Hetek - IV. évfolyam, 39. szám, 2000. szeptember 23

Célegyenesbe fordultak a jugoszláviai elnökválasztás jelöltjei lapzártánk után, vasárnap az is eldől, ki futott a legjobban. Igazából már csak ketten vannak versenyben Szlobodan Milosevics jelenlegi elnök és az ellenzék többsége által támogatott alkotmányjogász, Vojiszlav Kosztunica. Az erőviszonyokat jól jellemzi, hogy az ellenzéknek több mint egymillió szavazattal kell győznie, hogy biztos sikert könyvelhessen el.

Üres székek a belgrádi tárgyalótermben. Clintoné a fő hely Fotó: Reuters

Mivel a Milosevics vezette hatalom minden eszközzel igyekszik megakadályozni az ellenzék győzelmét, és a szakértők megegyeznek abban is, hogy csalásokra lehet számítani, ezért kell ez a nagy számú különbség. Igazuk lehet, mert több állami gyárban Milosevics nevével ellátott szavazócédulák jelentek meg, amit az ott dolgozóknak adtak át. Ráadásul az összes állami média a jelenlegi elnökkel van tele. A független közvélemény-kutatások ugyanakkor Kosztunica biztos győzelmét mutatják, az adatok szerint erre már az első fordulóban sor kerülhet. Milosevicsék is tudják ezt, ezért olyat is kénytelen volt megtenni a háborús bűnösnek tartott elnök, amit négy év óta nem tett meg: ellátogatott Montenegróba. A kampánylépésre a szerb határtól nem messze került sor, egy katonai repülőtéren. Szigorú biztonsági szabályok mellett tízezren - a szerb állami tévé százezret mondott, de a képekből ez nem derült ki - vettek részt a nagygyűlésen, ahol igazából Kosztunica lejáratásáról szólt a „szeretett” elnök. Az esti híradó természetesen fő helyen hozta a nagy hírt. A dolognak egy szépséghibája azért akadt, a helyszínen kisebbségben voltak a montenegróiak, ugyanis a többséget a közeli Szerbiából hozták buszokkal. Milosevics ezen a napon még egy csúcsot beállított: tíz év óta először, egy napon kétszer volt kénytelen kampányolni - vetélytársának ebben szinte mindennapos rutinja van, természetesen a média róla kevesebbet szól -, így még este Belgrádban is fellépett. Nemcsak a közönség létszáma volt azonos a két helyen - hivatalosan huszonötezer, de Belgrád nem vidék -, hanem a mondanivaló is. Így a jugoszláv állampolgárok már sokadszorra tudhatták meg, Kosztunica valójában „nyúl, patkány, sőt egy hiéna”, és „a kutyákhoz (értsd: a Nyugat és a NATO) ragaszkodik, akik megvesztegették”. A hatalom idegességét mutatja, Milosevics retorikája ideges és személyeskedő, érezhetően visz-sza szeretne vágni jóval népszerűbb ellenfelének, aki most már inkább ellenség.
Miloseviccsel szemben, ha nem is higgadt, de nyugodtabb Kosztunica. Sikere láthatóan nagyobb, belgrádi nagygyűlésén több mint százezren vettek részt. Fellépett két népszerű zenész, Bajaga és Bora Dzsordzsevics. Szintén Kosztunicát ajánlotta Nebojsa Risztics tévés újságíró, aki két hét híján egy évig ült börtönben, mert a szabad sajtó mellett tette le a voksát, és ez nem tetszett a kormánynak. Jelszavak is voltak: „Kosztunica, óvd meg Szerbiát ettől az őrültekházától!”, „Neki vége van!” Kosztunica újra elismételte választási programjának fő pontjait, a kampánycsend csütörtök éjféltől való beálltával erre már nem nagyon volt több lehetősége. (Meglepetésre az állami televízió is helyet biztosított számára, ahol ugyanezt megtehette.) Újra elítélte a NATO-bombázásokat, ami szerinte nem volt más, mint bűntett, ami súlyos károkat okozott Jugoszláviában. Megerősítette a nyugati politikusokban némi értetlenséget kiváltó véleményét, miszerint a Milosevicset háborús bűnösnek ítélő hágai nemzetközi bíróság nem szabad bíróság, hanem amerikai politikai szervezet, ezért ő győzelme esetén sem adná ki a vesztest egy ilyen szervezetnek. Nacionalizmusa eddig is ismert volt, több ellenzéki csoport nem ért ebben vele egyet, de mégis őt tartották Milosevics egyetlen lehetséges alternatívájának. Kosztunica a Vajdaságban is látogatást tett, ahol a magyar kisebbség támogatásáról biztosította. Szabadkát a kampány utolsó hetében a helyi ellenzéki rádió által készített óriásplakátok lepték el, amelyek háromemeletes IKEA áruház megnyitását hirdették. A meglepett polgárok - akik külföldi beruházóról évek óta nem hallottak - a talány megfejtését a plakát alján szereplő, apró betűs mondatból tudhatták meg, amely így szól: „Jelenleg nincs tervben.”
Milosevicset még egy dolog izzasztotta meg: közvetlenül a kampányzárás előtt eddig szilárd szövetségesnek hitt hadsereg kihátrálni látszik mögüle. Nebojsa Pavkovics tábornok támogatásáról biztosította az ellenzéket: „Nem lesz semmilyen provokáció. A hadsereg teljesen elfogadja az újonnan megválasztott vezetőt, és megvédi mindenféle támadástól.” Az elmúlt héten háromszor hangzott el ez a nyilatkozat, amely ugyan kétértelmű, de jelzi: valami történik.

20 évet kaptak Clintonék

A választások előtt három nappal egy belgrádi bíróság egyenként 20 évi börtönre ítélte a NATO tagállamainak 14 vezetőjét háborús bűnök elkövetésének vádjával egy távollétükben ellenük lefolytatott büntetőperben.
A bíróság a NATO-csapásokért Belgrádban leginkább felelősnek tartott Egyesült Államok, Franciaország, Németország és Nagy-Britannia állam- vagy kormányfőjét, védelmi és külügyminiszterét, valamint Javier Solana volt NATO-főtitkárt és Wesley Clarkot, a szövetség európai erőinek korábbi főparancsnokát vonta felelősségre. A jugoszláv büntető törvénykönyv által engedélyezett legmagasabb büntetést a polgári lakosság ellen elkövetett háborús bűnök, Jugoszlávia területi szuverenitásának megsértése, tiltott fegyverek bevetése és Szlobodan Milosevics jugoszláv elnökkel szembeni gyilkossági kísérlet miatt szabta ki a taláros testület. (A háború alatt a jugoszláv elnöki rezidenciát is találat érte.)
Mivel a vádlottak - amint a bíróság is elismerte - egyelőre nem elérhetőek a jugoszláv állami szervek számára, a tárgyalóteremben lévő székeken egy-egy cédula jelezte: itt Bill Clinton amerikai, amott pedig Jacques Chirac francia elnök „foglal helyet”. A hatóságok hivatalból védőügyvédet rendeltek ki a vádlottak mellé.
A bizonyító eljárás során tanúkat nem hallgattak meg, mert - mint a bíróság hangsúlyozta - egész Szerbiát beidézhetnék. Ehelyett videofelvételen mutatták be a 78 napig folyó légi-csapások által követelt emberáldozatokat és anyagi károkat. Az eljárás hangulatáról árulkodik, hogy a belgrádi sajtó szerint az egyik kirendelt védőügyvéd közölte: legszívesebben agyonlőné „védencét”.