Múlt hét pénteken elhunyt Szabó Miklós történész, politikus, lapunk publicistája.
Rendhagyó alakja volt szakmájának és a magyar közéletnek, hiszen egyetlen történelmi
monográfiát sem jelentetett meg, tanárként is csupán az utóbbi néhány évben tanított
egyetemen, mégis az elmúlt évtizedek magyar közgondolkodását leginkább befolyásoló,
legintenzívebben formáló személyiségek közé tartozott.
Szabadelvű politikai gondolkodóként a nyolcvanas években részt vett az értelmiségi
ellenzék tevékenységében, alkalmi előadásokat tartott egyetemi kollégiumokban,
szamizdat kiadványokba írt. A rendszerváltás után nyolc éven át az SZDSZ országgyűlési
képviselője volt, politikusként és publicistaként egyaránt a Horthy-rezsim feudális
hagyatékának újjáéledésével szállt szembe. Rövidebb írásait összegyűjtő két
kötete: „Politikai kultúra Magyar-országon 1896-1986”, valamint „Múmiák öröksége”.
A Hetekben az utóbbi három évben mintegy két tucat elemzése, tanulmánya jelent meg,
melyek elsősorban a magyar történelem terhes örökségeivel foglalkoztak István királytól
a Szentkorona-tanon és Mohácson, valamint a Horthy-korszak valláspolitikáján át a Kádár-rendszer
örökségéig (A szellem hatalma és a hatalom szelleme, A royalista köztársaság, A
kisajátíthatatlan ünnep, Nagyhatalmi célok és premodern értékek, Jellem és történelem,
A második Mohács stb.).
Előadója volt a lapunk által szervezett Vallásszabadság, társadalom és hatalom című
nemzetközi tudományos konferenciának, szigorúan elvi szinten kiállt a vallásszabadság
ügye mellett, a szélsőjobboldali sajtó ezért intenzíven támadta. Utánozhatatlan
elemzései, fanyar iróniája tették sajátossá stílusát. Lapunk számára egyaránt
érzékeny veszteség visszahúzódó személyiségének és nagyszerű írásainak hiánya.
(Erdei L. Tamás)