Tihanyi Péter
Az üresség tehetsége

Haraszti Miklóssal beszélget Tihanyi Péter

Az interjú egy héttel azelőtt készült mielőtt Magyar Bálint bejelentette lemondását az elnöki posztról és mielőtt Demszky Gábor jelezte volna, hogy ő viszont indul.

1945-ben Jeruzsálemben született
Felesége: Szenthe Antónia
Az ELTE magyar-filozófia szakán végez
1970-ben rendőri felügyelet alá helyezik
1970-71: a Vörös Csillag Traktorgyár marósa
1973: Darabbér című könyvének kéziratát lefoglalja a rendőrség, és államellenes izgatás címén nyolc hónapi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélik.
1981: a Beszélő című folyóirat alapító-szerkesztője
1988: a Szabad Kezdeményezések Hálózata alapító tagja
1989: az SZDSZ tagja, majd ügyvivője
1990-94: országgyűlési képviselő
1994: A chicagói egyetem vendégtanára, később díszdoktora
1997: a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának elnökségi tagja

 

„A Fidesz értelmisége ma már az a fiatal fasisztoid újságíró csapat, akiknek a jövőképében nem számít külön pártnak a Fidesz és a MIÉP    Fotó: Vörös Szilárd

- Mitől sikeres a Fidesz kommunikációja, PR-munkája? Mit tudnak ők, amit a többiek nem?
- A Fidesz „papagájkóros” politikája mögött valójában igen jelentős intellektuális „befektetés” van, mivel a tömegkommunikáció szabályaihoz való lebutulás komoly munka eredménye. Meg kell találni azokat az egyetlen mondatokat és azt a gyakoriságot, amely el is viszi ezt a fogyasztókhoz. Azt, hogy egy tantuszt háromszor kell bedobni, hogy leessen, bizony még keményebb munkával kellene megtanulniuk azoknak, akiknek értékeik is vannak. A Fidesznek két tehetsége van, az egyik a szorgalma, a másik végtelen üressége, értéknélkülisége. Az SZDSZ-nek ezek közül az egyikre van esélye, erre a bizonyos technikai szorgalomra. Én itt látok erősítési lehetőségeket. Amint ez felerősödik, abban a pillanatban világos lesz, ami számomra most is világos, hogy nem az SZDSZ értékeivel van a baj.
- Hanem mivel?
- Ma már nem lehet megszemélyesülés nélkül politizálni. Max Weber mondja, a párt egyenlő egy karakteres egyéniségnek, egy vezetőnek és az ő követőinek a találkozásával. Ez azt jelenti, hogy a filozófia csak a személyiség ereje segítségével találkozik olyan követőkkel, akik arra a filozófiára vevők. Miközben az átlag választó Orbán, Torgyán, Csurka pártjáról beszél, addig az SZDSZ végtelenül értékcentrikus szavazója zavarba kerül, ha megkérdezik, ki is az a személy, akit követ. Mellesleg ebben a mi zseniális alapítónk, Kis János volt az első ludas. Jancsi megtette azt, hogy be sem ment képviselőnek a parlamentbe. Tele vagyunk értékes és kiemelkedő személyiségekkel, de hadd mondjam ki egyenesen, egyetlen olyan vezető emelkedett ki az SZDSZ-ből az idők folyamán, aki alkalmas lenne a választókat is elérő megszemélyesítésre: Demszky Gábor. Luxus, hogy az SZDSZ nélkülözi ezt a technológiát, a megszemélyesülést, ami fölerősítené azokat az értékeket, amelyek a pártban benne vannak. Ezt nem szimpátia alapján, hanem médiaszakemberként látom így. Ez meszszemenően azonos az SZDSZ-en kívüli választó tömegek ítéletével, azonos az ellenfelek ítéletével is. A modern média korában meccsekben, játszmákban, partnerekben, ellenfelekben gondolkodik a közönség: mindig személyekben. Ennek Demszky kiválóan megfelelne. Ő az, aki ebben a ciklusban az Orbán Viktor nevű politikus ellenfele tudna lenni. Spiró György egyik regényében azt mondja egy lengyel herceg: „Kétfajta ember van a világon, a maggal megvert és a hagyma ember.” Az elsőnek vannak gondolatai, belső üzenete, valódi elhivatottsággal, „misszióval” bír, és van hagyma ember, akiről sorra lefejtheted a legszínesebb és leglátványosabb és leghatásosabb héjakat, aztán belül meg nincs semmi, nincs mag. Kétségtelenül nagyon ritka az a politikus, aki tudja mindkét típus kívánatos oldalát hozni. Talán Demszky ilyen típusú vezető. Többször bizonyította már, hogy megvan a saját belső értékvilága, elhivatottsága, ugyanakkor sokszor képes volt hozni azt a leegyszerűsödést, a pragmatikus, bátor célratörést, ami a mai politizáláshoz kell. S főleg: „választóban” gondolkodik.
