„A kormány gazdaságpolitikája megbukott, a Széchenyi-terv nem jó” -
ostorozza szelíden a polgári koalíciót Rozgonyi Ernő, a MIÉP képviselője, midőn
elfoglalom helyemet a sajtó munkatársainak fenntartott páholyban. Rozgonyi képviselő
beszéde még a délelőtti programból nyúlhat át a délutániba, hiszen negyed kettő
van (p. m.), a programfüzet alapján viszont egykor az azonnali kérdések órája kezdődik.
Kezdődik is azonnal, bár kisebb zökkenőkkel, mert a listán szereplő első két
szocialista képviselő nincs a teremben, így az ő kérdésük bizonytalan időre
halasztódik. Gyimóthy Géza, az ülést vezető alelnök meg is jegyzi, hogy ha ilyen
gyorsan haladunk, mindjárt felsorolja az egész MSZP-frakciót.
Egyes felszólalások élénkséget hoznak a terembe... Fotó: Vörös
Szilárd
„Legyen a Vancsik, ő itt van” - kiabál be fesztelenül Gyürk András
fiataldemokrata képviselő, miközben Tardos Márton (SZDSZ) rejtvényt fejt. (Olasz
iparváros, hat betű.)
Bauer Tamás a miniszterelnökhöz intézne azonnali kérdést „Mit csinált felséged
kettőtől háromig?” címmel, ám „miniszterelnök úr halaszthatatlan közfeladatok
ellátása miatt nincs jelen”, így a kérdésre a helyettesítésére kijelölt államtitkár
válaszolhat - amennyiben a kérdező ezt elfogadja. Nem így történik. (A képviselő
egyébként még tavaly nyújtotta be kérdését, de azóta sem volt módja a
miniszterelnök jelenlétében feltenni azt.) „Nem tudom, mi az a halaszthatatlan közfeladat,
ami miatt Orbán Viktor a vatikáni tárgyalás és az olimpia megtekintése között nem
tudott bejönni még egy órára sem a parlamentbe, én mindenesetre megvárom” -
mondja Bauer, úgyhogy az érdemi vita csak ezután veszi kezdetét.
Lentner Csaba (MIÉP) azonnali kérdést intéz a földművelésügyi és vidékfejlesztési
miniszterhez: „Igaz-e, hogy Torgyán József megállapodást kötött arról, hogy hazájukban
csődbe ment holland mezőgazdasági vállalkozókat telepítenek Magyar-országra?”
Torgyán a rendelkezésére álló két percet alig túllépve kijelenti, hogy „se
holland, se viking telepeseket nem kíván Magyarországra felúsztatni”, majd kissé epésen
hozzáteszi: szokásától eltérően nem köszöni meg a hozzá intézett azonnali kérdést,
mert „aki ilyen zagyvaságoknak felül, az nem túl jól informált.” Lentner nem
hagyja magát, a viszontválaszra kapott egy percben iratcsomót lenget meg, s azt állítja,
ez az a dokumentum, mely a holland telepesek érkezését készíti elő.
Medgyasszay László MDF-es képviselő szintén a holland telepesek ügyében kérdezi
Torgyánt: „Ha igaz volna ez a hír, egy hazaárulással érne fel” - mondja, és
ezzel kezdetét veszi a délután első koalíciós pengeváltása. „Ön nagyon jól
ismeri az én egész életem küzdelmét, tudhatná, hogy nem hagyom a magyar földet
idegen kézre jutni” - kezdi szerény udvariassággal a választ Torgyán, sőt türelméből
még arra is futja, hogy megkérje képviselőtársait, legalább kormányoldalról ne
gerjeszszenek rágalmakat. Már-már azt gondolom, itt el is hal az ügy, amikor Torgyán
váratlanul ellentámadásba lendül: „Medgyasszay László azért dobta be a holland
telepítés blöfföt, mert nem lehetett a Nemzeti Földalap igazgatója, ugyanis a
kisgazdapárt ezt nem támogatta” - leplezi le koalíciós polgártársát, aki a
miniszteri válasz tartalmáról az újságíróktól értesül, mivel Torgyán beszéde
alatt elhagyja a termet. „Azt mondta, hogy bosszúból dobtad be a hollandokat, mert nem
lehetsz igazgató” - magyarázza a folyosón a Népszabadság tudósítója az újságírók
gyűrűjében álló Medgyasszaynak, aki elsőre föl sem fogja a mondat értelmét.
„…Most jutott el a tudatomig, hogy mit is mondott… ilyen elképesztő rágalomra
nincs mit reagálni” - mondja az újságíróknak. „Ilyen a Józsi, de nem tudja,
hogy kivel kezdett: egy higgadt, nyugodt erővel… de ezt ne írjátok meg” - zárja
le a beszélgetést Medgyasszay, és arcáról még nem tűnt el a döbbenet.
