Bárdos Róbert
U 571

Öt év sok idő. Ennyit kellett várnia a nézőközönségnek az újabb tengeralattjárók felbukkanásáig. Azonban kétségkívül megérte. Jonathan Mostow filmje, az U-571 nem véletlenül vezette két hétig az amerikai toplistát, megdöntve ezzel a hasonló témájú alkotások eddigi bevételét.

Nagy múltú történet    Fotó: Somorjai

Szinte egy kézen meg lehet számolni azokat a jelentősebb próbálkozásokat, amelyek sikerrel vitték mozivászonra a tengeralattjárós történeteket. Időben visszafelé haladva Tony Scott filmjét, Az utolsó esélyt (1995) érdemes megemlíteni. Gene Hackman és Denzel Washington parádés játéka egy elképzelt szituációt tár elénk, melyben orosz lázadók vették át az uralmat az orosz atomrakéták bázisa felett. Az amerikai Alabama nukleáris tengeralattjárón az elromlott rádió miatt nem tudják, mi a végső parancs: lőjenek vagy ne?
A sorban következő, Vadászat a Vörös Októberre (1990) még a Szovjetunió felbomlása előtt készült, Sean Connery és Alec Baldwin főszereplésével. Ebben a litván származású kapitány, Marko Ramius disszidálni akar a legújabb atom-tengeralattjáróval, de mind a szovjetek, mind az amerikaiak üldözőbe veszik.
Az alapfilm azonban, ami nélkül sosem lesz teljes a felsorolás: Wolfgang Petersen Das Boot című, 1982-ben készült remekműve. Az Egyesült Államokban óriási meglepetést okozó, hat Oscar-díjra jelölt mozi ma már klaszszikusnak számít. A maga idejében ez az alkotás a feszültségteremtés terén is újat hozott azzal, hogy a lélektani síkra koncentrált. Az 1941-ben játszódó film német szemszögből tárja elénk a második világháború tenger alatti világát. Mindezt azért is érdemes megemlíteni, mert a Das Boot látványtervezőjét szerződtették aztán az U-571-hez.
Ezek után az sem meglepő, hogy sok hasonlóság van a két film között. Az U-571 története 1942-ben játszódik, amikor a németek továbbfejlesztették az úgynevezett Enigma-rendszert - ez egy szigorúan titkos rejtjelező volt -, és mintegy kilenc hónapig a német kódok feltörhetetlenné váltak a szövetségesek számára. Ekkor indította el Hitler a Dobpergés-hadműveletet is, amely egy mindent elsöprő tengeralattjáró-támadás volt az Egyesült Államok keleti tengerpartja ellen. Mostow mint író, úgy szerkesztette meg a film cselekményét, hogy benne van a Brit Királyi Haditengerészet 1941. májusi, illetve 1942. októberi akciója, valamint az Egyesült Államok 1944. júniusi fogása, melyek során zsákmányoltak egy-egy Enigma-berendezést az U-110-ről, az U-559-ről, illetve az U-505-ről. A hitelesség érdekében a forgatókönyvíró számos második világháborús szakértővel konzultált, többek között David Balme-mal, azzal a bátor brit tiszttel, akinek a parancsnoksága alatt zsákmányolták az első Enigma-gépet 1941 májusában. Neki annak idején az a rémisztő feladat jutott, hogy lemenjen a parancsnoki hídról az ellenséges tengeralattjáró belsejébe, azt kockáztatva, hogy lelövik a németek. Blame szerint a történetből nagyon valósághű, izgalmas film készült.
Annak ellenére, hogy Mostow filmje időrendjét, eseménysorát tekintve fikció, ennek nem érezni a hatását. A vízbe csapódó mélytengeri bombák, a hajótest rázkódása a modern hangzásnak és vizuális effekteknek köszönhetően átélhetővé teszi a vásznon látottakat -, ezúttal tehát esemény- és nem szereplőközpontú feldolgozásról van szó. A film a rendezés és a látvány szempontjából egyaránt megéri a jegy árát.