„Ha az egész feje viszket, a vasárnap az ön szerencsenapja, (…) ha csak a bal
arca, akkor ne menjen sehova. - Ismeri a Bibliát? - Nem érek rá, most levelet írok.
- Majd az megmenti… - Vásárolnék… kültéri-beltéri… szélcsöndet… - Ma
több ezer ember elrepült… - Ma már az sem mindegy, hogy az útról honnan csúszik
le az ember. Frontok jönnek-mennek fölöttünk… - Felfúj, bevon, karjával változó
intenzitással szorít… - Nem több, mint egy emberi hang. Emberi szemnek láthatatlan…
Csak egy ütést érezni…”
Félmondatok, amelyek időről időre megszakítják a könyörtelenül zakatoló dátumok
sorát. Ütemes dobolás hallható az alig olvasható gyorsasággal száguldó betűk és
számok aláfestéseként - mint egy felgyorsított szívverés; minden egyes megszakítás,
félmondat és csönd után feszültebben. A számsor mindig mintha egy sorral följebb
ugorna az előbbinél. De ez csak a látszat: a dátumok a vászonnak szüntelenül
ugyanazon felső részében zakatolnak. A feszültség így időről időre megszakad
ugyan, de véglegesen soha nem oldódik fel a műben. Apokaliptikus, zenés képköltemény.
Vagy ahogyan az ismertetőben szerepel: Macromedia flash animációk. Alkotó: Seres
Szilvia. Cím: Mai napok 2000.
Mindez a megannyi különös kísérlet mellett: a naiv festészet eszközeivel megfestett
weboldal; az egérrel keverhető zenei harmónia; a térbeli, villogó, örökmozgó tárgy;
a csadoros és mezítelen táncosnőről készült videofelvétel; a vámpírfogú „halál
előtti életben” hívő fiatalokat ábrázoló fotó között. Vagy ahogyan a kiállításról
készített kiadványban szerepel: „fotómanugráfok, fotoráliák, computer-, fény- és
interaktív installációk, printek, prizmák, digitális fotónyomatok, fotogrammok, számítógép-grafikák,
xerox-kollázsok” társaságában.
Seres Szilvia alkotása felkiáltójel a sötétben - ahol a valóságban is csak a
projektorok fényei világítanak. Másként: borzongatóan igaznak ható, feszült várakozás
a l’art pour l’art fásult, öncélú kísérletezései, vagy éppen mesterségesen
keltett izgalmai közepette.