Flaisz Endre
Klónozni akarják Jézust

Kaliforniában az elmúlt időben különös kezdeményezés történt az emberiség megmentésére. A The Second Coming Project (A Második Eljövetel Project) elnevezésű nonprofit szervezet nem kevesebbet tűzött ki célul, mint magának Jézus Krisztusnak a klónozását. „Ahhoz, hogy megmentsük a világot a bűntől, szükség van Jézus klónozására. Ezzel lényegében második eljövetelét kezdeményezzük” - állítja a prófétikus küldetéstudattal rendelkező társaság, amely meglepő szándékát a Szentírásból igyekszik igazolni.

Öt klónozott tehén. Állítólag nem öregszenek    Fotó: Reuters

Az emberiséget régóta foglalkoztatta önmaga reprodukciója, és bár szándékát nem tudta megvalósítani, ez a vágy az idők folyamán újra és újra megfogalmazásra talált. Elég csak az újabb időkből Mary Shelley Wollstonecraft című híres regényére gondolnunk, melynek főhőse egy mesterségesen előállított emberi szörny. Vagy eszünkbe juthat egy film, melyben a Führer klónozásával több „kis Hitlert” állítottak elő, akiket azután neonácik rejtegettek a világ különböző pontjain. Attól a pillanattól fogva azonban, hogy a skóciai Roslin Intézet jóvoltából ténylegesen lehetővé vált az állatok klónozása, az emberi fantázia addig sosem látott mértékben kezdett szárnyalni, és azóta se szeri, se száma azoknak a történeteknek, melyekben régmúlt idők nagyjai támadnak fel a klónozás technológiájának köszönhetően. Mind ez idáig azonban Jézus Krisztus klónozásának gondolatával még senki sem lépett a nyilvánosság elé.
A The Second Coming Project elnevezésű szervezet az elmúlt napokban éppen azzal kavarta fel a világ közvéleményét, és nem utolsó sorban a különböző keresztény egyházakat, hogy a Messiás klónozásának ötletével állt elő. Ennek megvalósítását úgy képzelik el, hogy az egyház által megőrzött relikviák egyikéből, például a torinói halotti lepelből egy romlatlan sejtet nyernének, majd abból - a skóciai Roslin Intézetben kifejlesztett klónozási technológia felhasználásával - DNS-t vonnának ki és ültetnének be egy szűz lány méhébe. E „második szeplőtelen fogantatás” eredményeképpen aztán a szűz kihordaná Jézust, aki végre megszabadítaná ezt a gonosz világot a bűneitől. Ha minden a terveik szerint haladna, akkor a szabadításra már nem is kellene sokáig várniuk, ugyanis a szülés tervezett időpontja 2001. december 25.
Természetesen a tetszetős elmélet mögül nem hiányozhat az „alapos” teológiai érvelés sem. Ennek központi eleme, ahogyan azt a szervezet neve is sugallja, Jézus Krisztus második eljövetele. Sajátos értelmezésük szerint ez a bibliai prófécia Jézus klónozása révén fog beteljesedni. Úgy vélik, a Biblia mind az Ószövetségben, mind pedig az Újszövetségben tartalmaz prófétikus kijelentéseket Jézus klónozásával kapcsolatban, csakhogy ezek az