- A játékok, álarcok, maszkok mögött mi lehet valójában a Fidesz valódi terve?
- A Fidesz semmi mást nem akar, minthogy az ellenfelei mind ugyanazt mondják. Nem akar mindenkinek tetszeni, azt akarja, hogy szeresd, vagy utáld, de nagyon, és valamelyiket gyorsan válaszd ki. Sokan keresik öntépő, eszes érvekkel a titkát annak a színeváltozásnak, hogy „vajon ez a valaha liberális fiú hogyan mondhat ilyen életveszélyes jobboldali szövegeket”. Nos, az a célja, hogy ezen te csodálkozz, felháborodj, \de mindenképpen foglalkozz vele. Ezzel tömbösít. Érlelődjön a lelkedben a vágy, hogy választáskor azt mondd: „bárki, csak ezek ne”, és ezzel akár még erősítsd is az ő kiválasztott ellenfelét. A Fidesz legfőbb álpanasza ugye az, hogy az MSZP még ma is kommunista. Na most ezt az erőt ennél jobban konzerválni - mint hogy rafinált praktikákkal még oda is hajtani hozzá más értékvilágú, izlésű, középen álló választókat - nem is lehetne.
- Ennek mi a célja?
- A Fidesz választott. Úgy döntött, hogy jobboldali egységpártot hoz létre. Kétpártrendszerré változtatja az országot, és megöli a liberális közepet. Aki a komcsiktól fél, azt átkergeti a fasi-pasikhoz, aki meg a fasi-pasiktól fél, azokat átlöki a komcsikhoz. A Fidesz úgy döntött, hogy a szélsőjobboldali választókat megfőzi, udvarol nekik, ajnározni fogja őket, és ezzel mellesleg tömbössé sokkolja a másik oldalt is. Betették tudniillik a statisztikai adatokat a számítógépbe, és ez azt hozta ki nekik, hogy a szélsőjobb hoz majd hét-nyolc százalékot, ezzel szemben ha a ki-kit-győz-le hangulatot sikerül kialakítani, és így a közép eszméje diszkreditálódik, akkor középen nem veszítenek többet, mint két-három százalékot, és azt is kiválasztott partner-ellenfelük, a szocialisták kapják. A Fidesz tud feláldozni valamit valamiért. És itt van keresnivalója a középnek. Ha a közép erre a kiszámított jobb-oldaliaskodásra pánikszerűen úgy reagál, hogy kiszolgálja választótáborának pánikját, miszerint: „Jézusom, hol az erő, bárki jöjjön, csak ezek ne!”, és az erőt keresi az erő ellen, és nem a minőséget, és nem a sokszínűséget óvja, abban a pillanatban beteljesítettük a Fidesz tervét. Miközben ő megpróbálja lehalászni magának a szélsőjobboldalt, mi is segítettünk neki megölni a közepet. A Fidesz igazi győzelme az lenne, ha a minőségről lemondva mi is csak az erőt keresnénk.
- Mi lehet a pontos szereposztás Orbán és Kövér között? Egyik az ideológus, másik a végrehajtó? Egyik a kemény fiú, másik a még keményebb? Egyáltalán mi maga a szerep?