Aztán jönnek újra a néhéz percek... Fotó: Vörös Szilárd
A terembe visszatérve az alapzaj jelentős növekedését észlelem. Három óra körül
befut Szabó Attila független képviselő, terjedőben lévő becenevén a „Csopaki Rém”
is, aki még fideszes korában inzultálta egy balatoni közért vásárlóit, ami miatt a
napokban ítélték 100 ezer forint pénzbírságra. Különösebben nem tűnik levertnek,
mint ahogy a mosolygós Várhegyi Attila sem, akinek a héten vette folytatását büntetőpere.
„Megkérem a képviselőket, hogy méhkas helyett próbáljanak megfelelő körülményeket
biztosítani a felszólalásokhoz” - mondja pulpitusáról Gyimóthy, mert Barkóczy
Gellért kisgazda politikus azonnali kérdése során a képviselők pártállásra való
tekintet nélkül feltűnően nagy számban hagyják el a termet. (Barkóczy képviselő
egyébként egy Somogy megyei általános iskola tanulói ügyében emel szót, legalábbis
azokéban, akiket valakik csúnyán megtévesztettek a hittanóra helyszínét illetően,
s akik e galád akció miatt lecsúsztak az aznapi „szentleckéről”.)
A még mindig a teremben tartózkodó képviselőket két csoportra oszthatjuk: az egyikbe
azok tartoznak, akik mind hangosabban beszélgetnek - Torgyán kedélyesen diskurál Gál
Zoltánnal, Vancsik barátságosan hátba veregeti a padja felett áthajoló képviselőtársát
-, a másik csoport tagjai újságot olvasnak. (Információéhségük kielégítését
jelentősen segítik a folyosón elhelyezett napi- és hetilapok, melyekhez a költségcsökkentés
jegyében ingyen juthatnak hozzá.)
Az interpellációk következnek, melyek leglényegesebb eltérése az azonnali kérdésektől
abban áll, hogy amennyiben az interpelláló képviselő nem fogadja el a miniszteri vagy
államtitkári választ, úgy arról a parlament szavaz.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt politikusai az interpellációk területén is képesek
voltak újítani. Kitalálták a kormánypárti interpellációt, mely nagyjából a következő
koreográfia szerint zajlik: kormánypárti képviselő valamilyen mulasztásra hívja fel
saját minisztere figyelmét, és kíváncsian várja a választ. Illetékes miniszter válaszában
kijelenti, számára is ismert az említett probléma, azt felháborítónak és
tarthatatlannak tartja, ugyanakkor el kell mondania, hogy a problémát az előző kormány
szakszerűtlensége, mulasztása stb. okozta, de a polgári kormány mindent megtesz az elődök
okozta hibák kijavítására. Interpelláló kormánypárti képviselő egyperces
viszontválaszában mély megdöbbenésének ad hangot a miniszteri válaszból számára
most világossá vált helyzet miatt, s elítéli az előző kormány szakszerűtlenségét,
mulasztásait stb. Végül csak abbéli reményének éledezésére való tekintettel
fogadja el a választ, hogy a polgári kormány végre kezébe veszi az adott ügy megoldását,
s ez a tény már önmagában is a megoldás kulcsa.
Ha azt vesszük, hogy egy-egy ilyen kérdés-válasz-viszontválasz időtartama minimum tíz
perc, s ilyen tíz percekből egy nap alatt többet is könnyedén össze lehet hozni, továbbá
hogy mindezt a tévé és a rádió élő, egyenes adásban közvetíti, s a fizetett
politikai hirdetésekkel szemben a közvetítés a pártok számára ingyenes - nos,
mindezt figyelembe véve, az ötlet nem rossz. Sőt.
Persze hallhatunk ellenzéki interpellációt is - már amennyiben a bekiabálások nem
nyomják el a mondandót -, most éppen Kovács Kálmán szabaddemokrata képviselő kérdez.
(Aki válaszol: Varga Mihály pénzügyminisztériumi államtitkár.) Kovács azt
firtatja, miért éppen a Vegyépszer és a Betonút Rt. kapta az M3 autópálya Polgárig
vivő szakaszának építési jogát, amikor nevezett cégek egyetlen méter autópályát
nem építettek, nincs gépparkjuk, nincsenek szakembereik, és nincs tőkéjük. („A képviselőknek
jogában áll a hőbörgés is” - reagál Kovács az interpellációja során felhangzó
fideszes bekiabálásokra.)
Varga államtitkár válaszol: reméli, az ellenzéknek nem azzal van problémája, hogy
magyar cégek kapták az autópálya-építés jogát; a nevezett cégeknél olyan
szakemberek dolgoznak, akik legalább kétéves autópálya-építési gyakorlattal
rendelkeznek, mindezen felül a Vegyépszer nagy tapasztalatra tett szert egy tengizi építkezés
során. (A hitelesség kedvéért említsük itt meg, hogy Tengizben nem autópályát, még
csak nem is utat épített a Vegy-épszer.) Varga válaszára taps a kormánypárti frakciókban.
