Szlazsánszky Ferenc
Egy délután a Tisztelt Házban

„A kormány gazdaságpolitikája megbukott, a Széchenyi-terv nem jó” - ostorozza szelíden a polgári koalíciót Rozgonyi Ernő, a MIÉP képviselője, midőn elfoglalom helyemet a sajtó munkatársainak fenntartott páholyban. Rozgonyi képviselő beszéde még a délelőtti programból nyúlhat át a délutániba, hiszen negyed kettő van (p. m.), a programfüzet alapján viszont egykor az azonnali kérdések órája kezdődik. Kezdődik is azonnal, bár kisebb zökkenőkkel, mert a listán szereplő első két szocialista képviselő nincs a teremben, így az ő kérdésük bizonytalan időre halasztódik. Gyimóthy Géza, az ülést vezető alelnök meg is jegyzi, hogy ha ilyen gyorsan haladunk, mindjárt felsorolja az egész MSZP-frakciót.

Egyes felszólalások élénkséget hoznak a terembe...    Fotó: Vörös Szilárd

„Legyen a Vancsik, ő itt van” - kiabál be fesztelenül Gyürk András fiataldemokrata képviselő, miközben Tardos Márton (SZDSZ) rejtvényt fejt. (Olasz iparváros, hat betű.)
Bauer Tamás a miniszterelnökhöz intézne azonnali kérdést „Mit csinált felséged kettőtől háromig?” címmel, ám „miniszterelnök úr halaszthatatlan közfeladatok ellátása miatt nincs jelen”, így a kérdésre a helyettesítésére kijelölt államtitkár válaszolhat - amennyiben a kérdező ezt elfogadja. Nem így történik. (A képviselő egyébként még tavaly nyújtotta be kérdését, de azóta sem volt módja a miniszterelnök jelenlétében feltenni azt.) „Nem tudom, mi az a halaszthatatlan közfeladat, ami miatt Orbán Viktor a vatikáni tárgyalás és az olimpia megtekintése között nem tudott bejönni még egy órára sem a parlamentbe, én mindenesetre megvárom” - mondja Bauer, úgyhogy az érdemi vita csak ezután veszi kezdetét.
Lentner Csaba (MIÉP) azonnali kérdést intéz a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez: „Igaz-e, hogy Torgyán József megállapodást kötött arról, hogy hazájukban csődbe ment holland mezőgazdasági vállalkozókat telepítenek Magyar-országra?”
Torgyán a rendelkezésére álló két percet alig túllépve kijelenti, hogy „se holland, se viking telepeseket nem kíván Magyarországra felúsztatni”, majd kissé epésen hozzáteszi: szokásától eltérően nem köszöni meg a hozzá intézett azonnali kérdést, mert „aki ilyen zagyvaságoknak felül, az nem túl jól informált.” Lentner nem hagyja magát, a viszontválaszra kapott egy percben iratcsomót lenget meg, s azt állítja, ez az a dokumentum, mely a holland telepesek érkezését készíti elő.
Medgyasszay László MDF-es képviselő szintén a holland telepesek ügyében kérdezi Torgyánt: „Ha igaz volna ez a hír, egy hazaárulással érne fel” - mondja, és ezzel kezdetét veszi a délután első koalíciós pengeváltása. „Ön nagyon jól ismeri az én egész életem küzdelmét, tudhatná, hogy nem hagyom a magyar földet idegen kézre jutni” - kezdi szerény udvariassággal a választ Torgyán, sőt türelméből még arra is futja, hogy megkérje képviselőtársait, legalább kormányoldalról ne gerjeszszenek rágalmakat. Már-már azt gondolom, itt el is hal az ügy, amikor Torgyán váratlanul ellentámadásba lendül: „Medgyasszay László azért dobta be a holland telepítés blöfföt, mert nem lehetett a Nemzeti Földalap igazgatója, ugyanis a kisgazdapárt ezt nem támogatta” - leplezi le koalíciós polgártársát, aki a miniszteri válasz tartalmáról az újságíróktól értesül, mivel Torgyán beszéde alatt elhagyja a termet. „Azt mondta, hogy bosszúból dobtad be a hollandokat, mert nem lehetsz igazgató” - magyarázza a folyosón a Népszabadság tudósítója az újságírók gyűrűjében álló Medgyasszaynak, aki elsőre föl sem fogja a mondat értelmét. „…Most jutott el a tudatomig, hogy mit is mondott… ilyen elképesztő rágalomra nincs mit reagálni” - mondja az újságíróknak. „Ilyen a Józsi, de nem tudja, hogy kivel kezdett: egy higgadt, nyugodt erővel… de ezt ne írjátok meg” - zárja le a beszélgetést Medgyasszay, és arcáról még nem tűnt el a döbbenet.

