Vissza a tartalomjegyzékhez

Szobota Zoltán
Demszky reformkísérlete

„Demszkynek nagyobb esélye lenne, ha nem az úgymond fideszes horthystáktól és az MSZP-s kommunistáktól radikálisan elhatárolódó, megváltói szerepet választaná” - fejtette ki lapunknak az SZDSZ-en belül egyre látványosabban körvonalazódó átalakulások kapcsán Ágh Attila politológus. Závecz Tibor, a Szonda Ipsos véleménykutatási igazgatója igazat ad Demszky Gábornak és PR-osainak abban, hogy egy párt legyen offenzív, lendületes és határozott, ugyanakkor hiányolja a párton belüli kompromisszumkeresést, ami szerinte akár a KDNP „elvérzéséhez” hasonlóan végződhet.

Demszky Gábor. Frontvonalba készül     Fotó: V. Sz.

Kuncze Gábor. Távozni akar     Fotó: V. Sz.

Az elmúlt hónapok csöndjéhez képest látványos mozgolódás vette kezdetét az SZDSZ háza táján. Először Magyar Bálint jelezte visszavonulási szándékát, majd Kuncze Gábor következett, aki a párt ügyvivői testületének hétfői ülésén Demszky Gábor pártelnökké választásától tette függővé pozícióinak feladását. Magyar döntése mögött minden bizonnyal Demszky levele áll, melyben az éles bírálatok mellett - gyakorlatilag elhatárolódva az SZDSZ mostani vezetésétől - kijelentette: az őszi küldöttgyűlésig nem kíván részt venni a párt vezetésében. Kuncze és Demszky konfliktusa pedig többek között abban gyökeredzik, hogy a két politikusnak teljesen más elképzelése van a párt feltámasztásáról. A főpolgármesteri tisztséget előnyben részesítő politikus az SZDSZ valódi arculatának erőteljesebb képviselete mellett egy új generáció pozícióba emelését is szorgalmazza, és az ellentétek dacára ebben Kuncze Gábor közreműködésére is számítana. A december elején esedékes tisztújító küldöttgyűlés egyébként váratlan fordulatot is hozhat abban az esetben, ha az elnöki posztért például Fodor Gábor is ringbe száll; ő maga azonban csak akkor tartja ezt reálisnak, ha a párton belül megfelelő „hátszelet” észlel.
„Felgyorsult események” szemtanúi lehetünk Ágh Attila politológus szerint, amelyek folyamata már régen elkezdődött, de csak most került a felszínre és csupán ennyiben új. A radikális megújításra érkező ambivalens szabaddemokrata reakciókat természetesnek tarja, hiszen - mint mondja - Demszky komoly adminisztratív tapasztalatai mellett jelen van egy olyan SZDSZ-frakció is a pártban, amelyik mindennapos munkája, tevékenysége révén, hol tudatos egyeztetés, hol véletlen egybeesés miatt jobbára együtt szavazott a szocialistákkal. A főpolgármester hirtelen, éles „jobbkanyarját” következésképpen nem tudják a mindennapi életükbe beleilleszteni, és nehezen tartják elképzelhetőnek, hogy az SZDSZ önálló arculata ezentúl azt is jelentené, hogy „nem szavazunk a szocialistákkal” - állítja a politológus.
Ágh szerint Demszkynek nagyobb esélye lenne, ha nem az úgymond fideszes horthystáktól és az MSZP-s kommunistáktól radikálisan elhatárolódó, megváltói szerepet választaná, hanem szakmai szempontból megközelítve a kérdést, a gyakorlati politikához értő ember segítő jobbját nyújtaná, aki megmutatja, hogy ennek a politikai álláspontnak is lehet jó marketinget csinálni Magyarországon. Ezzel egyrészt nem kockáztatná pártja felmorzsolódását, másrészt nem váltaná ki a „régiek” ellenszenvét - mellesleg liberális üzenete is könnyebben eljutna az emberekhez. A politológus úgy érzi, azon SZDSZ-szavazók körében, akik „szinte definíciószerűen utálják a Fidesz kommunikációs stílusát”, nem fog osztatlan sikert aratni, hogy „megjelenik egy szabaddemokrata vezető, aki behoz egy fideszes stílust az SZDSZ élén”.
Závecz Tibor, a Szonda Ipsos véleménykutatási igazgatója számára az adatok azt mutatják, hogy a túlságosan direkt, átmenet nélküli vezetőváltás „nem nagyon szokott pozitív megítélés alá esni”, sőt könnyen megrendíthet egy pártot. „Igaz ugyan, hogy Demszky Gábor nem új ember a pártban, de az elmúlt években elsősorban mégsem mint SZDSZ-vezetőt ismerhettük, hanem mint várospolitikust, és emellett sokat ronthat a helyzeten az is, hogy amikor Magyar Bálint és Kuncze Gábor kivonulnak az SZDSZ vezetéséből, akkor nem népszerűtlen emberek távoznak” - mondja Závecz, aki az új szavazók megcélzása mellett a régiek megtartását sem tartja utolsó szempontnak. Fontos szempont továbbá - állítja -, hogy a szabaddemokraták szavazótáborán belül a legnagyobb másodlagos preferencia az MSZP-t illeti, vagyis a biztos SZDSZ-választók egyharmada, ha lenne még egy szavazata, az MSZP-re adná voksát, vagyis a más párthoz is kötődő szavazókat nem volna szabad elbizonytalanítani a merev elzárkózással. A szakértő nagy veszélyt lát abban, hogy az SZDSZ „középre lövi be magát”, mert noha van társadalmi igény egy középpártra, „a két nagy párt is erre fog játszani a választásoknál, és ezzel kihúzzák a lába alól a talajt annak a pártnak, amelyiknek önmagában ennyi a muníciója, hogy ő középen van.”
Igazat ad Demszkynek és PR-osainak abban, hogy egy párt legyen offenzív, lendületes és határozott, ugyanis a halogató magatartás nem vezetett célra, viszont szerinte a kompromiszszum keresését legalább a nyilvánosság előtt meg kellett volna próbálni. Hiszen - mint mondja - a KDNP is itt vérzett el, és már az MSZP támogatottsága is csökkenőben van, mivel 2-3 hónapja azzal foglalkoznak, hogy három dudás egy csárdában hogy fog elférni. Závecz utóbbi állítását konkrét adatokkal is alá tudja támasztani: az MSZP júliusban 18 százalékkal vezetett a Fidesz előtt a biztos pártválasztók körében, az elmúlt hónapban ez a szám már csak 15 százalék volt, jelenleg pedig csupán 10 százalék.