igék egészen a közelmúltig, tehát a klónozás technológiájának kifejlesztéséig leplezettek voltak, és nem teltek meg valóságos tartalmukkal. Szerintük a Biblia több helyen utal arra, hogy Jézus itt hagyja majd testének maradványait, hogy ezáltal újra életre kelhessen a megfelelő időben. Így értelmezik Jézus azon szavait is, melyeket az utolsó vacsorán mondott el, amikor a kenyeret megtörte: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem… Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem” (Máté evangéliuma 26,26-28). Sajátos bibliamagyarázatuk szerint Jézus ezekkel a szavaival arra szólította fel a későbbi generációkat, hogy őrizzék meg fizikai testének és vérének a maradványait egy későbbi napra, amikor is abból az emberek képesek lesznek őt klónozni. A katolikus egyház különböző relikviái tehát azt a célt szolgálnák, hogy Jézus testének maradványait megőrizzék. Szerintük a klónozás szükségességét hangsúlyozza ki a Szentírás akkor is, amikor azt mondja: „ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, megtérnek” (Lukács evangéliuma 16,30). És mi sem természetesebb annál, minthogy Pál is előre látta, egykor majd Jézus vérének a maradványa lesz a kulcs: „Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által” (Epheszosziakhoz írt levél 1,7).
A bibliaértelmezésnek ez az iránya azonban nem aratott osztatlan sikert a keresztények között, ugyanis számos bibliakutató szerint alapvető teológiai problémákat, mi több, képtelenségeket rejt magában. Mindenekelőtt kérdéses, hogy a klónozás forrásaként felhasználandó relikviáknak bármi közük is lenne a történeti Jézushoz. Hogy csak a legismertebb példát említsük, a torinói lepelnek mint Jézus halotti leplének a hitelessége a mai napig nem bizonyított, és sokkal valószínűbb, hogy egy középkori lovag halotti leple, mint hogy Jézusé. Ehhez képest viszont a többi ereklye hitelessége eltörpül. Ámde akár tételezzük fel, hogy ezek a tárgyak Jézus Krisztus testének a maradványai, és azt, hogy sikerrel járhatna egy ilyen eljárás (amely egyelőre szintén kétséges). Ezzel a dolgunk nem lett könnyebb, ugyanis Jézus Krisztus klónozás által történő második eljövetele így is súlyos kérdéseket vet fel. Lehet-e tudniillik egy ember szellemét klónozás által reprodukálni? A klónozott Jézus tekinthető-e ugyanannak a személynek, mint aki kétezer évvel ezelőtt járt a földön, vagy egy másik ember, afféle ikertestvér lenne csak? Különösen mi a helyzet akkor, ha a kétezer évvel ezelőtt a földön járt Jézus testben feltámadt, és jelenleg is él a Mennyben, mint azt az egyetemes keresztény hitvallás állítja? Megismételhető-e a megváltás, amelyről a Biblia hangsúlyozza, hogy egyszeri és megismételhetetlen? Hogyan teljesednének be ebben az esetben a második eljövetelre vonatkozó próféciák?

