Papp Levente
Prágai ostrom

Kérdéses, hogy egyáltalán eredményesnek nevezhető-e az osztályharc legújabb formája. Mindenesetre az antiglobalisták keménymagjának jelszava, miszerint „Prága is legyen olyan, mint Seattle”, beteljesedett a cseh fővárosban. A Világbank és az IMF (Nemzetközi Valutaalap) minapi ülésén ugyanis 15 ezer demonstráló és 11 ezer rendőr vívott utcai csatát. A két fél szándékai helylyel-közzel azonosak, a párbeszéd mikéntjét azonban közel egy éve nem találják.

Vandálok igazságosztó szerepben. Nincs válasz    Fotó: Reuters

Mi tagadás, mindkét oldal kitett magáért, a globalizmus negatív hatásai ellen tüntetők kövekkel és Molotov-koktélokkal szórták meg a patinás cseh belvárost, a rendőrök pedig vízágyúval, gumibotokkal válaszoltak, és igen sok civil ruhás rendőrt is bevetettek, akik pofonokkal és rúgásokkal terelték a letartóztatott tüntetőket a szállítójárművek felé. A prágai ostrom után 520 személyt (ebből 127 külföldit, többek között hét magyar aktivistát is) letartóztattak hatóság elleni erőszak vádjával. A legvadabbak az olasz, a spanyol és a német csoportok voltak. A tüntetéseket szervező Gazdasági Globalizáció Elleni Kezdeményezés, az INPEG a legkülönfélébb diák-, anarchista, kommunista, emberi jogi és környezetvédő mozgalmak rögtönzött tömörülése. A demonstrálók meglehetősen szervezetlenek: sok platformból állnak, nincs sem vezetőjük, sem szószólójuk, s így nem is tudnak párbeszédet kezdeményezni a globalizmus képviselőivel, azaz esélytelenek arra, hogy változásokat érjenek el. (Elérték ugyanakkor, hogy elterelték a sajtó figyelmét, hiszen inkább a rendbontásokról, mint a tanácskozás témáiról tudósítottak.) Nem beszélhetünk egységes fellépésről sem, Viktor Piorecky, az INPEG szóvivője elhatárolta magát az erőszakos fellépésektől és a vandalizmustól: „Ezek egyedi esetek, a tüntetők alig egy százaléka vetemedett vandalizmusra. A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank viszont naponta követ el súlyos erőszakot a világon, és naponta számos emberéletet lehet a számlájukra írni.”
Eközben a rendőrkordon másik oldalán a csúcstalálkozó keretein belül szinte ugyanazokat a szlogeneket kezdték el hangoztatni, mint az utcán tüntetők. A Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója a megnyitóbeszédében a szegény államok megsegítésére szólította fel a fejlett ipari országokat. Horst Köhler, az IMF vezérigazgatója szerint a szegény nemzetek megsegítése nem a globalizáció befagyasztásával, hanem éppen ellenkezőleg, a világkereskedelmet gátló tényezők felszámolásával válhat lehetővé. Véleménye szerint az ilyen akadályok felének a felszámolása már több száz milliárd dolláros többletjövedelmet eredményezne, amiből jócskán lehetne juttatni az elszegényedett régiók számára. Köhler szerint számos probléma a fejlődő országok anarchikus gazdasági és politikai berendezkedéséből fakad, így támogatásuk csak a korrupció elleni harc és a stabil pénzügyi és jogi rendszerek kiépítésével válna gyakorlatban is kivitelezhetővé.
Az IMF feje ezentúl elmarasztalóan nyilatkozott az igen magas olajárról. Talán ez az a pont, amelyben a barikád mindkét oldalán egyetértenek a résztvevők. James Wolferson, a Világbank elnöke egyenesen jogosnak nevezte a tüntetők által megfogalmazott célokat és tarthatatlannak ítélte a világban növekvő egyenlőtlenségeket, vagyis, hogy a világ népességének csupán 20 százaléka rendelkezik a világgazdaság 80 százaléka felett.