Szlazsánszky Ferenc
Tisztázatlan múlt

Koncepciós per folyik Szolnok egykori fideszes polgármestere, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma jelenlegi politikai államtitkára ellen - érzékeltette maga az érintett, Várhegyi Attila, büntetőügye legutóbbi tárgyalási napján. Véleménye szerint olyanok juttatták a vádlottak padjára, akik nála sokkal intenzívebben vettek részt a per tárgyát képező ügyekben. A másodrendű vádlott ugyanakkor továbbra is fenntartja a mind magára, mind vádlott társaira - köztük Várhegyire - nézve terhelő vallomását, a nevezettek eddigi védekezését pedig színjátéknak minősítette.

Három tárgyalási nappal folytatódott Várhegyi Attila és társainak büntetőpere a Buda környéki Bíróságon.
Mint arról korábban lapunk is beszámolt, az ügyészség - az első vádpontban - azzal vádolja Várhegyit, hogy a Mahir Szolnok Kft.-n keresztül kampánypénzeket vett fel az 1994-es önkormányzati választásokhoz. Várhegyi meghallgatásai során tagadta bűnösségét, a másodrendű vádlott, Simó József, a szolnoki Fidesz-szervezet egykori kampányfőnöke, egyben a Mahir Szolnok Kft. akkori vezetője viszont terhelő vallomást tett egykori párttársára. „A fekete pénzek megszerzését Várhegyi vállalta magára, az én dolgom az ügyletek technikai lebonyolítása volt” - vallotta a bíróság előtt májusban.
A múlt szerdán tanúk meghallgatásával folytatódott a per. Bóta Albin, aki 1994-ben a Mahir Szolnok Kft. alkalmazottjaként dolgozott, megerősítette főnöke, Simó József vallomását: a tanú elmondta, Simó utasítására ő maga állította ki azokat a fiktív munkákról szóló számlákat, melyek alapján hat szolnoki cég kisebb-nagyobb összegekkel támogatta a Fidesz és Várhegyi kampányát. Bírói kérdésre kijelentette: „Munkát ezekért a pénzekért nem végeztünk.”
Ezután az egyik érintett cég, a tárgyidőszakban Pharmasol néven működő gyógyszeripari vállalat munkatársait hallgatták meg. A vádirat szerint a Pharmasol 250 ezer forinttal támogatta a Fidesz-kampányt. A pénzt egy olyan számla alapján fizették ki a Mahir Szolnok Kft.-nek, melyen csak az „1994. évi reklámtevékenység” szöveg szerepel. Azt, hogy a kifizetés megtörtént, a cég egyik meghallgatott munkatársa sem tagadta, így Kapitány István igazgató, hatodrendű vádlott sem. Arra a bírói és ügyészi kérdésre, hogy történt-e munkavégzés a Mahir Szolnok Kft. részéről, a Pharmasol munkatársai kijelentették: kellett, hogy történjen, hiszen ha nem történt volna, nem állították volna ki a számlát.
„Milyen munkát végzett a Mahir, ki igazolta a munka elvégzését, és ki engedélyezte a pénz kifizetését?” - kérdezte ezután az ügyész, majd a bíró is. A négy munkatárs mindegyike kijelentette: nem tudják, milyen munkáért fizettek 250 ezer forintot, abban viszont biztosak voltak, hogy egyikük sem az az „ismeretlen”, aki igazolta a munka elvégzését, és egyikük sem adott engedélyt a kifizetésre. Végül „valahogy” kiderítették, hogy csak egy bizonyos M. Éva marketinges munkatárs lehetett az engedélyező. Mivel a nevezett hölgy nem vádlott, és tanúként sem idézték meg a tárgyalásra, ez a szál lapzártánkig elvarratlan maradt. (A tanúként jelenlévő egykori gazdasági igazgató a bíró kérdésére kijelentette: bár elméletileg a fenti formában is megtörténhettek az események, mindazonáltal a felvázolt történet „nem túl életszerű”.)
Simó József ezek után ismételten kijelentette: a pénzt a Fidesz kampányára kapták, cége semmilyen munkát nem végzett a Pharmasolnak, mert ha végzett volna, arról lennie kellene több példányos, írásos megrendelésnek, a kiállított számlán a konkrét szolgáltatást tüntették volna fel, s a beérkezett összeget nem egy külön számlán vezették volna a többi kampánypénzzel együtt, hanem a Mahir Szolnok Kft. főszámláján.