Ember szellem nélkül?

Amíg az európai filozófia és az abból kinőtt pszichológia az embert általában test és lélek dualizmusában gondolja el, addig a Biblia szerint az ember alapvetően három fő részből áll: szellem, lélek és test. A Szentírás szerint azonban az ember szelleme
- a mai közfelfogással ellentétben - nem azonos az értelmi képességgel, az intellektussal, hanem az Isten természetével azonos alkotórészünket jelenti. A Biblia álláspontja az, hogy az ember szelleme nincs elválaszthatatlanul hozzárendelve a testéhez, és a test reprodukálásával nem átadható, hanem egyedi része az embernek, amely Istennek van alárendelve, és maga Isten helyezi be az ember testébe: „a szellem pedig (ti. az emberé) megtérne Istenhez, aki adta volt azt” (Prédikátor könyve 12,9). Egy ízben Mózes és Áron így imádkozott: „Isten, minden test szellemének Istene!” (Mózes 4. könyve 16,22). Ebből a megfogalmazásból is jól látható, hogy az ember szellemének az ura Isten. De nem csupán az Ó-, hanem az Újszövetség is Istent mondja az emberi szellem Atyjának: „A mi testi apáink fenyítettek minket, és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-e a szellemek Atyjának, és élünk.” (Zsidókhoz írt levél 12,9).
A Biblia szemlélete szerint tehát az ember szelleme egyedi, Isten helyezi be az emberbe, ezért semmilyen módon nem reprodukálható. Egy elhunyt személy esetében a halál pillanatában elhagyja a testet, de élő személy klónozása esetén sem átadható, mivel egyedi és mivel nem a test anyagi „állományához” (köztük a génekhez) kötődik. Ehhez a szemlélethez képest Jézus klónozásának a szándéka mélyen materialista, testközpontú felfogásra utal. A klónozás ugyanis a test klónozását jelenti. A klónozott ember tehát a legtöbb teológus szerint szükségképpen szellem nélküli ember lenne. Természetesen kérdés, hogy lehetséges-e egyáltalán olyan személy mesterséges létrehozása, akiben nincsen szellem. (A Biblia egyébként mondja egyes nagyon negatív szereplőiről, hogy nincsen szellemük.)
A klónozott személy eszerint egy „másik Jézus”, egy szellem nélküli személy lenne, aki nem lehet azonos a Biblia Jézusával. Egy pontatlan hasonlattal élve: ahogyan az egypetéjű ikrek is teljesen azonos génállományból létrejövő külön személyek, és más-más nevet kapnak, a Jézus génjeiből klónozandó személy sem tekinthető azonosnak a bibliai Jézussal, hanem egy másik, tőle független személy lenne, akinek még a neve is más kellene, hogy legyen. Ha radikálisan végiggondoljuk ennek a következményeit, akkor a keresztény teológia szerint ennek az embernek egy - mivel Jézus véréből klónoznák - eredendő bűntől mentes, ezért halhatatlan (elpusztíthatatlan), ám szellem nélküli, Isten akaratán kívül keletkezett személynek kellene lennie, aki nem azonos Jézussal, mégis megváltói szerepkört szánnának neki: ennek a leírásnak a leginkább a bibliai Antikrisztus figurája felelne meg. Ez természetesen csupán egy végletekig kiélezett feltételezés, de arra talán alkalmas, hogy megmutassa, milyen távol áll a Bibliától a klónozók „Jézusa”.
Hogy a The Second Coming Project elnevezésű szervezet Jézusa nem azonos a Bibliáéval, azt más is mutatja. Az ő „Jézusukkal” az a legnagyobb probléma, hogy meghalt, de nem támadt fel a halálból, ezért aztán klónozás által kénytelenek reprodukálni. Ők tehát nem hisznek Jézus testben történt feltámadásában és jelenlegi főpapi szolgálatában a Mennyben, éppen ezért nem is hihetik azt, hogy teljes mértékben ugyanaz a személy jön vissza. Ezzel szemben az Újszövetség legalapvetőbb kijelentése éppen az, hogy Jézus Krisztus testben feltámadt a halálból, majd felment a Mennybe, ahol most is él. Pál ezzel kapcsolatban így inti a korinthosziakat: „Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.” (Korinthosziakhoz írt 1. levél 15,14) Amikor pedig majd sor kerül a második eljövetelére, a keresztény hit szerint ugyanaz a személy, ugyanabban a testben, ugyanaz a Jézus Krisztus fog visszajönni, aki egy időre elhagyta a Földet, és átmenetileg a Mennyben tartózkodik. Zakariás próféta és János Jelenéseinek könyve szerint Jézus a második eljövetelekor hordozni fogja magán az azonosító jeleket, a szögek ütötte sebhelyeket is, amelyek minden kétséget eloszlatnak majd kilétével kapcsolatban: „és reám tekintenek, akit átszegeztek” (Zakariás könyve 12,10).

Megváltás 2.

