Márer György, New York
Három menet a döntőig

Hosszú és szinte késhegyre menő viták után a két elnökjelölt - a republikánus George W. Bush és a demokrata Al Gore - végre megegyezésre jutott, amely szerint októberben három, országosan közvetített televíziós vitára kerül sor közöttük. A nyilvános szócsatáknak, vagy ha úgy tetszik, politikai össztüzeknek immár négy évtizedes hagyományuk van az Egyesült Államokban.

A Massachusetts Egyetem bejárata Bostonban. Itt lesz az első tévévita     Fotó: Reuters

A tévéviták az 1960-as elnökválasztási kampány alatt jelentek meg, amikor Richard M. Nixon és John F. Kennedy mérte össze erejét. Vitájukat óriási érdeklődés előzte meg, így valamennyi nagy TV-hálózat az országos közvetítés mellett döntött.
Kezdetben az ellenlábasok szóváltásai a szónoki emelvényeken zajlottak - ilyen alkalmakkor azonban csak korlátozott számú helyi hallgatóság jelenhetett meg. A jelölteknek akkoriban bizony rengeteget kellett utazniuk, ha nézeteiket az ország minden részében ki akarták fejteni a választópolgárok előtt. Ez nemcsak rengeteg fáradságot és költséget, de szinte korlátlan időt is igényelt, ami pedig nem állt rendelkezésükre. Ha tekintetbe vesszük a hatalmas távolságokat, akkor nyilvánvaló, hogy egyes területek polgárai még csak nem is látták azokat, akiket a Fehér Házba küldtek.
A jelöltek számára nem könynyű feladat a tévévita: alaposan fel kell készülniük, hiszen számos olyan tárgykör merülhet fel, amely meglepetésként érheti őket, különösen, ha nem csak kijelölt riporterek tehetnek fel kérdéseket, hanem a stúdió hallgatósága is. George W. Bush már május óta készül a tévévitákra - jobban mondva próbákat tart, amelyeken Judd Gregg, New Hampshire állam szenátora játssza Al Gore szerepét. Az egyik gyakorlaton még ruhapróbára is sor kerül majd, mégpedig este kilenckor - a szócsaták általában ekkor kezdődnek. Erre azért van szükség, hogy a korán kelő és már fél tízkor nyugovóra térő Bush hozzászokjon a késői fennmaradáshoz. Al Gore mindössze másfél héttel ezelőtt tartotta első próbáját. Az alelnököt eleinte nem tartották túl nagyra ebben a műfajban, de talán épp ez vált hasznára, hiszen közben csiszolódott, és jelenleg őt tekintik az első helyezettnek. Gore 1996-ban a Jack Kemp ellen vívott szócsata előtt még azt is megkövetelte, hogy a termet az előcsarnok hőmérsékletére hűtsék le, és számítsák be a közönség testmelegének hatását is.
Az idősebb Bush, amikor kiállt szópárbajra Michael Dukakis demokrata jelölttel szemben, kétségbe vonta ellenfele hazafias érzelmeit, azzal a kijelentéssel, hogy „nem kérdőjelezem meg honfiúi magatartását.” Ki tudja, talán épp ez volt a belépője a Fehér Házba. Vagy menjünk viszsza még egy kicsit az időben: a demokrata Walter Mondale a republikánus Ronald Reagan korát kifogásolta. „Értem - válaszolta Reagan -, de én nem fogom politikai okokból kihasználni ellenfelem fiatalságát és gyakorlatlanságát.” A siker nem maradt el: a szóban forgó jelölt nemcsak lakója lett az államfői palotának, de két hivatali időszakot is eltöltött az elnöki székben. Valószínűleg John F. Kennedy is egyetlen mondatával ütötte ki a nyeregből ellenfelét, Richard M. Nixont az első elnöki tévévita alkalmával. A mondat így hangzott: „Ma este belpolitikai kérdéseket vitatunk meg, de nem szeretném, ha … bármiféle célzás esnék arról, hogy ezek közvetlenül nem foglalják magukban a fennmaradásért folytatott küzdelmünket Hruscsovval.”
Négy évtized telt el a kijelentés óta, de még mindig folyik a vita: vajon van-e értelme a politikai szóharcoknak. Ezek a viták voltaképpen csak annak a rétegnek a meggyőzését szolgálják, amely még nem döntötte el, kire adja majd le a voksát - sokszor azonban éppen az ő szavazataik döntik el a győzelem sorsát. A jelenlegi helyzetben Al Gore tartja kezében a vezetést. Nem lenne persze okos, ha elbízná magát, és alábecsülné ellenfelét. George W. Bush éllovasból a második helyre szorult, de senki sem csodálkozna, ha behozná hátrányát, és ismét az élre csörtetne. A kérdés az, miként tudják majd a jelöltek érvényesíteni programjaik elfogadhatóságát a rövidesen sorra kerülő tévéviták folyamán, s mennyire lesznek képesek meggyőzni igazukról a választókat. No de október 17-től november 7-ig még három hét marad hátra, és addig is tovább folyik a vita, hogy van-e értelme ezeknek a vitáknak.