A tárgyalás végén a bíró emlékeztette az érintetteket a következő - pénteki - tárgyalási napra, ám Simó kijelentette: nem jön el, nincs kedve részt venni a további színjátékban. „Akkor kénytelen leszek elővezettetni, az pedig sok pénzbe fog kerülni magának” - intette a bíró, Simó azonban kötötte az ebet a karóhoz: „Akkor sem jövök, legfeljebb valaki kiállít egy számlát, az M. Éva meg engedélyezi a kifizetést” - válaszolta általános derültség közepette.
A tárgyalás szünetében a hetedrendű vádlott - szintén egy Várhegyit támogató cég vezetője - méltatlankodva tudakolta Várhegyi ügyvédjétől, miért „pazarol” a bíróság ilyen sok időt az első vádpont tárgyalására, amikor az itt érintett cselekményekben előforduló pénz összege mindössze 1,3 millió forint, szemben a második vádpontban szereplő 190 millióval. „Attilára nézve ez a súlyosabb” - felelte a gondterheltnek tűnő ügyvéd, majd meg is magyarázta: ebben a pontban hivatalos személy által elkövetett hivatali vesztegetéssel vádolják Szolnok egykori fideszes polgármesterét, és e bűncselekményért kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés adható. „Attila naiv volt” - tette még hozzá az ügyvéd.
Az eseményekről természetesen beszámolt a Magyar Távirati Iroda is. Aznap megjelent első tudósítása reális képet festett a tárgyalóteremben történtekről, vagyis arról, hogy az elsőként megidézett tanú Várhegyi terhére vallott. Röviddel a tudósítás megjelenése után azonban az MTI indoklás nélkül visszavonta az anyagot, és felhívta szerződéses partnerei figyelmét arra, hogy a tudósítást nem közölhetik, és semmilyen formában nem hivatkozhatnak rá. A délután folyamán a Távirati Iroda újabb híradást jelentetett meg a perről: „… A tanúk egyike elmondta, hogy a Mahir Szolnok Kft. valóban állított ki több cég számára olyan számlákat az 1994-es önkormányzati választások előtt, amelyek alapján történtek befizetések, ám a számlán feltüntetett munkát a kft. nem végezte el” - olvashatjuk a „második, javított kiadásban”, amely azonban hallgat arról, hogy a tanú azt is mondta: az ellentételezés nélkül befolyt pénzeket a Fidesz és Várhegyi kampányára fordították.
A szeptember 29-i tárgyalási napon - amint azt az MTI tudósításából megtudtuk - a meghallgatott tanúk valamennyien azt állították, hogy a 94-es választások anyagi finanszírozását Simó József intézte; ők ennek részleteit nem ismerték, és nem is foglalkoztak ezzel. Többségük nem emlékezett rá, néhányan pedig határozottan tagadták, hogy Simó József elszámolást adott volna át nekik a pénzek felhasználásáról. Simó ennek ellenkezőjét állította a bíróság előtt. A tanúk egyike sem erősítette meg Simó József korábbi állítását, miszerint Várhegyi Attila egy pártülésen azt mondta: a pénzügyek rá és a „Józsira” tartoznak.
A per e hét szerdán folytatódott, ezúttal a hűtlen kezelés került terítékre.
A vádirat szerint Várhegyi 1995 decemberében polgármesterként felhatalmazás nélkül kötött szerződéseket, melyek alapján „lényegében ellenérték nélkül” kerültek helyi cégek birtokába önkormányzati tulajdonban álló belvárosi ingatlanok. Az iratok alapján a cégek a szerződésben vállalt közműfejlesztési munkálatokat máig nem végezték el, így az ügyészség szerint összesen több mint 190 millió forint vagyoni hátrány érte a szolnoki önkormányzatot. (Az ügy pikantériáját fokozza, hogy az L+L Mérnöki Iroda e vádpontban is érintett: nem túl merész képzelettel tehát az is kiolvasható a vádiratból, hogy a cég 1994-ben támogatta a Fidesz-kampányt, egy évvel később pedig előnyös szerződéshez jutott a fideszes polgármester által.)
A vádlottak közt szereplő polgármesteri hivatali munkatársak az eljárás során mindvégig tagadták bűnösségüket, sőt Várhegyi Attilával egyetértésben kijelentették: Szolnok városát azért érte kár, mert a vizsgálatok miatt azóta sem kezdődtek el a beruházások, a peresített ügyek miatt pedig csökkent a térségben a befektetői kedv.
Várhegyi ezután felvetette: számára különös, hogy a szocialista Bartha István - aki a vitatott szerződések előkészítésében lépésről lépésre részt vett - az ügy nyomán létrejött vizsgáló bizottság vezetője lett, ő viszont - aki nem jogi végzettségű polgármesterként sokkal kevésbé látott bele a folyamatokba - a vádlottak padjára került. Az elsőfokú eljárás novemberben tanúk meghallgatásával folytatódik.