Kovács Kálmán nem, a koalíciós többség viszont elfogadja az államtitkári választ.
Ki kell mennem a büfébe, s nem is bánom meg, hogy kimegyek. (Utam a szent korona
mellett vezet el, s az üvegvitrin mellett álló, kivont kardú koronaőr szabályosan
megijeszt, amikor megvakarja az orrát, addig ugyanis olyan mozdulatlan volt, mint egy
viaszbáb madame Tusseaud panoptikumából.) Szóval, büfé: első osztályú ételek,
harmadosztályú árak, gyors kiszolgálás, tévé. A nyüzsgő képviselők sokaságán
kívül csak azon lepődöm meg, hogy van olyan állami munkahely e gyönyörű hazában,
ahol munkaidőben kapható bor, sör és égetett szeszesitalok egész sora. (Honatyáink
tehát nem csak az ülésteremben dönthetnek. Egy kis lépés az embernek, egy hosszúlépés
a képviselőnek.) „Én vörösboros vagyok, de ez a chardonnay k… jó volt” - jön
ki a belső teremből egy kipirult arcú politikus, és a nevezett évjáratot jó szívvel
ajánlja képviselőtársának.
De térjünk vissza a terembe! A képviselők növekvő száma jelzi, lassan a fontos
szavazások következnek. Az első ilyen a délutáni Torgyán-Medgyasszay asszó
folytatása: Medgyasszay a kormány kérésére elkészítette a Nemzeti Földalapról szóló
törvény tervezetét, a képviselőknek arról kell dönteniük, tárgysorozatba veszik-e
a tervezetet, azaz, hogy egyáltalában akarnak-e tárgyalni róla. A szavazás előtt a
frakciók egy-egy tagja kifejti pártja álláspontját. A Fidesz szónoka méltatja és
megköszöni Medgyasszay munkáját, majd közli: nem támogatják a tárgysorozatba vételt.
Meglepő - az kevésbé, hogy a kisgazdák sem. Az SZDSZ szónoka kijelenti: a mostani
kormányt megelőző nyolc évben nem volt arra példa, hogy egy-egy tervezetet legalább
a megvitatás szintjéig ne engedtek volna eljutni, ezért pártja most is támogatja a tárgysorozatba
vételt. Jön a szavazás, a frakciók egy-egy tagja hangosan bemondja, melyik gombot kell
megnyomni (nyilván azok kedvéért, akik aludtak, olvastak, nem értették meg a vita lényegét,
vagy csak az utolsó pillanatokban értek vissza a büféből). Az MSZP, az SZDSZ, az MDF
és a MIÉP együtt szavazva lenyomja a Fidesz-kisgazda tengelyt. A fórumos képviselők
majd kiugranak a bőrükből, egymás kezét szorongatják örömükben.
A negatív indulatok az „úgynevezett olajügyekről” szóló szavazás során lepik
el a plenáris ülés résztvevőit. A szocialista Nagy Sándor módosító indítványával
azt akarja elérni, hogy a parlament ne fogadja el a Fidesz indítványát, mely szerint
az olajügyekért a Németh- és a Horn-kormány a felelős. Nagy szerint a fideszes
javaslat köszönő viszonyban sincs azzal, amit Pintér Sándor mondott a rendkívüli ülésen,
ennek ellenére nem tartja kizártnak, hogy a kormánytöbbség megszavazza azt. „Nem
baj, ha az országnak rossz, csak az ellenzék ne kerüljön jó színbe.” Nagy szerint
a Fidesz azért akarja villámgyorsan lezárni az olajbizottság munkáját, mert az elmúlt
napokban fordulat állt be az ügyben: Homoki János kisgazda államtitkár, valamint Tóth
Béla Fidesz-közelinek tartott vállalkozó révén a kormánypártok érintettsége is
felmerült. „Hazudsz!” - üvölti be egy fiataldemokrata képviselő olyan hangerővel,
hogy még a mikrofonba beszélő Nagy hangját is elnyomja. „Csak a szokásos kocsmai
hangulat” - reagál röviden a felszólaló, de a fideszes sem hagyja magát: „Szemérmetlen,
és Máté László?” - kiabál lankadatlan hangerővel, miközben a szónok beszéde
végére ér. A szavazás a kormány újabb vereségével ér véget: a parlament 161:148
arányban, 12 tartózkodás mellett nem szavazza meg az előző kormányokat vita és
bizonyítékok nélkül elmarasztaló indítványt.
Statisztikai adatok szerint a parlament bizalmi indexe az elmúlt tíz évben rohamosan csökkent.
Ki érti ezt?