Aztán jönnek újra a néhéz percek...    Fotó: Vörös Szilárd

A terembe visszatérve az alapzaj jelentős növekedését észlelem. Három óra körül befut Szabó Attila független képviselő, terjedőben lévő becenevén a „Csopaki Rém” is, aki még fideszes korában inzultálta egy balatoni közért vásárlóit, ami miatt a napokban ítélték 100 ezer forint pénzbírságra. Különösebben nem tűnik levertnek, mint ahogy a mosolygós Várhegyi Attila sem, akinek a héten vette folytatását büntetőpere.
„Megkérem a képviselőket, hogy méhkas helyett próbáljanak megfelelő körülményeket biztosítani a felszólalásokhoz” - mondja pulpitusáról Gyimóthy, mert Barkóczy Gellért kisgazda politikus azonnali kérdése során a képviselők pártállásra való tekintet nélkül feltűnően nagy számban hagyják el a termet. (Barkóczy képviselő egyébként egy Somogy megyei általános iskola tanulói ügyében emel szót, legalábbis azokéban, akiket valakik csúnyán megtévesztettek a hittanóra helyszínét illetően, s akik e galád akció miatt lecsúsztak az aznapi „szentleckéről”.)
A még mindig a teremben tartózkodó képviselőket két csoportra oszthatjuk: az egyikbe azok tartoznak, akik mind hangosabban beszélgetnek - Torgyán kedélyesen diskurál Gál Zoltánnal, Vancsik barátságosan hátba veregeti a padja felett áthajoló képviselőtársát -, a másik csoport tagjai újságot olvasnak. (Információéhségük kielégítését jelentősen segítik a folyosón elhelyezett napi- és hetilapok, melyekhez a költségcsökkentés jegyében ingyen juthatnak hozzá.)
Az interpellációk következnek, melyek leglényegesebb eltérése az azonnali kérdésektől abban áll, hogy amennyiben az interpelláló képviselő nem fogadja el a miniszteri vagy államtitkári választ, úgy arról a parlament szavaz.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt politikusai az interpellációk területén is képesek voltak újítani. Kitalálták a kormánypárti interpellációt, mely nagyjából a következő koreográfia szerint zajlik: kormánypárti képviselő valamilyen mulasztásra hívja fel saját minisztere figyelmét, és kíváncsian várja a választ. Illetékes miniszter válaszában kijelenti, számára is ismert az említett probléma, azt felháborítónak és tarthatatlannak tartja, ugyanakkor el kell mondania, hogy a problémát az előző kormány szakszerűtlensége, mulasztása stb. okozta, de a polgári kormány mindent megtesz az elődök okozta hibák kijavítására. Interpelláló kormánypárti képviselő egyperces viszontválaszában mély megdöbbenésének ad hangot a miniszteri válaszból számára most világossá vált helyzet miatt, s elítéli az előző kormány szakszerűtlenségét, mulasztásait stb. Végül csak abbéli reményének éledezésére való tekintettel fogadja el a választ, hogy a polgári kormány végre kezébe veszi az adott ügy megoldását, s ez a tény már önmagában is a megoldás kulcsa.
Ha azt vesszük, hogy egy-egy ilyen kérdés-válasz-viszontválasz időtartama minimum tíz perc, s ilyen tíz percekből egy nap alatt többet is könnyedén össze lehet hozni, továbbá hogy mindezt a tévé és a rádió élő, egyenes adásban közvetíti, s a fizetett politikai hirdetésekkel szemben a közvetítés a pártok számára ingyenes - nos, mindezt figyelembe véve, az ötlet nem rossz. Sőt.
Persze hallhatunk ellenzéki interpellációt is - már amennyiben a bekiabálások nem nyomják el a mondandót -, most éppen Kovács Kálmán szabaddemokrata képviselő kérdez. (Aki válaszol: Varga Mihály pénzügyminisztériumi államtitkár.) Kovács azt firtatja, miért éppen a Vegyépszer és a Betonút Rt. kapta az M3 autópálya Polgárig vivő szakaszának építési jogát, amikor nevezett cégek egyetlen méter autópályát nem építettek, nincs gépparkjuk, nincsenek szakembereik, és nincs tőkéjük. („A képviselőknek jogában áll a hőbörgés is” - reagál Kovács az interpellációja során felhangzó fideszes bekiabálásokra.)
