Szobota István
Mindenki költségvetése

Befektetés az új évezredbe címmel megjelent a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) legújabb kiadványa, amely hasonlóan a májusban terített millenniumi füzetecskéhez, ugyancsak 3 millió 800 ezer példányban jut el a címzettekhez: a magyar polgárokhoz. A költségvetési kuliszszák mögé nekünk, laikusoknak is bepillantást engedő - a korábbinál kétszerte vaskosabb, közel 50 oldalas - adattár igencsak vegyes politikai fogadtatásra talált.

A bevezetőben Orbán Viktor miniszterelnök „a polgárok jogos igényének” titulálja az ország pénzügyeiről való tájékozódást, majd a füzetben leírtak ismeretében a kormányprogram közös megvalósítására hívja fel az ország lakosságát. A kiadvány tartalmát tekintve rendkívül buzdítólag hat a búsmagyar lélekre, hiszen negatívumok ritkán, és akkor is csak 1997 előtti időszakból fordulnak elő benne. Sokan azonban hiányolják a jelen árnyoldalainak, nehézségeinek és megoldatlan problémáinak listáját.
Zakó László kisgazda politikus, a parlament gazdasági bizottságának alelnöke üdvözli a kiadványt. Mint azt a Heteknek elmondta: „Örülök, hogy megjelent, hiszen 50 éve a szóbeszédre vagyunk hagyatkozva” - utalt a pénzügyi döntések kommunikációjának több évtizedes gyakorlatára. Kiegészítésül hozzátette, hogy bár a sajtó is tájékoztat az ország gazdasági állapotáról, az mégsem tud abszolút hiteles lenni, „mivel fel van címkézve, hogy ilyen vagy olyan újság”, vagyis - pontosított a politikus - már értelmezett információt ad. Zakó rámutatott, hogy a MeH kiadványa pont azoktól származik, akik a költségvetést elkészítették, ezért az „átemelések nélkül egyenesben tájékoztat”. A kisgazda politikus nem hiányolja belőle a mezőgazdaság 2000. évi költségvetését, hiszen mint mondta: „Az egy teljesen különálló ágazat még a Széchenyi-programban is.”
Bauer Tamás, az SZDSZ frakcióvezető-helyettese közpénzen folyó pártpropagandának nevezte a MeH legújabb gesztusát, és úgy fogalmazott, hogy „a legdurvább és legdirektebb agitprop”. Bauer szerint ugyan a májusi, a korona vándorútját megörökítő kormányzati kiadvány „a Fidesz ízlését és az általa helyesnek tartott ideológiát közvetítette, mégis sokak érzésével találkozott, ez a mostani durva sikerpropaganda viszont felbosszanthatja az embereket”. A szabaddemokrata politikus hiányolja a MeH-füzetből az agrártárca költségvetését, valamint a többi kormányzópárt szerepének méltatását az elért eredményekért. Kifogásolja, hogy az úthálózati térképről lefelejtődött az elmúlt két év során meg nem épült autópályák és autóutak felsorolása, továbbá nem érti a nyugdíjakkal kapcsolatos hozsannázást sem, hiszen - mint mondta - „a nyugdíjasok nem ezt érzékelik, és ez felpaprikázhatja őket”. Bauer Tamás felhívja a figyelmet arra a nyilvánvaló gazdaságpolitikai torzításra, amely az 1994-1998-as kormányzat és a jelenlegi kormányzat között húzódó régi vitát eleveníti fel, és amely a minden magyar háztartást érintő kiadványnak is egyik vezérgondolata. Eszerint a Fidesznek két év alatt sikerült helyreállítani azt az 1997 végéig tartó káros folyamatot, amelyet többek között a Bokros-csomag okozott. Ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy mértékadó külföldi és hazai közgazdászok is egyetértenek abban, hogy a magyar gazdaság lecsúszásában a fordulópontot ez az intézkedéssorozat jelentette.
Ezzel ért egyet Veres János szocialista politikus is, aki szintén úgy emlékszik, hogy a fordulat az 1995-ös megszorítások után 1996-ban következett be. Érdekesnek tarja, hogy az évente pluszként jelentkező 300 milliárdos költségvetési többlet miatt, amellyel ma a Fidesz gazdálkodhat, nem szólják meg Bokrost. Az MSZP gazdasági munkacsoportjának vezetője szerint nem a kiadványban szereplő adatok valóságtartalmával van probléma, hanem azok önkényes csoportosításával. Veres úgy látja, hogy „egy hurráoptimista kiadvánnyal van dolgunk, ahol az egész történet egy pártról szól”. Kiemeli, hogy a teljes körű tájékoztatás ötlete abban az esetben nem lenne elítélendően rossz gondolat, ha nem „színtiszta pártpropagandát” szolgálna. Állítása igazolásaként a szocialista honatya rámutat, hogy a kiadvány formátuma kísértetiesen hasonlít a Fidesz 1998-as pártprogramja, valamint a kormányprogram formájára.