- Nehéz kideríteni, hogy szerepeik mögött több „valódi” érzület van-e, vagy puszta „játék”, de nem ezt tartom az igazi kérdésnek. Ez olyan kíváncsiság, amely önmagát kívánja meggyőzni arról, hogy Orbánék politikáját csak motívumok hajtják, nem célok. Holott saját érzelmeiket hideg tudatossággal vagy elfojtják, vagy felfokozzák akár a látszólagos elragadtatásig is, mikor melyik segíti jobban az alakoskodást. Minden attól függ, hogy éppen mit akarnak őszintének beállítani. Miért, mennyivel kevésbé szélsőséges Orbán, mikor a Vasárnapi Újságban azt az üzenetet küldi az országnak, hogy nálunk nincs is szélsőjobb. Igaz, Kövér feladata most éppen az, hogy begyűjtse a vad szélsőjobbot, Orbáné talán még az is, hogy ügyesen megtartson, akit tud, a középen lévőkből. De a lényeg: mindketten játsszák azt a játékot, hogy a liberális SZDSZ-t lekomcsizzák. Mindketten űzik azt a demokráciát destabilizáló szédelgést, hogy kétosztatúvá próbálják tenni tíz évvel a kommunizmus után az országot. Behajtani a lehetőleg megőrzött kommunista tábor alá az egyik felét, és a jobboldalra áthajtani a másikat, de tulajdonképpen a színfalak mögött cinkos összeesküvésben lenni a másik oldallal. A terv a következő:mostantól harminc évig ideológiailag csépeljük egymást, én fasi-pasi leszek, te meg komcsi. Közben olyan kiváló mutyizásokat fogunk kibulizni a az államfüggő „üzleti szférában”, hogy még az unokáink is remekül megélnek majd belőle. El kell dönteni, hogy ezt a hosszú távú tervet szolgáljuk-e, amikor semmi mással nem foglalkozunk, csak azzal, hogy milyen ember ez a Kövér, és milyen randa a bajusza.
- Hogy tudná megfogalmazni a közép filozófiájának lényegét?
- Vannak, mint Eörsi István is az SZDSZ új stratégiáját bíráló híres cikkében, akik gyengeségnek, senkiföldjének tekintik a közepet, mert a közép bizony jócskán fizet azért, hogy középen van, nem számíthat a szélsőségek szavazataira sem válsághelyzetben, sem normális helyzetben. Egy bizonyos, számíthat viszont azoknak a szavazataira, akik értékvilágának az a lényege, hogy kétfelé figyelnek, és kétféle túlzásról tudnak, míg az összes többi csak egyféle túlzásról tud: az ellenféléről. Az összes többi választó a meccs bűvöletében él, és nem bánja a szabályszegést, ha segít. De nagyon sok választó van, aki nem örül, ha csak tépik egymást, s annak az erőnek szeretnének támogatást nyújtani, amelyik ápolja a közös nevező kultúráját.
- Mondja, mi az, hogy többségi demokrácia, és mi az, hogy liberális demokrácia? Ez csak játék a szavakkal, jól hangzó patronok, vagy lényegi különbségek vannak e fogalmak mögött?
- Ami most kialakult nálunk Orbánék akaratából, a kormányzati önmegtartóztatás hiánya. Ezt hívják többségi demokráciának. Előrelépésnek tekintik, pedig ez csak a demokrácia első kicsi lépcsőfoka. Ezzel szemben a liberális demokrácia lényege a védelem, éspedig nemcsak a kisebbségi diktatúrával szemben, hanem védelem a többség diktatúrájával szemben is. A modern, liberális demokrácia célpontjai közé a kisebbségi uralom megakadályozása mellé bevonult a többségi uralom megakadályozása. A Fidesz ezt lúgozza ki. Csak ezzel foglalkoznak mióta kormányon vannak, százmilliárd forintokat költve mindnyájunk pénzéből. Pedig ennek a századnak nagy tanulsága, hogy a többségi elv túlhajtásával hogyan lehet megszüntetni előbb a liberális demokráciát, majd magát a demokráciát is. Két módon is láttunk erre példát, fasiszta, majd kommunista módon.
- Abból, amit eddig mondott számomra az világos, hogy a Fidesz nem az alapfokú demokráciát akarja megszüntetni, hanem „csak” annak liberális értelmezését.
