Bőséges bizonyítékunk van arra, hogy a Templom-hegyen múlt hét csütörtökön,
a jelenlétemben kirobbant erőszakos zendülések és fegyveres összecsapások az
izraeli rendőrséggel és katonákkal előre kitervelt kampány részét képezték,
amelyet a Palesztin Hatóság szervezett és kezdeményezett. A Palesztin Hatóság az oslói
egyezményt megszegve használta Jeruzsálemben illegálisan működő biztonsági erőit
a kampány vezetésére.
Dzsibril Radzsub ezredes, a palesztin biztonsági szolgálat vezetője, a Tawfik Tirawi
dandártábornok vezette hírszerző apparátus és a Tanzim - az Arafat vezette Fatah
fegyveres milíciája - egyaránt részt vett az erőszakos zavargások tervezésében,
kezdeményezésében és végrehajtásában, beleértve a fegyveres támadásokra való
felbujtást, és robbanóanyagok használatát katonák és civil lakosok ellen a Necarim
körzetben, néhány nappal a Templom-hegyen tett látogatásom előtt.
A knesszet izraeli arab tagjainak szándékos és provokatív izgatása, amellyel arra hívták
fel a palesztinokat és az izraeli arabokat, hogy konfrontáljanak az izraeli rendőrséggel
és katonasággal a Templom-he-gyért vívott harcban, része volt ennek a gondosan
megtervezett akciónak, amely arra irányult, hogy erőszakos zavargásokat robbantsanak
ki Júdeában, Szamáriában, Gázában és az izraeli arab lakosság körében.
Ezeket a sajnálatos és baljóslatú fejleményeket az „elkerülhetetlen palesztin függetlenségi
harc” névvel illették. Ezek az események azonban többet jelentenek, mint azt a kérdést,
hogy ki fog fennhatóságot gyakorolni a Templom-hegy fölött. Nem egyszerűen egy
palesztin függetlenségi harcnak vagyunk a tanúi ezekben a napokban, hanem az Izrael államformájáért
és jövőjéért folyó küzdelemnek is. E küzdelem kimenetele fogja meghatározni,
milyen mértékben lesz képes Izrael fenntartani zsidó és demokratikus jellegét úgy,
ahogyan azt a Függetlenségi Nyilatkozat meghatározza, azok ellenében, akik másnak
szeretnék látni: határozottan nem zsidó államnak, és valószínűleg nem olyan valódi
demokráciának, amely képes megvédeni állampolgárai jogait és szabadságát, zsidókét
és arabokét egyaránt.
Ahogy korábban már sok alkalommal, a Likud párt parlamenti frakciója tagjainak kíséretében
látogattam meg a Templom-hegyet, hogy ellenőrizzem és megállapítsam: a szabad vallásgyakorlás
és a szuverén izraeli területnek számító Templom-hegy szabad látogatása mindenki
számára biztosított-e - keresztények, muzulmánok és különösen zsidók számára
-, mivel a hegy 3000 éve legszentebb helyünknek számít.
Jeruzsálem 1967-es újraegyesítése óta Izrael gondosan ügyelt arra, hogy muzulmánok,
keresztények és zsidók számára egyaránt biztosítsa a szabad vallásgyakorlást és
a helyszín szabad látogatását. Történelmi szempontból azonban meg kell jegyezni,
hogy ez egyedül az izraeli fennhatóság alatt vált mindenki számára lehetővé. A
Vakf (a muszlim vallási hatóság - ford.) mindazon régészeti leletek szándékos
megsemmisítésére törekszik, amelyek alátámasztanák a zsidók igényét erre a szent
helyre, és a terror, valamint a megfélemlítés eszközével érvényesíti saját kizárólagos
igényeit. … Ami engem illet, a közelmúlt erőszakos eseményei ellenére továbbra is
elkötelezettje vagyok a minden arab szomszédunkkal megkötendő békének, beleértve a
palesztinokat is. Hiszem, hogy képesek vagyunk együtt élni a palesztinokkal, de nem
abban az esetben, ha a Palesztin Hatóság és vezetői által ösztönzött zsidó- és
Izrael-ellenes izgatás zavartalanul folytatódik a hivatalos médiában, mint ahogy az
nyilvánvalóvá vált az elmúlt napokban.
Amikor a palesztin rendőrök civil lakosokra nyitnak tüzet, nehéz elképzelni a jövőbeli
megegyezést. Az erőszak, terror és izgatás ilyen mértékű elterjedése csakis a
palesztin vezetés és az izraeli arab közösség vezetőinek vállára fogja helyezni az
események minden következményének súlyát. Ha ezen az úton mennek tovább, tévútra
vezetnek ahelyett, hogy a valódi béke reményét nyújtanák.
Végül, a valódi megbékélés érdekében a palesztinoknak el kell ismernie a zsidók történelmi
jogát fővárosukra, és különösen a Templom-hegyre. A szabad bejárás és vallásgyakorlás
jogát soha nem tagadnák meg az amerikaiaktól, európaiaktól vagy araboktól saját fővárosukban
vagy országukban. A zsidóktól sem lehet soha megtagadni azt egyetlen, örök fővárosukban.
A béke még mindig elérhető, de csakis egy megosztatlan Jeruzsálemmel, teljes izraeli
fennhatóság alatt.
© Jerusalem Post, 2000
Provokáció volt Saron látogatása
Ehud Barak izraeli miniszterelnököt terheli a teljes felelősség az utóbbi napok vérengzéseiért
- jelentette ki Khaled Ghazal, a Palesztin Nemzeti Hatóság magyarországi képviseletének
vezetője budapesti sajtótájékoztatóján.
Hozzátette: a palesztin vezetés előre jelezte, hogy Ariel Saron, Likud párti politikus
Templom-hegyi látogatása Jeruzsálemben provokatív jellegű, így a történtekért
Baraknak kell vállalnia a felelősséget. Úgy vélte, a knesszet valószínűleg választásokat
fog kiírni Izraelben. Megjegyezte: Benjamin Netanjahu izraeli exminiszterelnököt a múlt
héten felmentették a lopás, csalás és vesztegetés vádjai alól. „A palesztin
emberek vére az ára az izraeli belpolitikában zajló harcoknak” - hangsúlyozta
Khaled Ghazal. A Párizsban zajló izraeli-palesztin béketárgyalásokról elmondta:
Jasszer Arafat palesztin vezető kétszer is „kirohant” a megbeszélésekről, mivel
az izraeli miniszterelnök visszautasította kezdeményezését, miszerint nemzetközi
vizsgálóbizottság alakuljon annak megállapítására, hogy „ki provokálta ki az
eseményeket”. Arafat annak a ténynek a megállapítását és rögzítését követelte,
hogy Ariel Saron, extábornok 3000 állig felfegyverzett katonával és nyílt tüzelési
paranccsal érkezett az imádkozókhoz az Al-Aksza mecset terére és az első percben lőni
kezdtek, vagyis innen kezdődött a provokáció - fogalmazott a képviselet vezetője.
(MTI)