Olajos halevők
Pingvinmentés Afrikában

Nemrégiben tért haza Dél-Afrikából Pintér Ágnes, a fővárosi állatkert szakápolója, aki a világ eddigi legnagyobb pingvinmentő akciójában vett részt, nem messze Fokvárostól. A nagyszabású állatmentésre azt követően került sor, hogy idén június 23-án a „Treasure” nevű tankerhajóból több száz tonna fűtőolaj került a vízbe az Atlanti-óceán nyugati partjainál. A júniusi katasztrófa olyan környéken történt, ahol a pápaszemes pingvinpopuláció negyven százaléka él. A pápaszemes pingvin veszélyeztetett faj, amely kizárólag Dél-Afrika part menti részein található meg. A szerencsétlenség ráadásul épp a fészkelési idő közepén történt.

Pintér Ágnes, Tóbiás és a többiek Fotó: S. L.   

Pintér Ágnes 14 éve foglalkozik pápaszemes pingvinekkel, ezért esett rá a választás, hogy az Európai Állatkertek Szövetségének (EAZA) felkérésére magyar szakemberként vegyen részt a nagyszabású nemzetközi mentési akcióban. (Az EAZA elnöke egyébként ez évtől Persányi Miklós, a fővárosi állatkert igazgatója.) Pintér Ágnes már itthon, saját pingvinsereglete közepette mesél afrikai munkájáról, miközben nevükön szólítva madarait etetéshez készülődik. Elmondja: a szeptember végén befejeződött munka sikere annak volt köszönhető, hogy a mentést rögtön a katasztrófát követő órákban nagy erőkkel megkezdték. Ennek következtében összesen 41 ezer pingvint - ebből 723 fiókát - már az elején begyűjtöttek a szennyezett vízből, majd gondos kezelésbe vették őket. Így a víztisztítást követően, július elején már 21 ezer tiszta madár visszakerült az óceánba. Az erőfeszítések következtében az állatpusztulás mértéke mindössze 10 százalékos volt. A különböző telepeken dolgozó mentőcsapatok naponta többször megetették, úsztatták az állatokat, vért vettek tőlük, amit orvosi elemzés, majd az adatok nyilvántartásba vétele követett. A magas fokú szervezettséget mutatja, hogy minden állatról naprakész számítógépes nyilvántartást vezettek, amelynek alapján folyamatosan kiválogatták a már életképes, szabadon engedhető példányokat. A mentési akcióban egy 132 tagú nemzetközi brigád, valamint 44 ezer, főként helybéli önkéntes vett részt, bőrszíntől függetlenül. Az egész művelet két állatvédő alapítvány, a SANCCOB dél-afrikai szervezete és az amerikai IFAW kezdeményezése és felügyelete mellett zajlott le.
Az azonnali mentőmunka azért volt fontos, mert az olajszennyeződéstől összetapadnak a pingvintollak, elvesztik vízhatlanságukat, s így a ragacsos madár egyszerűen elsüllyed és megfullad. A legyengült, megtépázott madarakat vitaminokkal, szardíniával, infúzióval és egyéb kiegészítőkkel táplálták fel, s tolluk regenerálódása után visszaengedték őket természetes közegükbe. Az állatok könnyen visszaszoktak - meséli a szakember -, sokan közülük újabb fészkelő telepet kerestek maguknak. A családok újraegyesítésére nem volt mód, mert nem ismerték meg egymást a rokonok, de ez nem probléma, mert mindegyik példány fejletten, életképesen került viszsza élőhelyére.
A pápaszemes pingvin Dél-Afrikában hasonló nemzeti jelképnek számít, mint a kenguru Ausztráliában. Afrika említett részén - pontosabban a Dassent- és a Robben-szigeteken - a pingvinek meglehetős testközelben élnek együtt az emberekkel, így utógondozásuk elvileg nem is okozott különösebb problémát. Érdekes, hogy míg az egyik szigeten békebeli viszonyok uralkodnak, nyugodtan él együtt állat és ember - olyannyira, hogy az óceánparti házak mellett költenek a madarak -, addig a másik sziget elhanyagoltabb és lármásabb. Ott nagy a zsúfoltság, sok a szemét, rosszabbak az állatok életkörülményei is. A békés szigetről származó állatok a rehabilitáció során kézből ettek, megbíztak gondozóikban, a másik szigetről jövők azonban nemegyszer rendkívül problémás esetnek bizonyultak: bizalmatlanok voltak, nem fogadtak el ételt, ütöttek-vágtak. Őket csak embert próbáló küzdelemmel, libatömő módszerrel lehetett megetetni vagy megvizsgálni. Végül is a madarak nagy többsége talpra állt, némelyikük túlsúlyos is lett már, tehát épp ideje volt elengedni - említi mosolyogva Pintér Ágnes.

Vissza a szabadságba    Fotó: P. Á.

Tény, hogy a tankerhajók balesete ezen a vidéken egyáltalán nem ritka esemény, egy-egy ilyen eset pedig többnyire felbecsülhetetlen természeti károkat okoz. A fenti mentőakció erőfeszítései meglehetősen jól érzékeltetik az efféle pusztítások horderejét. (Makki Marie-Rose)