Mindenkinek ismerősek az olyan dilemmás helyzetek, amikor lehetetlen minden
szempontból megfelelő döntést hozni. Különösen igaz ez akkor, amikor a hivatalos
elvárás ütközik az erkölcsi megfontolásokkal. Az effajta felelősség boncolására
kiváló terepül szolgál a katonaság. Örök kérdés: mi az, ami még megengedhető
egy háborús szituációban, amikor sokszor csak egyetlen cél válik fontossá;
nevezetesen megmenteni egy vagy több életet, akár mások (sokak) élete árán is.
A katonaság sajátosan zárt világa - annak megannyi tabujával együtt - mint
filmtéma egyáltalán nem új, elég csak megemlíteni Sidney Lumet klaszszikus filmjét,
A dombot (1965), melynek főhősét (Sean Connery) parancsmegtagadás miatt büntetőtáborba
küldik. Az ok: nem akarta embereit a biztos halálba küldeni. Ridley Scott pedig a nők
katonai pályán kivívott egyenjogúságáról készített filmet 1997-ben, Demi Moore főszereplésével,
G.I.Jane címmel. Még egy közeli példa: A becsületbeli ügy című alkotás (1992),
melynek fő terepe a hadbíróság, témája pedig az újoncbántalmazás, Tom Cruise-zal
és Jack Nicholsonnal a főszerepben.
William Friedkin filmje, „A bevetés szabályai” - az angol cím szó szerinti fordítása
inkább a katonai kötelezettségre utal - ugyancsak kiélezett formában feszegeti, miként
lehet megtörtént eseményeket utólag interpretálni, és hányféle megalapozott igazság
létezhet a különféle érdekek és szempontok függvényében. A feloldásra váró
filmbéli konfliktus immár a jemeni Amerikai Nagykövetség épülete előtt zajlik, ahol
éppen dúl az iszlám terrorizmus. (Az arab világ Amerika ellenessége az elmúlt években
jónéhány nagykövetség elleni merényletben köztudottan testet is öltött. Miért
pont ez a jelenség ne bukkanna fel rövid átfutási idő után a filmvásznakon?) A főhős,
Childers ezredes (Samuel L. Jackson) olyan küldetéssel érkezik a helyszínre, hogy védje
meg az épületet és a benne tartózkodó diplomatát. A feladatot túlteljesíti azáltal,
hogy visszalő a tüntetőkre - civilekre lőni pedig nem szabadna, pláne ennyire.
Ezzel a tettével egyből a címoldalakra kerül, majd hadbíróság elé idézik többrendbeli
gyilkosság vádjával. Védőügyvédként egy régi barátját, Hodges századost (Tommy
Lee Jones) kéri fel.
Minden bevetés, fegyveres küzdelem általában áldozatokkal jár, akár civilek halálát
is követelheti. Kérdés, hogy mi a fontosabb: egy katona életének védelme vagy a polgári
áldozatok csökkentése? Nem egyszerű kérdés. A kivezényelt Childers ezredes válasza
természetesen különbözik a kormány nemzetbiztonsági tanácsadójának a válaszától.
És ha már a véleményeknél tartunk, szinte minden nézőpontot körbejár a film -
egészen a dzsihádra esküdött arab fundamentalistákig és a polgári áldozatokig. A
filmben mindenki másféle érdekeket képvisel, és mindenkinek döntéseket kell hoznia,
amelyek befolyásolják az érintettek életét - s persze mindebbe beleszól a
nagypolitika is. Erkölcsi szabályok és hivatalos előírások könnyen ütközhetnek háborús
viszonyok között, s az utólagos mérlegelés meglehetősen függ az adott nézőponttól.
Többrendbeli felelősségek témája is a film egyben. A képsorok tekintélyes részét
a lezajlott események rekonstruálása teszi ki, mintegy demonstrálva ezzel a hírműsorokból
is ismert valóság összetettségét. Hisz merőben képlékeny igazságok világa ez,
amelyben ritka a három mondatban megragadható egyértelmű történés, de amelyben
ugyanakkor egy-egy tudatos vagy kevéssé tudatos félreértelmezés az események további
alakulására nézve is végzetes lehet.