Érthetetlen a békéssámsoniak szemében az, ahogy egy ember egyik napról a másikra
szörnnyé változik. Ugyanis a faluban mindenki által ismert, 27 éves P. Sándor azzá
vált. Négy embert ölt meg egy nap alatt. A fiatalember hiába van rács mögött, a községbe
beköltözött a félelem. Különös ez, évekig köztük élt, de csak utólag félnek tőle.
Most már nagyon.
Az első gyilkosság helyszíne. Rémálom a lakótelepen Fotó: MTI
Nézzük a döbbenetes tényeket: a fiatalember a kolléganőjével - alkalmi barátnőjével
- eltöltött éjszaka után hajnalban úgy érezte, hogy gyilkolnia kell: megmagyarázhatatlan
késztetést érzett arra, hogy a 27 éves K. Zs.-t megölje. S „engedelmeskedett” a
horrorisztikus érzésnek, méghozzá hidegvérrel. Majd megfürdött, és mintha mi sem történt
volna, elindult Békéssámsonra, hogy meglátogassa barátnőjét - „komoly kapcsolatát”
-, a 25 éves K. Szilviát. Üdvözölte Szilvia nagyszüleit, majd besietett a belső
szobába, ahol bezárkóztak. A szexuális együttlét után ismét felgerjedt benne az ölési
kényszer, ezért kiment az udvarra. Felkapott egy vasrudat, és az idős nagyszülőkre
rontott, majd megmagyarázhatatlan haragja a barátnőjére összpontosult. Neki sem volt
esélye a túlélésre.
A gyilkosságok után Szegeden szállodai szobát bérelt, ahol öngyilkosságot kísérelt
meg: szándéka nem lehetett túl komoly, mivel néhány apró sérüléssel megúszta.
Vasárnap hajnalban a rendőrség elfogta, beismerő vallomást tett. Ridegen, szenvtelenül.
Békéssámsonon még ma sem értik a történteket. Szinte mindenki ismerte az áldozatokat
és az elkövetőt is. A fiatalember évek óta a család barátja volt, kiegyensúlyozott
embernek ismerték.
„A nagyszülőkkel még kedden arról beszélgettünk, milyen jó, hogy jön a
miniszterelnök, legalább Békéssámson benne lesz a televízióban, megismeri az ország
a 2400 fős települést. Szombaton már róluk volt szó. A nyugodt, békés faluban ezelőtt
betörések sem igen voltak, a gyilkosság után az emberek félni kezdtek. Az utcaajtókat
is többen bezárják, úgy kell zörgetni, hogy át tudjam adni a leveleket” - mondja
elcsukló hangon Juliska néni, a falu postása.
A gyilkossági helyszín szomszédságában lévő élelmiszerbolt tulajdonosát is megkérdeztük
az esettel kapcsolatban. Határozottan elzárkózott a beszélgetéstől, könnyeivel küszködve
röviden ennyit válaszolt: „Elég volt!” Az áldozatokat - az idős nagyszülőket
és az unokájukat - mindenki szerette a faluban, hiszen sokuknak segítettek
ebben-abban, ahogy ez falun szokás. Becsületes és aktívan templomba járó emberek
voltak. A fiú udvarlását sem tartották illetlennek, mert a 27 éves fiatalember -
ahogy mondta az egyik idős néni - „jóképű, jó kiállású, mosolygós” ifjú
volt. (Régebben sokáig body buildingezett.) Ráadásul már öt éve járt a lányos házhoz.
Munkahelye is volt. Közel hat éve a Hódmezővásárhelyi Porcelángyár öntő szakmunkásaként
dolgozott. Egyik munkatársával is összefutottunk a településen. „Amikor
meghallottam, hogy mi történt, el sem akartam hinni, hogy ő tette. Hihetetlen.
Szellemileg valami bekattant nála, vagy nem is tudom, mi történhetett. Ha valaki végrehajt
egy gyilkosságot, akkor valami lelkiismeret-furdalása kellene legyen, nem hogy még utána
három embert megöljön” - mondta döbbenten.
Békéssámson egyik ABC-je előtt arról beszélgetnek az emberek, hogy kár volt eltörölni
a halálbüntetést. Az indulatos érvelésekből kiderül: sokan úgy gondolják, ha
visszaállítanák a halálbüntetést, akkor az visszatartó erő lenne. Az átlagemberek
egyre jobban félnek, mert nincs olyan jó közbiztonság, mint amilyen tizenöt-húsz éve
volt. Bezzeg ez, bezzeg az… - sorjáznak a már-már triviálisnak számító
mondatok. Az ügyet a „spontán kocsmában” nem sikerül megoldaniuk.
P. Sándor rejtély a békéssámsoniak előtt. Nem gondolták, hogy egy időzített bomba
élt közöttük. A fiatalember a rendőrök előtt is hasonlóan rejtély még. Pár életrajzi
adatnál többet nem nyilatkoznak: - hasonlóan a fővárosban két prostituáltat
meggyilkoló fiatalemberhez - ukrán állampolgár, de magyar nemzetiségű. Ötéves
kora óta él Magyarországon. Őrizetbe vették, ügyében igazságügyi elmeszakértői
vizsgálat következik.