Vissza a tartalomjegyzékhez

Vagyim Arisztov
Részvények a szabadságért

Valami ilyesmi elnevezést kapott napjaink egyre terebélyesedő botránya, amelyet Vlagyimir Guszinszkij, a Média Moszt Holding vezetőjének neve fémjelez. Ő az egyike az úgynevezett oligarcháknak, akiknek a Kreml Putyin elnöklése óta gyakorlatilag hadat üzent. Elsősorban azért, hogy bebizonyítsák: a hatalom csak egy helyen, a Kremlben összpontosulhat. Azon belül is az elnök és az elnöki hivatal kezében. E harc másik frontja a Szövetségi Tanáccsal való küzdelem (ez a szervezet az Orosz Parlament Felsőháza, amely magában egyesíti az Orosz Föderáció összes régióinak vezetőit). Itt az államhatalom függőleges láncolatának megerősítése a cél; az oligarchákkal való küzdelem lózungja pedig a vállalkozók állam előtti egyenlőségéről, és úgymond az üzleti élet tisztaságáról szól.

Vlagyimir Guszinszkij, a Média Moszt Holding alapítója és tulajdonosa egy időben a moszkvai, úgynevezett „Jóakarat Játékok” kulturális programjának főrendezője volt. Ez a rendezvény a hidegháború idején látott napvilágot, a Los Angeles-i olimpia szovjet bojkottja idején.
A gorbacsovi peresztrojka idején Guszinszkijből üzletember lett. Moszkvai magántaxisként kezdte, majd kisvártatva alapított egy orosz -amerikai tanácsadó céget. Az amerikai fél kiszállása után a vállalkozás százszázalékos orosz tőkével átszerveződött egy Gruppa Moszt elnevezésű társasággá, amely idővel Oroszország egyik legjelentősebb pénzügyi szervezetévé nőtte ki magát. Guszinszkij holdingjának fő profiljai a bankszakma, az építőipar, az ingatlan, a sajtó, a rádió és a tévé volt. Az ő nevéhez fűződik Oroszország leghatalmasabb és legnépszerűbb magántévéadója, az NTV életre hívása is.
Guszinszkij és az általa birtokolt média jelentős hatást gyakorolt az orosz nagypolitikára. Az 1996-os elnöki választások idején Jelcint támogatta, majd mikor Jelcin ellenzékeként olyan jelentős politikusok léptek fel, mint Moszkva polgármestere, Luzskov és Primakov exminiszter, a Média Moszt vezetőjének figyelme inkább rájuk terelődött: ezzel a lépésével azonban gyakorlatilag nem csak Jelcinnek „tett keresztbe”, hanem Putyinnak és mozgalmának, a Medvegy -Jegyinsztvo-nak is.
A Kremlt már ezt megelőzően is igencsak nyugtalanította Guszinszkij központi hatalomtól való függetlensége, amit ő lépten-nyomon éreztetett is, nem csak az NTV adásaiban, hanem a hétköznapokban is. Létrehozta Oroszország legnagyobb magán biztonsági szervezetét, amelynek tagjai között, legalább félszázan, volt KGB-tisztek is előfordultak, és hatását tekintve gyakorlatilag az elnöki biztonsági szervezettel konkurált. Ez utóbbi egyik volt vezetője, Korzsakov tábornok írja könyvében, hogy Jelcin egyszer ebéd közben nem bírta tovább, és ezekkel a szavakkal fordult hozzá és a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) vezetőjéhez, Barszukovhoz: „Nem tudtok elbánni holmi Guszinszkijjel?! Mit művel ez az ember?! Miért utazgat mindenfelé?! Mindenki panaszkodik rá, a család is. Hányszor megtörtént, hogy Tánya vagy Anasztaszja (Jelcin lánya és felesége - a szerk.) útközben kénytelenek voltak várakozni, mert lezárták előttük a forgalmat Guszinszkij miatt. Az az NTV meg teljesen elengedte magát, és nagyon szemtelenül viselkedik. Csináljatok már valamit!”
Ezután került sor Jelcin és Guszinszkij biztonsági szervezetének utcai összetűzésére, melyben előbbiek győztek, két ellenfelet arccal a hóba fektetve. A Kreml ilyen módon mutatta ki első ízben a Média Moszt vezetőjének, meg hát mindenki másnak is, hogy ki is az úr az országban.
Miután Putyin lett az elnök, ez év májusában a Média Moszt irodáját különleges alakulatok tagjai rohanták le, és elkobozták a cég dokumentumait. Júliusban Guszinszkijt behívták a főügyészségre kihallgatásra, majd ott helyben le is tartóztatták. Néhány napot börtönben töltött. Putyin elnök ekkor éppen európai körúton volt, és könnyen nyilatkozott, hogy erről a dologról semmit nem tud. Az oroszok többsége, úgy tűnik, nem hitte el ezt neki.