Varga államtitkár válaszol: reméli, az ellenzéknek nem azzal van problémája, hogy magyar cégek kapták az autópálya-építés jogát; a nevezett cégeknél olyan szakemberek dolgoznak, akik legalább kétéves autópálya-építési gyakorlattal rendelkeznek, mindezen felül a Vegyépszer nagy tapasztalatra tett szert egy tengizi építkezés során. (A hitelesség kedvéért említsük itt meg, hogy Tengizben nem autópályát, még csak nem is utat épített a Vegy-épszer.) Varga válaszára taps a kormánypárti frakciókban. Kovács Kálmán nem, a koalíciós többség viszont elfogadja az államtitkári választ.
Ki kell mennem a büfébe, s nem is bánom meg, hogy kimegyek. (Utam a szent korona mellett vezet el, s az üvegvitrin mellett álló, kivont kardú koronaőr szabályosan megijeszt, amikor megvakarja az orrát, addig ugyanis olyan mozdulatlan volt, mint egy viaszbáb madame Tusseaud panoptikumából.) Szóval, büfé: első osztályú ételek, harmadosztályú árak, gyors kiszolgálás, tévé. A nyüzsgő képviselők sokaságán kívül csak azon lepődöm meg, hogy van olyan állami munkahely e gyönyörű hazában, ahol munkaidőben kapható bor, sör és égetett szeszesitalok egész sora. (Honatyáink tehát nem csak az ülésteremben dönthetnek. Egy kis lépés az embernek, egy hosszúlépés a képviselőnek.) „Én vörösboros vagyok, de ez a chardonnay k… jó volt” - jön ki a belső teremből egy kipirult arcú politikus, és a nevezett évjáratot jó szívvel ajánlja képviselőtársának.
De térjünk vissza a terembe! A képviselők növekvő száma jelzi, lassan a fontos szavazások következnek. Az első ilyen a délutáni Torgyán-Medgyasszay asszó folytatása: Medgyasszay a kormány kérésére elkészítette a Nemzeti Földalapról szóló törvény tervezetét, a képviselőknek arról kell dönteniük, tárgysorozatba veszik-e a tervezetet, azaz, hogy egyáltalában akarnak-e tárgyalni róla. A szavazás előtt a frakciók egy-egy tagja kifejti pártja álláspontját. A Fidesz szónoka méltatja és megköszöni Medgyasszay munkáját, majd közli: nem támogatják a tárgysorozatba vételt. Meglepő - az kevésbé, hogy a kisgazdák sem. Az SZDSZ szónoka kijelenti: a mostani kormányt megelőző nyolc évben nem volt arra példa, hogy egy-egy tervezetet legalább a megvitatás szintjéig ne engedtek volna eljutni, ezért pártja most is támogatja a tárgysorozatba vételt. Jön a szavazás, a frakciók egy-egy tagja hangosan bemondja, melyik gombot kell megnyomni (nyilván azok kedvéért, akik aludtak, olvastak, nem értették meg a vita lényegét, vagy csak az utolsó pillanatokban értek vissza a büféből). Az MSZP, az SZDSZ, az MDF és a MIÉP együtt szavazva lenyomja a Fidesz-kisgazda tengelyt. A fórumos képviselők majd kiugranak a bőrükből, egymás kezét szorongatják örömükben.
A negatív indulatok az „úgynevezett olajügyekről” szóló szavazás során lepik el a plenáris ülés résztvevőit. A szocialista Nagy Sándor módosító indítványával azt akarja elérni, hogy a parlament ne fogadja el a Fidesz indítványát, mely szerint az olajügyekért a Németh- és a Horn-kormány a felelős. Nagy szerint a fideszes javaslat köszönő viszonyban sincs azzal, amit Pintér Sándor mondott a rendkívüli ülésen, ennek ellenére nem tartja kizártnak, hogy a kormánytöbbség megszavazza azt. „Nem baj, ha az országnak rossz, csak az ellenzék ne kerüljön jó színbe.” Nagy szerint a Fidesz azért akarja villámgyorsan lezárni az olajbizottság munkáját, mert az elmúlt napokban fordulat állt be az ügyben: Homoki János kisgazda államtitkár, valamint Tóth Béla Fidesz-közelinek tartott vállalkozó révén a kormánypártok érintettsége is felmerült. „Hazudsz!” - üvölti be egy fiataldemokrata képviselő olyan hangerővel, hogy még a mikrofonba beszélő Nagy hangját is elnyomja. „Csak a szokásos kocsmai hangulat” - reagál röviden a felszólaló, de a fideszes sem hagyja magát: „Szemérmetlen, és Máté László?” - kiabál lankadatlan hangerővel, miközben a szónok beszéde végére ér. A szavazás a kormány újabb vereségével ér véget: a parlament 161:148 arányban, 12 tartózkodás mellett nem szavazza meg az előző kormányokat vita és bizonyítékok nélkül elmarasztaló indítványt.
Statisztikai adatok szerint a parlament bizalmi indexe az elmúlt tíz évben rohamosan csökkent. Ki érti ezt?