Sebestyén István
Nyitottak még a kapuk

Két győzelemmel és egy vereséggel női kézilabdázóink is megkezdték menetelésüket az olimpián. A remények és elvárások szerint a mieinknek mindenféleképp érmet kellene szerezniük. Ez már csak azért is örvendetes lenne, mivel a legutóbbi vb-n úgy lettünk ötödikek, hogy csak egy ízben kaptunk ki, akkor is a házigazda norvégoktól. Lányaink szerint, ha a szerencse most jobban melléjük állna, megmutatnák, mi is az a magyar virtus.

Koreai úthenger    Fotó: Reuters

A 42-22-es győzelem igen jó kezdésnek tekinthető, de ha figyelembe vesszük, hogy a nem igazán kézilabda-nagyhatalom Angola ellen követtük el, akkor különösebb ujjongás nélkül nyugtázzuk: a lányok teljesítették az első kötelező feladatot. A következő csoportmérkőzés után azonban volt okunk az örömre, hiszen a vb-ezüstérmes francia válogatottat győztük le hatalmas csatában. Talán jelen esetben a „csata” szó helyett találóbb kifejezés lehetne a „harc”, minthogy a lányok nem igazán jól, viszont annál nagyobb akaraterővel és harciassággal játszottak. Az iramot a gallok diktálták, mi pedig igyekeztünk nem nagyon lemaradni, amiért a legtöbbet Balogh és a honosított szerb-magyar Bojana Radulovics tett. A vége előtt hat perccel sikerült egyenlíteni, sőt a vezetést is átvettük, és ha foggal körömmel is, de megőriztük a végéig. Valószínűleg igaza lehet Mocsai Lajosnak, aki úgy fogalmazott, hogy mindkét csapat győzelmet érdemelt volna. A mester dicsérte a lányok teljesítményét, mint mondta: „Farkas Andreát emelném ki a csapatomból, kitűnően védett, a többiek egységes, korrekt kézilabdát játszottak.”
A győzelem után a csoport legerősebb csapatával mérkőztünk, azzal a dél-koreai együttessel, amely a franciákat 25-18-ra verte. Eddig a mérkőzésig a két csapat 13-szor találkozott egymással, a mérleg éppen ötven százalékos volt: 6-6 győzelem és egy döntetlen. Utoljára a tavalyi norvégiai világbajnokságon mérték össze erejüket, akkor Mocsai Lajos szövetségi kapitány együttese 33-29-re nyert.
A meccs elején mindkét csapat a jobbik formáját hozta. Bár a vezetést a koreai csapat szerezte meg, azért mi is derekasan tartottuk magunkat (nem egyszer emberhátrányból szerzett góllal). A félidő végéhez közeledve átvettük a vezetést, majd egyre növeltük előnyünket. Ekkor úgy tűnt, az ázsiaiak kissé összezavarodtak, ráadásul a most is jól játszó (hat gólt szerző) Raduloviccsal sem bírtak mit kezdeni. A félidőt 19-16-tal zártuk, bár vezettünk 19-12-re is.
A második játékrész elején - már az első végén is - a dél-koreaiak megtalálták az ellenszerünket: 4+2-es védekezésben álltak fel, azaz két átlövőnket szoros emberfogással hatástalanították. A koreaiak hamar felzárkóztak, majd fej-fej mellett haladt a küzdelem. A végére kissé elfáradtunk, és ahogy ilyenkor lenni szokott, semmi sem jött össze. Dél-Korea villámgyorsan elhúzott. A végeredmény 41-33. Mocsai Lajos szövetségi kapitány a mérkőzés után legfőképp a koreaiak védekezésváltásában látta a vereség okát, és mint mondta: „Az élet megy tovább, de ezzel nehezebb lett az utunk.” A magyar csapat jelenleg az A-csoport 2. helyén áll 6 ponttal, eddig biztos továbbjutóként. Következő ellenfele a gyengébb játékerőt képviselő Románia lesz szombaton 21.30-kor.