Oroszországban közismert, hogy sem a rendőrség, sem az FSZB, sem az ügyészség egy lépést sem tesz felső utasítás nélkül. Kirobbant a botrány, Guszinszkijt kiengedték, azonban világossá vált, hogy a hatalom sem vesztegette hiába az idejét, amíg ő zárkában volt. Kiderült, hogy ott bent aláírattak vele egy olyan dokumentumot, melynek értelmében beleegyezik az NTV tévécsatorna fő részvénycsomagjának átengedésébe egy még hatalmasabb és még gazdagabb orosz társaság, a Gazprom javára. (Hetek 2000. szeptember 23., ) A hivatalos magyarázat szerint erre Guszinszkij 211 millió dollárra rúgó adósságának törlesztéseképpen kerül sor. A következő botrány akkor robbant ki, mikor a Gazprom kijelentette, hogy Guszinszkij nem hajlandó beteljesíteni az ígéretét, és nem adja el részvényeit. Az oligarcha erre azt felelte akkor, hogy az aláírásra kényszerítették. Az NTV riporterei rögtön arról kezdtek el beszélni, hogy az állam és jogvédő szervezetei a zsarolásig süllyedtek: erőszakkal elveszik mások tulajdonát, ráadásul ennek oka egyáltalán nem gazdasági, hanem politikai. Továbbá azt is, hogy a Média Moszt adóssága csak ürügy arra, hogy a Kreml az NTV-t és más Guszinszkij fennhatósága alá tartozó médiát a maga ellenőrzése alá vonja; hogy ez gyakorlatilag a szólásszabadság megtiprása Oroszországban - azaz ugyanazt mondják, amit a Guszinszkij letartóztatásával kapcsolatos botrány idején, júliusban.
Azonban Guszinszkij kijelentése, hogy választás elé állították - vagy a részvények eladása és szabadság, vagy börtön - már egész más színezetet kölcsönöz a dolognak. Szeptember 21-én az orosz főügyész bejelentette, hogy elkezdődik a per Vlagyimir Guszinszkij ellen, pénzmosás vádjával. Bár régebben is megpróbálták elítélni Guszinszkijt engedély nélküli fegyverviselés miatt, akkor ügyvédeinek sikerült bebizonyítaniuk, hogy a pisztolyt jutalomként kapta, méghozzá állami szervektől. Már azt is kihirdették, hogy a végrehajtók elkoboztak bizonyos, a Média Moszt társaság tulajdonában lévő értékpapírokat: ez egyszer az állam még határozottabban fellép ellene. Most az eddigieknél is inkább törekszik bebizonyítani, hogy a Kremlnek mindehhez semmi köze. A kormánypárti Rosszijszkaja Gazeta egyenesen azzal vádolja Guszinszkijt, hogy előre kidolgozott egy tervet, melynek célja az ország politikai vezetésének konfliktusba vonása. A cikk szerint itt két magáncég, a Média Moszt és a Gazprom közti konfliktusról van szó, amelyet valamiért az „állam ármánykodásával” magyaráznak. De hát hogy jön ide az állam? - csodálkozik a kormánypárti lap.
Az oroszországi szólásszabadság mellett szót emelt Mihail Gorbacsov is. Az exelnök mellesleg jelenleg az NTV Társadalmi Tanácsának elnöke. Gorbacsov a héten találkozott Putyinnal a Kremlben. Az eseményt követően az új orosz elnök sajtófőnök azt mondta: „Vlagyimir Putyin elsősorban egy igazi, gazdasági értelemben önálló médiára szavaz, mely annyira szükséges az orosz szólásszabadsághoz.” Putyin azt is mondta Gorbacsovnak úgy véli, nem helyes beavatkozni a Média Moszt Holding és a Gazprom közti viszályba. Ilyen módon a vezető hatalom nyilván távol akar maradni a botránytól. Azonban éles szemű politikai megfigyelők nem tudták nem észrevenni, hogy e nyáron a Gazprom a Kreml közvetlen fennhatósága alá került, miután a vezérigazgatói széket a sok éven át ott ülő Rem Vjahirev helyett Putyin elnöki hivatalának egyik vezetőhelyettese foglalta el. Az is szembetűnő, hogy „a két magáncég” vitájában olyan, Kremltől függő emberek is részt vesznek, mint a sajtóminiszter Leszin és Alfred Koch, az Állami Vagyonügynökség vezetője. Ez utóbbi ellen szintén vádat emeltek, az ügyet azonban 1999 végén lezárták. Jelenleg Koch vezeti a Gazprom berkeiben alakult Gazprom-Média nevű szervezetet, amelybe várakozásaik szerint az NTV-csatorna részvényei kerültek volna.
A politikai megfigyelők pedig nehezen szabadulnak attól a gondolattól, mely szerint: „Csak nem azért lett lezárva Alfred Koch ügye, mert megígérte, hogy harcolni fog az NTV-részvényekért?” Elképzelhető, hogy az állam valóban ilyen módszereket választott céljainak elérésére, amelyekről Guszinszkij tett említést, és amelyeket körülbelül így lehet értelmezni: „Ha szabadlábon akarsz maradni, csináld azt, amit mondanak, és ne keverd bele az államot a balhéba.”