- Pontosan ezt akarja a Fidesz és természetesen nem akar egypárti diktatúrát. „Mindössze” a liberális jellegétől megfosztott államot igyekszik kialakítani, amely a politika játékszere, nem pedig az állampolgár védőernyője, akár a politikai többség túlhatalmától is. Terve szerint ez olyannyira nem lesz diktatúra, hogy majd két nagy párt is bizonyítani fogja, amely gyönyörűen eljátszogat egymással a többségivé változtatott demokráciában. És meg is őrzik egymásnak ezt a minőséget. A liberális oldalon erről is vannak viták. Van, aki szerint nem vádolja eléggé eléggé a Fideszt, aki nem vádolja egypárti diktatúrára törekvéssel. De könyörgöm, minek egypárti diktatúrával vádolni, mikor annál sokkal veszélyesebb dolgot készít elő a szemünk láttára. Hiszen az egypárti diktatúrák ideje lejárt, ismerjük, azon már átlátunk. A kétpártrendszerű többségi demokrácia jóval romlottabb és valóságosabb veszély, hiszen azon át sem látunk igazán. Úgy is megvalósulhat, hogy a két összejátszó párt egymást állandóan egypárti veszélylyel vádolja. Talán az osztrák „osztogató demokrácia” és a korábbi olasz rendszer romlottsága lehet a kézzelfogható intő példa.
- Hol érez hibákat a Fidesz politikájában, stratégiájában, hol a gyenge pontjuk, hol lehet megfogni őket, hol látszik, hogy a díszlet csak díszlet, és mi az a banánhéj, amin esetleg el is csúszhatnak?
- Ellentétben a Fidesz eddigi hódításaival (MDF, kisgazdák, KDNP), a MIÉP esetében most egy olyan pártba akarnak „belehódítani”, ahol valóságos vezér trónol. A többiek éppen vagy vezérválsággal küszködtek és szétesőben voltak, vagy soha nem is volt valódi vezérük. A többieknél működött az „odamegyek, olyan leszek, mint ők, és ezzel hódítani fogok” stratégiája. De elképzelhető, hogy mostani udvarlásukkal csak megerősítik öntudatában a szélsőjobbot. Megtörténhet, hogy Orbánék, szándékukkal ellentétben, király-csinálóvá teszik a MIÉP-et, s a szavazóit mégsem tudják sajátjukká tenni. Ilyen módon kialakulhat a következő választáson egy olyan helyzet is, hogy a Fidesznek el kell döntenie: vagy lemond a hatalomról, vagy összeáll a MIÉP-pel. A másik gyenge pontot abban látom, hogy a Fidesz értelmisége ma már az a fiatal, fasisztoid újságíró csapat, akiknek a fejében, jövőképében nem számít külön pártnak a Fidesz és a MIÉP. Megróják - ha kell meg is marják - a Fideszt, amikor nem elég ádáz, vagy ha nem elég készséges a szélsőjobb felé. Így egyre jobban zsarolva van a saját értelmisége által, és egyre inkább ahhoz akar hasonulni. Az eredmény: elveszítheti még azt a pragmatikus, igen kevés rugalmasságát is, és valódi őrültséggel telik meg.
- Ha Ön most hatalmon lenne, pozícióba kerülne, mit csinálna másképp, mi az Ön álompolitikája?
- A koalíció kormányprogramja a centralizálás, központi segítés, elosztás, a kétpártrendszerré alakítás állami pénzekkel való forszírozása, írástudók elkötelezése, meccsel, pénzzel, erővel vagy bármivel, a lényeg: mindenki döntse el azonnal, hogy kivel van, az ellenséggel vagy velünk. Az én álompolitikám - amit talán Magyar Bálint kultuszminisztersége alatt volt valamennyire megközelítve - ennek pontosan az ellenkezője. Tehát az állam esélyteremtő módon és ne értékteremtő módon öntse a pénzt a kultúrába, bízza a pénzt az értékteremtőkre. Aktív esélyteremtéssel kellene foglalkoznia az államnak. Ez nem azt jelenti, hogy ne adjon az állam pénzt a kultúrára, de nehogy már az állam mondja meg, hogy mi a kívánatos kultúra, mi a jó kultúra, mi a hasznos kultúra, melyik a jó egyház, a rossz egyház, a kívánatos filozófia és a nemkívánatos ideológia. Ezt bízza az állampolgárokra.
- Mondjon egy konkrét példát e két különböző politizálásra.
- Magyar Bálint internetet fejlesztett, a Fidesz internet tartalmat fejleszt. Magyar Bálint a törvény adta lehetőségnél is kevesebb miniszteri jelenlétet kért a zsűrikben, a Fidesz mindent miniszteri engedélyhez kötne. Ez pedig szükségképpen vezet a Happy End és a Defend uralmához. A többségi demokráciafelfogás a túlszámlázás hatalma. Egyszóval az igazi érték az önkorlátozás, s ez ott kezdődik, ahol az állam kihúzza a mancsát.