügyként használták fel Ariel Saron látogatását a Templom-hegyen arra, hogy eszkalálják az erőszakot, s a világ közvéleményére a történtek meghamisításával nyomást gyakoroljanak”. Hozzátette: Saronnak, mint izraeli állampolgárnak joga van minden korlátozás nélkül felkeresni egy izraeli fennhatóság alatt álló helyet, amelynek szabad megközelíthetőségét valamennyi vallás híve számára nemzetközi szerződések garantálják, mivel a Templom-hegy
- amellett, hogy az iszlám is kiemelt fontosságot tulajdonít a rajta található mecseteknek - a zsidó vallás legszentebb helye, ahol a Salamon király által épített templom állott. Ugyanez a hely a keresztény hívők számára azért jelentős, mert Jézus életének fontos állomásai - gyermekkorától a kivégzése előtti éjszakáig - kapcsolódnak hozzá.
A konfrontáció azt követően szélesedett ki, hogy a „véres pénteken” palesztin tüntetők a közös imát követően rátámadtak a Templom-hegyet őrző izraeli karhatalomra, és köveket kezdtek dobálni a hegy lábánál, a Siratófalnál imádkozó zsidókra és más vallású zarándokokra. Amint azt Judith Várnai Shorer lapunk kérdésére elmondta, a kődobálásnak magyar szemtanúi
- szerencsére nem áldozatai - is voltak: „Egy ismert budapesti rabbi nemrég született unokáját azért vitte ki Izraelbe, hogy a családtagokkal együtt a jeruzsálemi Siratófalnál tartsák meg az újszülött névadási szertartását. Az eseményt a fal tetejéről ledobott kődarabok szakították félbe. A magyar családot a csecsemővel az izraeli katonák menekítették ki a térről.”

Gyerekek a frontvonalban

A palesztin igazgatás alatt lévő területekről kiindult tüntetéseken nemcsak az intifáda jelképévé vált parittyák, hanem kézifegyverek is megjelentek. A PH nyilatkozata azt állítja, hogy az izraeliek „tankokkal, harci helikopterekkel és rakétákkal támadtak fegyvertelen civil tüntetőkre, és polgári létesítményeket semmisítettek meg”. Az október 10-i keltezésű közlemény szerint az összecsapásokban 84 palesztin halt meg, és közel 3000 a sebesültek száma. Az áldozatok között több gyermek is van, köztük a 12 éves Mohamed al-Durra, akit apja már csak későn tudott elrángatni a kődobálók közül és egy másik hasonló korú kisfiú, aki még iskolai hátizsákját viselte, amikor eltalálta egy golyó.
A budapesti izraeli nagykövet a civil áldozatokkal kapcsolatban elmondta: „Szó nincs békés palesztin tüntetésekről, szervezett, erőszakos fellépésről annál inkább. A palesztinok attól a provokációtól sem riadnak vissza, hogy fegyveresek álljanak oda az izraeli katonákra és rendőrökre támadó gyermekek közé.”
Az MTI értesülése szerint Fahd szaúd-arábiai király és Abdallah trónörökös összesen 10,7 millió dollárt adományozott az izraeli erőkkel való öszszecsapások áldozatául esett palesztinok családtagjainak. Ezt a trónörökös jelentette be Rijádban, amikor egy helyi kórházban palesztin sebesülteket látogatott meg. Az uralkodó egyben gyűjtést hirdetett meg a palesztin felkelés támogatására. A Jerusalem Postnak nyilatkozva Hebron katonai parancsnoka, Noam Tivon tábornok azt állította, hogy a palesztin hatóságok 300 dollárt ajánlanak fel minden olyan családnak, ahol egy gyermek sérülést szenved, 2000 dollárt pedig azoknak, ahol valaki életét veszti az izraeli katonaság támadásai során.
A zömében a Hamasz politikai szárnyának a befolyása és irányítása alatt álló iskolák diákjait vallási motivációval is fanatizálni lehet, hiszen a muszlim hit szerint az üdvözülés egyik útja a mártíromság vállalása a „hitetlenek” ellen vívott harcban. Ez ösztönzi az öngyilkos merényletek elkövetőit is, akik szintén zömében 20 év alatti fiatalok.