Ehhez képest már csak hab a tortán, hogy Jézus második visszajövetelétől az emberiség bűnökből való megváltását remélik. Ha azonban a megváltást ténylegesen komolyan gondolják, úgy annak azt kell jelentenie, hogy a klónozott „Jézus” (újra) meghal és feltámad. Ezzel szemben azonban a Szentírás nem győzi hangsúlyozni azt, hogy Jézus Krisztus megváltása egyszeri és tökéletes áldozat volt, amely maradéktalanul betöltötte küldetését, ezért nem kell, sőt nem is lehet megismételni: „Nem is hogy sokszor adja magát áldozatul, mint ahogy a főpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel; mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az időknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. És miképpen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet: azonképpen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek eltörlése végett, másodszor bűn nélkül jelenik meg azoknak, akik őt várják üdvösségükre.” (Zsidókhoz írt levél 9,25-28) Ráadásul a megváltásra a Szent Lélek (Szellem) tette képessé Jézust, nélküle sem csodákat nem tehetett volna, sem feltámadni nem lett volna képes. Márpedig egy úgynevezett klónozott „Jézusra” a Szent Lélek nyilvánvalóan nem fog rászállni, mivel nincs szükség újabb megváltásra. Ha pedig a klónozott, másik „Jézuson” nem lesz rajta a Szent Lélek természetfeletti ereje, vagyis eleve képtelen lesz a megváltásra, akkor pedig mi szükség rá? Akkor mit fog még csinálni?
További problémája ennek az elméletnek, hogy szélsőségesen allegorista bibliaértelmezés talaján áll, azaz nem megfelelően értelmezi a Jézus Krisztus második eljövetelére vonatkozó bibliai próféciákat. Míg az említett, Jézus vérére vonatkozó igét az epheszosziakhoz írt levélből szélsőségesen szó szerint veszik, és Jézus valódi vérének maradványaira vonatkoztatják, ám a második eljövetellel kapcsolatos, bőséges bibliai utalásokat nem ilyen szigorúan értelmezik, sőt egyenesen figyelmen kívül hagyják. Mit is jelent a második eljövetel? A Biblia arról tudósít bennünket, hogy feltámadását követően Jézus Krisztus valamikor vissza fog jönni a Földre. E második eljövetelnek is nevezett esemény pontos időpontját a Szentírás elhallgatja, viszont előre elmondja azokat a jeleket, amelyek alapján valószínűsíteni lehet, hogy e nagy esemény közel van. Egyetlen visszajövetelről van szó, amelynek azonban több szakasza van. E szakaszok némelyike titkos, rejtett módon valósul meg, azaz Jézus visszajövetele ekkor csak azon közösség számára lesz tapasztalható, amelyet ez a látogatás közvetlenül érint, végül azonban lesz egy olyan szakasza is e második eljövetelnek, amely minden földön élő ember számára látható lesz.
A Biblia pontosan és konkrétan fogalmaz akkor, amikor arról számol be, hogy Jézus titokban jön el az egyházért: „És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz, és mindnyájukat elragadá: akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. Akkor ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik...” (Máté evangéliuma 24,39-40) Ugyanilyen konkrétan szól Jézus végső, mindenki számára nyilvánvaló eljöveteléről: „És akkor feltetszik az ember fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel.” (Máté evangéliuma 24,30) Az időpont megjelölésén kívül a Biblia valamennyi esetben részletes leírást ad az események bekövetkezésének mikéntjéről. Ezzel szemben a The Second Coming Project elnevezésű amerikai szervezet teljesen figyelmen kívül hagyja ezeket a próféciákat, és az eredeti szöveg állításait elvetve, egy légből kapott fantazmagóriába, Jézus klónozásának elméletébe gyömöszölik bele - amint látható, nem kis erőfeszítések árán - a második eljövetellel kapcsolatos bibliai kijelentést. Jézus pontosan arra figyelmeztette tanítványait, hogy ha valaki „azokban a napokban” azt mondja majd nekik: „Itt van a Krisztus a szobában”, vagy azt: „Ott van a Krisztus a pusztában”, ne higgyék el, és ne kövessék, mert az ő visszajövetele az egész Földön összetéveszthetetlenül megtapasztalható, mindenki számára egyértelmű, egyedülálló esemény lesz: „Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugatig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.” (Máté evangéliuma 24,27)
(A szerző teológus)