Porig rombolt szenthelyek

Az erőszakhullám nem kímélte a Jeruzsálemen kívüli szenthelyeket sem. Egyheti véres összecsapások után az izraeli kormány úgy döntött, hogy - a palesztinokkal kötött egyezménynek megfelelően - kiüríti a Nabluszban található emlékhelyet, amely a hagyomány szerint az egyik bibliai pátriárka, József sírhelyére épült. (Részletesebben lásd Ruff Tibor teológus írását a 15. oldalon.) A palesztin rendőrök nem tudták feltartóztatni a feldühödött tömeget, amely néhány óra leforgása alatt földig rombolta az emlékhelyet és a mellette álló zsidó iskolát. A pusztítás a beszámolók szerint nem spontán akció eredménye volt: az sír lerombolását a palesztin közvélemény a Jeruzsálem felszabadításához vezető út első állomásaként értékelte. Az izraeli rádió jelentése szerint a ramallahi incidens napján a szintén palesztin fennhatóság alatt álló Jerikóban felgyújtották az ősi Salom Al Jiszrael zsinagógát is. (A világ más pontjain történt antiszemita atrocitásokról szóló írásunkat lásd a 6. oldalon.)
Miután az elmúlt hétvégén Ehud Barak kormányfő 48 órás ultimátumot adott Jasszer Arafatnak az erőszak megállítására, a nemzetközi diplomácia szinte példa nélkül álló közvetítési kísérletbe kezdett. Az arab olajfegyver újbóli bevetésétől is tartva a nyugati világ vezető politikusai egymásnak adták a kilincset a Közel-Keleten: Kofi Annan ENSZ-főtitkár, Javier Solana, az Európai Unió külügyekért felelős biztosa, Ivanov orosz és Robin Cook brit külügyminiszter a helyszínen próbálta rábírni Barakot, hogy tanusítson önmérsékletet az izraeli katonaság bevetésével kapcsolatban, és Arafatot, hogy nyilatkozzon az erőszak ellen. Időközben az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangú határozatában Izraelt tette felelőssé a kialakult helyzetért. A nyilatkozatot az Egyesült Államok nem vétózta meg.
A lincselés és az izraeli büntetőakció átírta a diplomaták terveit, akik már egy újabb csúcstalálkozó részleteit dolgozták ki. Bill Clinton amerikai elnök nyilatkozatában utalt arra, hogy megérti a palesztinok feldúlt érzéseit, hiszen az elmúlt napokban közülük sokan vesztették életüket a fellángolt erőszakhullám során, de kijelentette: mindez nem igazolhatja a tömeg által elkövetett erőszakot. „Mindkét felet felszólítom az azonnali tűzszünetre, és az erőszakos cselekmények azonnali elítélésére. Most már itt az ideje, hogy véget vessenek a vérontásnak, helyreállítsák a nyugalmat, és visszatérjenek a párbeszédhez, a tárgyalóasztalhoz” - mondta a hivatali idejének utolsó hónapjait töltő Clinton.
Az Európai Unió francia elnöksége a közel-keleti felek közti kölcsönös erőszakcselekmények „általános tűzvészszé” fajulásának kockázatára figyelmeztetett állásfoglalásában. Az EU-közlemény megállapítása szerint miután Ramallahban felháborító cselekedetek történtek, melyekre válaszul az izraeli hadsereg Ramallahban és Gázában megtorló akciókat hajtott végre, egy általános tűzvész súlyos kockázata állt elő. Ebben a helyzetben az unió megítélése szerint „elkerülhetetlen, hogy az összes felelős politikai tényező önuralmat gyakoroljon, s haladéktalanul útját állja az erőszak térnyerésének”. Néhány nappal a sátorok ünnepe előtt csak remélni lehet, hogy nem folytatódik az izraeli újév első napjaiban kezdődött, és a Jom Kippur ünnepén felgyorsult erőszakhullám.